A szír kormány által az elmúlt négy évben elkövetett, igen széles skálán mozgó és dermesztően szervezett, több tízezres nagyságrendű erőszakos eltüntetésekről szól az Amnesty International ma közzétett új jelentése.
A
börtön és a sír között: Erőszakos eltüntetések Szíriában
(Between prison and the grave: Enforced disappearances in Syria)
című jelentés feltárja, hogy az állam hogyan húz hasznot a
széles körben és szisztematikusan elkövetett, emberiesség elleni
bűntettnek számító erőszakos eltüntetésekből egy szövevényes
feketepiacon keresztül, ahol a pénzszerzés érdekében a
szeretteik után kutató családtagok kétségbeesését galád módon
kihasználják.
„A
kormány által elkövetett erőszakos eltüntetések jelensége a
civil lakosság ellen irányuló, hideg fejjel kiszámított,
kiterjedt támadás része. Az emberiesség elleni bűntett és a
pontosan megtervezett hadjárat célja a terror kiterjesztése és az
ellenállás elfojtása az egész országban” – jelentette ki
Philip
Luther,
az Amnesty
International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója.
„A jelentés szívbemarkoló részletességgel tárja fel olyan
emberek családjának széthullását, megrázkódtatásaikat és az
anyagi haszonért való kizsákmányolásukat, akik nyom nélkül
tűntek el Szíriában.”
Rania Alabbasi gyermekeivel és férjével Abdulrahman Yasinnal
Az
eltűnések mértéke szívszaggató. A Szíriai Emberi Jogi Hálózat
2011 óta legalább 65 ezer eltűnést dokumentált, ebből 58 ezer
fő civil. Az elrabolt áldozatokat általában túlzsúfolt
zárkákban tartják fogva megdöbbentő körülmények között, a
világtól elzárva. Sokan halnak meg kezeletlen betegségek, kínzás
és törvénytelen kivégzések következtében.
Az
erőszakos eltüntetések olyan mély gyökeret eresztettek
Szíriában, hogy talajt teremtettek egy feketepiac számára,
amelyben közvetítők és alkuszok néhány száztól több tízezer
dollárig terjedő összegeket szednek be kétségbeesett
családtagoktól, akik szeretteik hollétéről szeretnének valamit
megtudni, legalább azt, hogy egyáltalán életben vannak-e. Egy
szír emberi jogi aktivista szerint az ilyen kenőpénzek szervesen
beépültek a gazdaságba. Egy damaszkuszi ügyvéd azt nyilatkozta
az Amnesty Internationalnek, hogy az érintettek a rezsim
fejősteheneivé váltak, olyan pénzforrássá, amire az állam már
nagyban támaszkodik.
Az
eltűntek között vannak a kormányt békésen bíráló személyek,
köztük tüntetők, emberi jogi aktivisták, újságírók, orvosok
és humanitárius dolgozók is. Mások azért váltak célponttá,
mert a kormányhoz való hűtlenséggel vádolták őket, vagy mert a
hatóságok így akarták kézre keríteni rokonaikat.
Néhány
esetben, főként az elmúlt két évben, az erőszakos
eltüntetéseket eszközként használták fel arra, hogy egyesekkel
leszámoljanak vagy anyagi haszonhoz jussanak, további táptalajt
teremtve ezzel az újabb eltűntetésekhez.
Vannak
olyan családok, akik eladták a vagyontárgyaikat vagy az egész
életük során összespórolt pénzüket áldozták arra, hogy
megfizessék a kenőpénzeket, csak hogy valamit megtudjanak rokonaik
sorsáról; gyakran csupán hamis információkért cserébe. Egy
férfi, akinek még 2012-ben tűnt el három bátyja, elmondta az
Amnesty Internationalnek, hogy összesen több, mint 150 ezer dollár
kölcsönt vett fel, csak hogy valamit megtudjon a testvéreiről, de
hiába. Jelenleg Törökországban dolgozik, hogy vissza tudja
fizetni az adósságait.
Khalil Matouq
„Amellett,
hogy életeket tesznek tönkre, az eltüntetések egy vesztegetéseken
alapuló feketegazdaságot is táplálnak, ahol a szeretteiket
elvesztő családok szenvedéseivel kereskednek. A családoknak pedig
csak a mindent elborító tartozások és a szeretett személy helyén
tátongó űr marad” – mondta Philip
Luther.
Azon
családtagokra, akik eltűnt rokonaik felől próbálnak érdeklődni,
gyakran szintén elrablás vagy letartóztatás vár, így nemigen
marad más választásuk, mint a közvetítőkhöz fordulni. Egy
férfi, aki a hatóságoknál érdeklődött testvére holléte
felől, három hónapra börtönbe került, amelynek során több
hetet magánzárkában töltött. Egy másik férfit, aki
Damaszkuszba indult, hogy megkeresse eltűnt fiát, egy katonai
ellenőrzőpontnál tartóztattak le és azóta sem hallott felőle
senki.
A
két évvel ezelőtt elrabolt szír emberi jogi jogász, Khalil Matúq
egyik barátja szerint az erőszakos eltüntetések a szír kormány
nagyszabású tervének része azzal a céllal, hogy Szíria népét
terrorizálják. Matúq lányának, Ranímnak is nyoma veszett négy
hónapra, ami alatt a
börtönben borzalmas dolgokat kellett átélnie.
Különösen
megdöbbentő Rania Alabbasi fogorvos esete, akit 2013-ban
tartóztattak le hat, kettő és tizennégy év közötti gyerekével
együtt egy nappal azután, hogy egy razzia során a férjét
elvitték otthonukból. Azóta a család egyetlen tagjáról sincs
hír. Valószínűleg azért vitték el őket, mert humanitárius
segítséget nyújtottak helyi családoknak.
A
jelentés betekintést nyújt a családtagok és barátok
pszichológiai megrázkódtatásaiba, kínjaiba, kétségbeesésébe
és fizikai szenvedéseibe egy-egy ember elrablása után. Said,
akinek bátyja, Jusuf még 2012-ben tűnt el, arról mesélt, hogy
édesanyjuk azóta szüntelenül sír. „Néha, ha felébredek
éjszakánként, azt látom, hogy ő is ébren van, Jusuf képét
nézegeti és egyre csak sír” – mondta.
Raneem Ma’touq
„A
szír kormány hatalmában állna, hogy véget vessen ezrek
kimondhatatlan szenvedésének azáltal, hogy megtiltaná a
rendvédelmi erőknek az emberek elrablását, információt nyújtana
a családoknak eltűnt rokonaik hollétéről és sorsáról,
valamint azonnal és feltétel nélkül szabadon engedné azokat,
akiket csupán jogaik békés gyakorlása miatt börtönöztek be”
– mondta Philip
Luther.
Bár
bizonyos országok és az ENSZ is elítélték az erőszakos
eltüntetéseket, sokkal többre van itt szükség, mint bíráló
szavakra. Több mint másfél évvel ezelőtt, 2014 februárjában az
ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 2139-es számú határozatot,
ami az ilyen típusú jogsértések beszüntetését követeli
Szíriában, de eddig nem került rá sor, hogy ellenőrizzék,
végrehajtották-e a követelést.
„A
szavak, amelyeket nem követnek konkrét tettek, nem segítenek az
áldozatokon. Az ENSZ-nek azonnal a Nemzetközi Büntetőbíróság
ügyészi hivatala elé kell utalnia a Szíriában kialakult helyzet
ügyét, és olyan célzott szankciókat kell bevezetnie, mint
például a számlák befagyasztása, hogy ezzel is nyomást
gyakoroljon a hatóságokra az erőszakos eltüntetések beszüntetése
érdekében” – hangsúlyozta Philip
Luther.
„A szír kormányt támogató államok, így Irán és Oroszország
– amely nemrégiben kezdett katonai hadműveletekbe Szíriában –
nem moshatják le magukról azt a szégyenfoltot, hogy támogatásukkal
történhettek meg ezek a nagy tömegekkel szemben elkövetett
emberiesség elleni és háborús bűncselekmények. Oroszország,
amelynek támogatása alapvető fontosságú Aszad elnök kormánya
számára, kivételes helyzetben van, hogy meggyőzze a szír
kormányt arról, fejezze be az erőszakos eltüntetések kegyetlen
és gyáva hadjáratát.”
