Szerda reggel több mint 1000 ember – köztük rengeteg család, akik a szíriai, afgán és iraki konfliktusok elől menekültek el – rekedt meg a gyorsan romló körülmények között a szerb autópályán, miután a magyar hatóságok tegnapelőtt lezárták a határt – jelentette az Amnesty International Horgosról.
A
szerb hatóságok eddigi egyetlen válasza az volt, hogy maroknyi
rendőrt küldtek a határhoz. Több száz menekült aludt a lezárt
autópályán étel, folyóvíz és WC-től elzárva sokáig.
Egyetlen segítségük az önkéntesek voltak, akik emberfeletti
küzdelmet folytattak, hogy a körülményeket egy kicsit jobbá
tudják tenni számukra.
A
menekültekkel akik beszéltünk bizonytalannak és felháborítónak
írták le a helyzetüket, megrekedtek mindenféle információ
nélkül. Csapdába estek a senkiföldjén Szerbia és a magyar
határzár között” – mondta Tirana Hassan, az Amnesty
International válsághelyzetekkel foglalkozó igazgatója.
„Folyamatosan
érkeztek még szerdán is a menekültek, a helyzet pedig egyre
romlott. A szerb hatóságok és az Európai Unió tudta, hogy ez fog
történni, mégsem reagáltak megfelelően, aminek eredményeként
kiszolgáltatott emberek százai rekedtek meg a pengékkel
teleaggatott kerítés és a teljes kilátástalanság között.”
Az
Amnesty International küldöttsége beszélt egy afgán nővel,
akiknek két kicsi gyereke van, nyolc éves fia rákos. Mióta a
magyar határt lezárták, a földön alszanak. Alig van valamijük –
lányának még cipője sem volt. Legfontosabb kincsük a fiú orvosi
leletei.
Mivel
az autópálya mellett egy nyílt, néhol fás, bokros terület
található, ezért nincs semmilyen hajlék vagy étkezési
lehetőség, ráadásul kevés WC van és csap van. A menekültek
egyelőre próbálnak túlélni, de a körülmények nagyon rosszak –
szükségmegoldásként például angol és arab nyelvű táblákat
helyeztek ki, amiben arra hívták fel a figyelmet, hogy senki se
szennyezze ürülékével a tábor területét.”
A
menekültek, akiknek van sátruk, abban alszanak, de sokan a szabad
ég alatt töltik az éjszakát a betonon vagy a füves területen.
Az Amnesty International beszélt egy 10 főből álló szír
családdal, akiknek egyetlen sátruk volt csak, így csak a
gyerekeknek jutott hely. Más családoknak még ennyijük sincs,
teljesen kiszolgáltatottak a természetnek, ezért a közeli fákkal
borított részen próbálnak meg menedéket találni.
A
humanitárius segítség csak eseti jellegű, a szerb kormány nem
veszi ki a részét szervezetten a feladatokból. Az önkéntesek
tejet és alapvető dolgokat adnak az embereknek, de ezek csak
cseppek a tengerben. Az emberek nem jutnak hozzá a legalapvetőbb
dolgokhoz sem, amely csak fokozza megalázó helyzetüket.
Az
Amnesty International kutatói nagyszámú különleges bánásmódot
igénylő személyt láttak, sok fogyatékkal élő embert, akik
egyáltalán nem kapják meg a szükséges segítséget. Egy 16 éves
kerekesszékes lány a szíriai Kobane-ből elmondta,
hogy nővére és ő nem tudtak szobát kivenni a helyi hotelben,
mert nem voltak papírjaik, így ebben az ad hoc táborban kellett
tölteniük az éjszakát, ahol szerencsére végül egy család
befogadta őket a zsúfolt sátrukba.
Azok,
akik a szerb-magyar határnál ragadtak semmit sem tudnak arról,
hogy mi lesz velük.
Az
emberek folyamatosan arról beszéltek, hogy nem akarnak hosszútávon
segélyekből éni, dolgozni szeretnének, emberhez méltó
körülmények között élni, és a társadalom tagjaivá válni.
Sokan mondták, hogy nem akarnak ilyen körülmények között élni
– de most erre vannak kényszerítve.
„Amit
most a határ mentén látunk, az az, hogy emberek százai – nők
és gyerekek is – szenvednek a magyar hatóságok szörnyű és
emberséget nélkülöző döntése miatt, amelynek értelmében
lezárták a határt” – mondta Tirana Hassan.
„A
szerb hatóságok tudták, hogy ez fog történni, mégis képtelen
voltak megoldást találni. Több ezer ember menekül a háborúk
elől, és keres menedéket Európában. Ahelyett, hogy segítséget
nyújtanának, az európai kormányok kerítéssel zárják ki őket,
és egyelőre úgy tűnik képtelenek hosszú távú megoldást
találni.”
