Három évvel ezelőtt a belgrádi Belvil romatelep felszámolása során több mint száz család kényszerült elhagyni az otthonát. A helyzetük azóta sem oldódott meg. A bürokrácia alkalmatlansága, a tehetetlenség és a romákat sújtó diszkrimináció együttesen az Európai Bizottság által támogatott többmilliós visszatelepítési projekt kudarcához vezetett. Az érintett családok többsége még mindig a faji szegregáció egyik szimbólumának számító fémkonténerekben kénytelen élni, és az Amnesty International számításai szerint körülbelül 50 család nem is számíthat arra, hogy valaha is visszakapja az otthonát.
A
Nemzetközi Roma Napon nyilvánosságra hozott „A
romák még mindig a megfelelő otthonukra várnak”
(Roma
still waiting for adequate housing)
című
jelentés szerint Belgárd városának ígéretei és a 3,6 millió
euró uniós támogatás ellenére egyik új lakótelep sem készült
el, miközben a kilakoltatott romák éveken át arra kényszerültek,
hogy olyan fémkonténerekben éljenek, amelyeket az iskoláktól,
szociális szolgáltatásoktól és munkahelyektől igen távol
állítottak fel.
„Az
Európai Bizottság által finanszírozott zászlóshajó-projekt,
amely azt hivatott bizonyítani, hogy a visszatelepítési folyamat a
nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban is történhet,
Belgrád városának hibái miatt elsüllyedni látszik” –
nyilatkozta Gauri
van Gulik,
az
Amnesty International európai és közép-ázsiai
igazgatóhelyettese.
„Több millió eurót különítettek el azért, hogy megoldást
találjanak az érintett romák helyzetének javítására. Három év
elteltével azonban még mindig azzal kell szembesülnünk, hogy a
kitelepített családok továbbra is várnak arra a helyre, amelyet
otthonuknak nevezhetnének”.
2012
áprilisában az Európai Bizottság (EB) 3,6 millió euró
szétosztásáról döntött annak érdekében, hogy új lakásokat
biztosítsanak azon romák számára, akik a Belgrádban található
Belvil romatelep felszámolását követően otthon nélkül
maradtak. A jogtalan kilakoltatás miatt hajléktalanná vált
emberek helyzetének javítása érdekében a program arra kötelezte
Belgrádot, hogy jelöljön ki visszatelepítésre alkalmas
városrészeket, valamint vegye fel a kapcsolatot az érintett
családokkal annak érdekében, hogy elhelyezésük 2015 februárjáig
megoldódjon. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a város nem
teljesítette az Unió elvárásait. A mai napig nem folytattak
érdemi konzultációt a roma családokkal, és a város által
korábban kijelölt, úgynevezett „áthelyezésre szánt területek”
egyike sem felelt meg a családok igényeinek, illetve a megfelelő
színvonalú lakhatás nemzetközi sztenderdjeinek.
2013
novemberéig a javasolt területek zömét elutasította az EB
Belvillel foglalkozó munkacsoportja. A város által javasolt
területek közül kettőt minősítettek elfogadhatónak, annak
ellenére, hogy az egyik a várostól 20 kilométerre található egy
Jabucki Rit nevű faluban. A terület nemcsak a szociális
szolgáltatásoktól és a munkalehetőségektől esik nagyon messze,
de a költözés faji szegregációhoz is vezetett volna, mely
egyértelmű jogsértésnek bizonyul a nemzetközi jog szerint.
A
tervek szerint 2015. július végéig Orlovsko Naseljében elkészül
egy 12 család elszállásolására alkalmas lakóház. 2015
áprilisáig azonban mindössze tíz család kapott segítséget
lakhatási helyzetük javítására annak ellenére, hogy az érintett
családok száma eléri a 167-et (több tucat család korábbi
kitelepítések áldozata volt). További 39 család számára
biztosítottak lakhatást egy olyan falufejlesztési projekt
keretében, amely önmagában is igen elhibázott program volt.
A
fennmaradó családok továbbra is arra kényszerülnek, hogy
szegregáltan, a Belgrád körül elhelyezett négy konténertelepen
éljenek. A konténerek még ideiglenes megoldásként sem képesek
teljesíteni a megfelelő színvonalú lakhatáshoz szükséges
feltételeket. Mivel két konténertelep a városközponttól több
mint 20 kilométerre helyezkedik el, sok korábban a városban élő
roma állami fenntartású népkonyhákra és jóléti segélyekre
szorul a mindennapi túlélés érdekében.
A
Bizottság szabályai szerint a 3,6 milliós támogatást 2015
februárjáig kellett volna felhasználni. Mivel Belgrád nem
tartotta magát az előzetes határidőhöz, egy évvel
meghosszabbították azt. A határidő meghosszabbítása ellenére a
város vezetése közölte a romákkal, hogy már nem maradt pénz
arra, hogy még 50 családnak biztosítsanak lakhatást. Hacsak az
Európai Bizottság nem csoportosít át újabb forrásokat annak
érdekében, hogy a családoknak tett ígéreteket betarthassák, a
romák továbbra is konténerekben kénytelenek élni és várhatnak
arra, hogy sorra kerüljenek az önkormányzati lakásokért vívott
harcban.
„Már
önmagában az traumatikus élmény, hogy erőszakkal kilakoltatnak a
saját házadból, azonban a szegregált, igénytelen konténerekben
való bizonytalan időre szóló elhelyezés további mély sebeket
ejt egy már eleve üldözött kisebbség életén” –
hangsúlyozta Gauri
van Galik
itt
találhatók.
