A Terrorizmussal összefüggő bűncselekményekről és azok finanszírozásáról szóló törvény elfogadásának első évfordulóján az Amnesty International azt mondta, hogy a törvény továbbra is jogi hátteret nyújt a szaúd-arábiai hatóságoknak, hogy kihasználva a jogrendszert, elhallgattassák a békés ellenzéki hangokat.
A
törvényt – amely 2014. január 1-én lépett hatályba, miután
Abdullah bin Abdulaziz Al Saud király aláírta – egy a
belügyminisztérium által kiadott rendelet követett március 7-én,
amely a törvényt tovább részletezte és megállapította annak
végrehajtási szabályait.
A
törvény és a rendelet is széleskörűen és homályosan határozza
meg a „terrorcselekményeket” és tág teret ad a
belügyminisztérium számára, hogy hatalmát a békés aktivisták
elhallgattatására és bebörtönzésére használja fel.
Az
Amnesty International és más emberi jogi szervezetek aggodalmukat
fejezték ki a márciusi jogszabállyal kapcsolatban, és arra
figyelmeztettek, hogy ez legalizálja azt a már létező
gyakorlatot, amely a békés ellenzéki aktivistákat és jogvédők
életét lehetetleníti el, főleg azokét, akiket már korábban
börtönbe zártak, és csak később vádoltak meg
„terrorcselekménnyel” az új törvény alapján. Egy év után a
félelmek beigazolódtak, hiszen számos aktivistát zártak börtönbe
a törvényre hivatkozva, másokat pedig vád alá helyeztek és
jelenleg is a bíróság előtt van az ügyük terrorizmus gyanúja
miatt. 2014 júliusában Waleed Abu al-Khair volt az első emberi
jogi aktivista, akit az új törvény alapján ítéltek el.
A
hatályba lépése óta a törvény alapján számos aktivista ellen
indítottak eljárást, köztük a nők jogaiért küzdő Loujain
al-Hathloul és Maysaa al-Amoudi ellen, akik jelenleg is egy
börtönben várnak a tárgyalásukra, amelyet a terrorcselekményre
specializálódott Büntetőbíróság fog lefolytatni. A vád, hogy
autót vezettek a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek között.
A törvényt Mohammed al-Bajadi esetében is alkalmazták, aki a
Szaúdi Polgári és Politikai Jogok Társaságnak a tagja, és
Abdulaziz al-Shubaily tárgyalásán is erre hivatkoztak, aki szintén
az előbbi szervezet egyik utolsó olyan tagja, akit még nem
börtönöztek be.
Az
első emberi jogi aktivista, aki ellen az új törvény alapján
indítottak eljárást és börtönöztek be, Waleed Abu al-Khair,
prominens aktivista és ügyvéd, aki számos aktivistát képviselt
már különféle eljárások során, köztük Raif Badawit. A
bíróság a férfit a terrorellenes törvény alapján 2014. július
6-án 15 évre ítélte, ugyanazok a vádak alapján, amiért
korábban a dzsiddai Büntetőbíróság csak három hónapot szabott
ki.
Félő,
hogy a 2014 márciusi miniszteri rendelet visszaható hatálya más
emberi jogi aktivisták ügyének újratárgyalásához és
elítélésükhöz vezet, többek között olyanokéhoz, akik már
most is börtönben ülnek. A visszaható hatály felhatalmazza az
ügyészséget és bíróságot, hogy bárkit megvádoljanak a
múltban elkövetett „bűneikért” terrorcselekményekkel.
A
véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülési jog mint
„terrorcselekmények”
A
Terrorizmussal
összefüggő bűncselekményekről és azok finanszírozásáról
szóló törvény
definícója a „terrorcselekményekre” meglehetősen tág és
homályos, olyannyira, hogy bűncselekménnyé nyilvánítja a békés
véleménynyilvánítást is, amivel megsérti a jogbiztonság
nemzetközi követelményét. A törvény nem határozza meg
egyértelműen, hogy mi a terrorizmus, annyit ír az 1. és a 3.
bekezdésben, hogy olyan tettek, ideértve a szóbeli
megnyilvánulásokat is, amelyeket a hatóságok tiltanak, ha azok
közvetlenül vagy közvetetten „megzavarják” a közrendet,
„aláássák a társadalom biztonságát vagy az állam
stabilitását veszélyeztetik”, „veszélyt jelentenek a nemzet
egységére”, „ellentétesek a kormány törvényeivel vagy más
jogszabályaival” vagy „rossz színben tüntetik fel az államot
vagy annak tekintélyét”. Bárki ellen, ideértve a szaúd-arábiai
vagy más állampolgárságú embereket, éljenek akár az országban,
akár azon kívül, akit megvádolnak hasonló bűncselekménnyel,
ellene eljárást kell indítani Szaúd-Arábiában.
A
2014 márciusában kiadott miniszteri rendelet tovább tágította a
törvény már amúgy is széles értelmezési kereteit, és
bűncselekménnyé nyilvánította a békés gyülekezéshez és
egyesüléshez való jogot, úgymint a békés tüntetések
szervezését vagy emberi jogi szervezetek alapítását. A rendelet
további terroristacselekményeket is hozzáadott a már meglévő
listához: terrorista cselekménynek minősül ha valaki tüntetést,
összejövetelt vagy csoportos beadványt „szervez, részt vesz,
nyilvánosságra hoz vagy arra felbújt,” és „olyan
konferenciát, előadást vagy más összejövetelt látogat
belföldön vagy külföldön, amely a nemzetbiztonságot vagy az
ország stabilitását veszélyezteti vagy viszályt szít a
társadalomban”. Tiltott továbbá „ateista tanok terjesztése”
és „más országok, testületek vagy nemzetközi szervezetek felbujtása a Királyság ellen”.
A
belügyminisztérium szerteágazó hatalma
A
törvény tovább bővítette a belügyminisztérium már így is
szerteágazó hatalmát, hogy üldözze a „terrorcselekményeket”
azzal, hogy a 6. bekezdésben legálissá tette a magánzárka és a
kínzás illetve más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód
alkalmazását, több más dolog mellett. Lehetőség van arra, hogy
a gyanúsítottat 90 napon keresztül tartsák fogva a világtól
elzárva, úgy, hogy még a családját sem hívhatja fel, a
kihallgatásokon pedig nem lehet ott az ügyvédje. Az 5. bekezdés
felhatalmazza a belügyminisztériumot, hogy a terrorizmussal
gyanúsítottakat vádemelés nélkül hat hónapig tartsák fogva –
és akár ezt egy évre is meghosszabbítsák – anélkül, hogy az
illető fellebbezhetne ellene. A határozatlan tartalmú
fogvatartásokat az elmúlt egy évben több alkalommal is jóváhagyta
a Specializált Büntetőbíróság, amely titokban működik. A
törvény 7. bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyanúsítottat nem
lehet a belügyminisztérium engedélye nélkül szabadon bocsátani,
még akkor sem, ha a felülvizsgálatot ellátó bíró így
rendelkezik. A
törvény felmenti a belügyminisztériumot a bírósági ellenzőrzés
alól. A 6. bekezdés megengedi, hogy „ a belügyminiszter illetve
az őt képviselők…szabadon belépjenek lakóházakba illetve
irodákba, és ott házkutatást és lefoglalásokat végezhessenek
engedély nélkül, ha az szükséges”. A 17. bekezdés ezt a
hatalmat tovább bővíti azzal, hogy „ellenőrizhetnek
levelezéseket, más kommunikációs csatornákat, kiadványokat,
küldeményeket, telefonhívásokat és azokat rögzítsék is…”
bírósági engedély nélkül egészen addig, amíg ezt szükségesnek
látják. A 18. bekezdés értelmében a belügyminisztérium
lefoglalhatja a gyanúsítottak pénzét vagy más tulajdonát három
hónapra, ez határozatlan időre meghosszabbítható, szintén
bármiféle bírósági jóváhagyás nélkül.
Waleed
Abu al-Khair: Az első emberi jogi aktivista, akit a terrorellenes
törvény alapján ítéltek el
A
prominens jogvédő és ügyvéd, Waleed Abu al-Khair először 2011
végén állt bíróság elé, miután korábban éveken keresztül
zaklatták és megfélemlítették a hatóságok, amiért aláírt
egy tiltakozó nyilatkozatot, amely a hatalmat kritizálta 16
reformpárti üldöztetéséért. A férfira 2013. október 29-én
három hónap börtönt szabott ki a dzsiddai Büntetőbíróság. A
vádak között volt a „bíróság megsértése és a bíró
integritásának megkérdőjelezése”, a Királyság jó hírnevének
megsértése azáltal, hogy hamis információkat adott át egy
nemzetközi szervezetnek”, „a bírósági döntésre irányuló
befolyásolási kísérlet azzal, hogy ügyét a médiában
kitárgyalta”. 2014. február 6-án a Fellebbviteli Bíróság
helyben hagyta az ítéletet.
2013.
október 6-án, alig három héttel a dzsiddai bíróság
ítélethozatala előtt, az ügyészség hasonló vádakat
fogalmazott meg Waleed Abu al-Khair ellen, de ezúttal már a
terrorellenes törvény alapján a Specializált Büntetőbíróság
előtt. 2014. július 6-án a bíróság a terrorellenes törvény
alapján 15 évig terjedő börtönre ítélte, továbbá 15 évre
eltiltotta az utazástól, illetve 200.000 szaúdi riál (14.485.423 Forint) pénzbüntetést is kiszabott, miután bűnösnek
találták „az Uralkodó parancsainak megszegésében és a
legitimitásának kétségbe vonásában”, „a bíróság és a
bíró integritásának megsértésében”, „egy nem engedélyezett
szervezet alapításában”, „az ország jóhírnevének
megsértésében azáltal, hogy nemzetközi szervezeteknek
információt adott ki” és mert „olyan információkat talált
ki és terjesztett, amelyek sértették a közrendet.”
Waleed
Abu al-Khairt, aki most is börtönbüntetését tölti, miután a
Specializált Büntetőbíróság fellebbviteli bírája helyben
hagyta a döntést 2015 januárjában, 2014 április 15-én
tartóztatták le, azután, hogy megjelent az ötödik bírósági
meghallgatásán a Specializált Bíróság előtt Rijádban. A bíró,
aki elrendelheti egy gyanúsított letartóztatását, de nem dönthet
szabadon bocsátásáról a terrorellenes törvény alapján, nem
indokolta a letartóztatást sem neki, sem pedig védőinek, akik
április 22-én a hatodik meghallgatásra azért mentek el, hogy
panasszal éljenek a letartóztatás ellen. Meglepetésükre ott
találták védencüket a tárgyaláson.
Mohammed
al-Bajadi és Abdulaziz al-Shubaily: emberi jogi aktivisták, akik a
terrorellenes törvény alapján várnak tárgyalásukra
Mohammed
al-Bajadi és Abdulaziz al-Shubaily ügye jelenleg is a Specializált
Bíróság előtt van, a vád „terrorcselekmények” elkövetése.
Mohammed
al-Bajadi, aki egyike a Szaúdi Polgári és Politikai Jogok Társaság
alapítóinak, ügye 2014. október 23-án került a Specializált
Büntetőbíróság elé újratárgyalásra. A vádak ugyanazok
voltak, mint amelyekért már korábban elítélték, és amelyekért
a börtönbüntetését töltötte. Azzal vádolták meg – többek
között –, hogy részt vett egy engedély nélküli szervezet
alapításában, megsértette az országról kialakult képet a
médiában, arra biztatta a politikai foglyok családjait, hogy
tiltakozzanak és ülősztrájkba kezdjenek, megkérdőjelezte a
bíróság függetlenségét és betiltott könyvek voltak a
birtokában. Mohammed
al-Bajadi ügyének újratárgyalása pár hónappal a feltételezett
szabadon engedése előtt kezdődött, miután már négy éve
börtönben volt, illetve érvényben volt ellene egy öt éves
utazási tilalom, amire a Specializált Büntetőbíróság még
2012. április 10-én ítélte. Anélkül, hogy arról Mohamed
al-Bajadit vagy ügyvédjét értesítették volna, a Specializált
Bíróság fellebbviteli tanácsa hatályon kívül helyezte a
bíróság elsőfokú tanácsának ítéletét, és ugyanahhoz a
bírósághoz küldte vissza az ügyet újratárgyalásra. Ügyének
újratárgyalásáról csak akkor értesült, amikor 2013
augusztusában az elsőfokú tanács beidézte őt tárgyalásra.
Ügyvédje nélkül nem volt hajlandó megjelenni a bíróság előtt,
akinek végül ezt egy évvel később, 2014 októberében
engedélyezték. Mindegyik tárgyalás zártkörű volt.
A
Szaúdi Polgári és Politikai Jogok Társaságának 15 alapítója
közül az utolsó szabadlábon lévő Abdulaziz al-Shubaily. Őt is
egy sor ahhoz hasonló bűncselekménnyel vádolták meg, mint a
többi aktivistát, akiknek az ügye a Specializált Bíróság előtt
van.
Már
a törvény hatályba lépése előtt, 2013-ban is ítéltek el és
börtönöztek be emberi jogi aktivistákat olyan vádak miatt,
amelyek a terrorellenes törvény alapján „terrorcselekményeknek”
minősülnek. Több mint egy tucat aktivista kapott hosszú
börtönbüntetést 2013-ban – nagy részük a Szaúdi Polgári és
Politikai Jogok Társaságának a tagja. Nagyjából mindannyiukat
olyan bűncselekményekkel vádolták meg, mint „az Uralkodóval
kötött szövetség felrúgása és nem engedelmeskedés a
parancsainak”, „tüntetések szervezésével a biztonság
veszélyeztetése és a közrend elleni bujtogatás”, illetve
„hamis információk átadása nemzetközi csoportoknak”. Az új
törvény alapján ezek a „bűncselekmények” és más hasonlóan
homályosan megfogalmazott „bűnök” terrorcselekményeknek
számítanak.
Loujain
al-Hathloul és Maysaa al-Amoudi: két nőjogi aktivista, akiket a
terrorellenes törvény alapján fogtak el és vádoltak meg
Azonkívül,
hogy a terrorellenes törvényt arra használják, hogy aktivistákat
ítéljenek el, a törvény arra is jó, hogy letartóztassák és
megvádolják a nők vezetéshez való jogának két
szószólóját. Loujain
al-Hathloul és Maysaa al-Amoudi ügyét nem rég tette át egy
al-Ahsai bíró (Kelet-Szaúd-Arábia) a Specializált Büntetőbíróság
elé, miután „terrorcselekményekkel” vádolták meg őket a
terrorellenes törvény alapján. Egyelőre nem világos, hogy a
Specializált Bíróság vagy más bíróság tárgyalja-e majd az
ügyüket.
Loujain
al-Hathloult 2014. december 1-jén tartóztatták le, amikor dacolva
azzal a szabállyal, amely tiltja a nőknek, hogy autót vezessenek,
elvezetett a szaúdi határtól az Egyesült Arab Emírségekig. A határ menti város al-Batha (Kelet-Szaúd-Arábia) biztonsági erői
elvették tőle az útlevelét, majd arra kényszerítették, hogy az
egész éjszakát a kocsiban töltse. A következő reggelen Maysaa
al-Amoudit, egy szaúd-arábiai újságírót és műsorvezetőt
ugyancsak letartóztatták, amikor az Egyesült-Arab Emírségektől elvezetett al-Bahtáig, hogy némi élelmet és tisztálkodószert
vigyen Loujain al-Hathoulnak, annak ellenére, hogy a szaúdi
határőrök figyelmeztették, hogy nem jogosult vezetni
Szaúd-Arábiában. Órákon belül mindkét nőt átszállították
az al-Bahtai rendőrösre, ahol kihallgatták őket, majd
átszállították őket további kihallgatásokra. A két nő
jelenleg is börtönben várja, hogy a hatáskörrel rendelkező
bíróság – nagy valószínűséggel a Specializált
Büntetőbíróság – ítélete hozzon az ügyükben.
Mindkettőjük
fogva tartását – bármilyen indoklás nélkül –
meghosszabbították miután a szaúdi törvények alapján
engedélyezett maximális 5 nap eltelt, és mindkettőjüket úgy
hallgatták ki, hogy nem volt jelen az ügyvédjük. Ez törvénysértő
az ország törvényei alapján. Maysaa
al-Amoudi ügyvéde hiába kérte, hogy találkozhasson védencével.
