Abdullah bin Abdul-Aziz Al Saud király halála ismét felhívta a nemzetközi figyelmet az olajban gazdag közel-keleti ország emberi jogi helyzetére. „Mi lesz Abdullah király öröksége?” – úgy tűnik, mindenkit ez a kérdés foglalkoztat. A válasz nem egyszerű.
2005-ös
trónra lépése óta Abdullah király több pozitív reformba is
belekezdett.
Szép
lassan a nők is bekerülhettek a Shura
Tanácsba, a király tanácsadó testületébe, valamint munkát is
vállalhattak – néhányan akár még bíróságokon is, ügyvédként.
A
néhai király javára írható egy tucat új egyetem megnyitása,
amellyel több ezer szaúd-arábiai állampolgárt segített hozzá a
külföldön való tanuláshoz, nagyvonalú ösztöndíjakon
keresztül. Több látszólag nagyra törő jogi reformot is
kezdeményezett, ezek azonban nem vezettek sehova.
Elrendelte
továbbá egy hivatalos Nemzeti Emberi Jogi Bizottság megalapítását,
valamint egy feltehetően független emberi jogi szervezet
felállítását is lehetővé tette.
Azonban
a jó dolgoknak ezzel a végére is értünk.
Az
előző években végbement fejlődés ellenére az ország emberi
jogi helyzete romlott. A negatívumok messze meghaladják a
pozitívumokat.
Az
utóbbi időben Raif Badawi esete lett a szimbóluma az emberi jogok
romló helyzetének az országban.
2014
májusában Raif Badawit 10 év börtönbüntetésre és 1000
korbácsütésre ítélték egy társadalmi és politikai vitáknak
helyt adó honlap, a „Szaúd-Arábiai Liberálisok”
megalapításáért, az iszlám vallás megsértéséért.
Január
9-én pénteken megkapta az első 50 korbácsütést. A további
korbácsolást ugyan elhalasztották, de Badawi még mindig börtönben
sínylődik, és a büntetést bármikor folytathatják.
Raif
Badawi esete csak egy példa azon kegyetlenségek közül, amelyeket
Szaúd-Arábiában dokumentáltunk.
Abdullah
király uralkodása alatt egyre erősödött a szabad
véleménynyilvánítással szembeni fellépés. Az ország
valamennyi neves emberi jogi aktivistája börtönbe került,
hallgatásra kényszerült, vagy elmenekült az országból. Több
százan kerültek börtönbe olyan „bűnökért”, mint például
a közösségi média használata emberi jogi kérdések
megvitatására, vagy a „király megsértése”.
Uralkodásának
ideje alatt több száz embert lefejeztek, több százat pedig
halálra ítéltek. Folytatódott a nők elleni súlyos
diszkrimináció a jogban és a gyakorlatban, többek között a nők
vezetési tilalmával és a mélyen diszkriminatív gondnoksági
rendszerrel, amelynek értelmében a nőknek engedélyt kell kérniük
egy férfi rokonuktól, hogy dolgozhassanak, részt vehessenek a
felsőoktatásban vagy utazhassanak. Az állampolgárokat és a
külföldieket egyaránt eltiltották vallásuk szabad gyakorlásától,
amennyiben az nem felelt meg az állami szunnita iszlám irányzatának.
A kínzás továbbra is mindennapos jelenség maradt.
Az
erőszakos tevékenységek sora ezzel még nem ért véget.
2013
februárjában az állam bevezetett egy elnyomó terrorizmus ellenes
törvényt, amely hatékonyan legalizálja a megfélemlítést.
A
törvény olyan lazán határozza meg a „terrorcselekmények”
fogalmát, hogy akár békés megnyilvánulásokat is büntethetnek
annak alapján.
A
törvény kiterjesztette a Belügyminisztérium jogkörét is, hogy
elrendelhessék gyanúsítottak átkutatását, letartóztatását,
őrizetbe vételét és fogva tartását, úgy, hogy ezek
törvényességét bíróság alig vagy egyáltalán nem ellenőrzi.
Továbbá célba vette a női autóvezetőket, ügyvédeket, emberi
jogi aktivistákat és másokat, akik békésen éltek a
véleménynyilvánításhoz való jogukkal.
A
gyanúsítottak jelenleg 90 napig lehetnek fogvatartva anélkül,
hogy bármilyen módon érintkezhetnének a külvilággal, egyetlen
telefonhívást leszámítva, amelyet családjukhoz intézhetnek. Ez
az őrizetbe vett személyek kiszolgáltatottságát eredményezi.
Nem
nehéz észrevenni, milyen könnyen visszaélhetnek ezzel annak
érdekében, hogy megbüntessék a békés aktivistákat.
Szaúd-Arábiának
nagyon hosszú utat kell megtennie, ha azt akarja, hogy olyan
országként tekintsenek rá, amely tiszteletben tartja az alapvető
emberi jogokat.
Ami
azonban egyértelmű, hogy Abdullah király utódja, Salman bin
Abdul-Aziz Al Saud király számos intézkedést tehet, és meg is kell
tennie azért, hogy elfeledtesse az elődje által okozott
sérelmeket.
A
békésen véleményt nyilvánítók szabadon bocsátása, a
terrorellenes törvény alapos felülvizsgálata, a nők és a
kisebbségek elleni diszkrimináció megszüntetése, valamint a
kivégzések, kínzások és a korbácsoláshoz hasonló kegyetlen
büntetések felszámolása mind-mind jó kezdet lenne ennek
megvalósítására.