Senki se tudja, mi lesz a vége

Beszámoló Törökországból, ahol a július 15-i puccskísérlet leverését követően már több mint 10 000 embert tartóztattak le, sokukat meg is kínozták a börtönökben.

Az
isztambuli Boszporusz-hídon csúcsforgalom van. Kocsisorok próbálnak
előrejutni hangosan dudálva, egy török zászlókat áruló fiú
átgyalogol a dugón, a tucatnyi vörös vászon leng a szélben,
rajtuk az ország félholdja és csillaga.

A
hétköznapi nyüzsgést elnézve alig hihető, hogy pár nappal
korábban ugyanezen a hídon vérengzés történt. Ez volt a hely,
amelyet először szálltak meg
a tankok és a felfegyverzett katonák. A város lakói ekkor jöttek
rá, hogy a hadsereg éppen puccsot hajt végre.

Úgy
tűnik, mintha az élet visszatért volna a rendes kerékvágásba,
de a városlakók egészen más világban élnek, mint a puccs előtt.

A
puccs óta körülbelül 60 000 állami alkalmazottat rúgtak ki vagy
függesztettek fel, többek között köztisztviselőket, bírókat,
rendőröket és egyetemi oktatókat. Több mint 10 000 főt
hivatalos és nem hivatalos fogdákban tartanak fogva, nagyon rossz
körülmények között. Több tucat szerkesztőség és újságíró
engedélyét vonták be.

Ehhez
hasonló mértékű megtorlás nem fordult elő Törökországban az
1980-as évek rossz emlékű katonai diktatúrája óta. A tömeges
kirúgások és letartóztatások egyértelműen nem csak a múlt
heti puccs elkövetőit érintik, és aggaszó jelek mutatnak arra,
hogy mindez még csak a kezdet.

Szerda
este az elnök rendkívüli állapotot hirdetett legalább három
hónapra, ami lehetővé teszi, hogy a miniszterelnöknek és a
kormány az országgyűlés nélkül, rendeletekkel kormányozzon a.
Másnap egy kormányszóvivő bejelentette, hogy az felfüggesztenek
bizonyos, az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt jogokat.
Erdogan elnök a beszédeiben többször is hangoztatta, hogy készen
áll bevezetni a halálbüntetést, amit a bosszúszomjas tömegek
üdvrivalgással fogadtak.

Bár
a város nagy megkönnyebbüléssel fogadta a puccs bukását, a
kormány lépései azóta óta újraélesztették a feszültséget.
Azt, aki a kormányt kritizálja, vagy aki felszólal az erőszak
ellen, jó eséllyel a puccskísérlet támogatójának fogják
nevezni. És ez veszélyes dolog, amikor tombolnak az érzelmek,
tömeges letartóztatások és felfüggesztések történnek, és
iskolákat és sajtóorgánumokat zárnak be.

A
puccskísérlet óta az Amnesty International egy pár fős
küldöttsége Isztambulban próbálja felmérni az emberi jogok
megsértésének a mértékét, a Boszporusz-hídon és városszerte
máshol történtektől kezdve. Összesen körülbelül 265-en
vesztették életüket és több százan sérültek meg, mire
helyreállították a rendet és leverték a puccsot. Néhány
áldozatot puccsistának bélyegeztek.

Több
felvétel is elterjedt, amelyen látható, ahogy a „puccsistákat”
a tömeg megveri vagy meglincseli rendőrök jelenlétében. Az
esetek szemtanúi sokszor félnek beszélni arról, amit láttak.

A
puccskísérlet első szakaszában. a Boszporusz-hídon legalább két
újságíró is tudósított a hidat megszálló katonák és a
civilek közötti összecsapásokról. A jelek szerint az egyiküket
a katonák lőtték le, a másikukat súlyosan bántalmazta a dühös
tömeg.

Több
újságíró is félt megszólalni, amikor a kormány a puccs
leverése érdekében tett lépéseiről kérdeztük őket. Az
egyikük elmondta, hogy rengeteg gyűlöletbeszéd terjed a közösségi
médiában, és tartana a hatóságok és a kormány támogatói
reakciójától ha beszélne.

Ugyanezt
tapasztaltuk jogászoknál, orvosoknál és a letartóztatottak
hozzátartozóinál. A félelmük szinte kézzel fogható, emiatt még
mindig nem teljesen ismert, hogy mi történt a puccs éjjelén és
az azt követő megtorlások során. Kik haltak meg? Kik sérültek
meg? Ezekét ki a felelős, és hogyan történtek?

Az
elnök szerint a demokrácia győzött Törökországban, de a
kormány korlátozó intézkedései veszélyeztetik a
jogállamiságot, az emberi jogok védelmét, a polgári társadalmat,
és az olyan szabad média létét, amely ellenőrzi és
kritizálhatja a kormány lépéseit.

A
kormány veszélyes útra lépett ezzel. A következő napokban és
hetekben a kormány lépésein múlik, hogy a sikertelen puccs
következménye a joguralom és az emberi jogok elsőbbsége lesz
vagy a visszatérés az elnyomás, kínzások és tetszőleges
letartóztatások sötét időszakába.

Topics