Múlt héten hozták nyilvánosságra az ENSZ szeptember 19-i, a menekültek és migránsok nagyarányú mozgásáról szóló találkozóján elfogadandó záródokumentum „Nulladik tervezetét”, valamint a menekültekkel kapcsolatos közös felelősségvállalásról szóló Globális Szerződés tervezetét. Az Amnesty International mindkét tervezetet tanulmányozta, és attól tart, hogy a létfontosságú szeptemberi találkozó üres szócséplés marad, ha a záródokumentum és a Globális Szerződés nem határozza meg részletesen a célokat és a határidőket, illetve a megvalósítást biztosító kritériumokat és nem állít fel hatékony ellenőrzési és elszámoltatási rendszert.
Különösen
fontos, hogy a Globális Szerződés csak akkor érhet el valódi
változást, ha kiküszöböli
azokat
a hibákat,
amelyek a jelenlegi menekültválság kialakulásához vezettek. Az
Amnesty International örömmel látta, hogy a jelenlegi tervezetek
felismerték a nemzetközi menekültvédelmi rendszeren belül a
közös felelősségvállalás fontosságát és üdvözli azt a
törekvést, hogy az országok méltányosan osszák meg maguk között
a felelősséget a menekültek befogadását és mindennemű
támogatását illetően (Nulladik
tervezet, 6.v bekezdés, 6.xii, Globális Szerződés tervezet, 6.,
7., 12. bekezdés). Mindazonáltal, ha a szerződés nem rögzíti
egyértelműen, hogy
milyen
felelősség terheli a egyes országokat a menekültek védelmét és
megsegítését
illetően, akkor könnyen megszilárdíthatja a jelenleg fennálló
egyenlőtlenségeket a nagyszámú
menekültet befogadó
és a
felelősséget nem vagy csak alig vállaló országok
között. Kulcsfontosságú, hogy a Globális
Szerződés
hosszútávra
gondolkodjon és ne ötletszerű megállapodások vagy
– sokszor be sem váltott – ígéretek jellemezzék.
Áttelepítés
és egyéb lehetőségek a menekültek befogadására
Az
Amnesty International támogatja azt
a vállalást,
amely mind a záródokumentum Nulladik
Tervezetében,
mind a Globális Szerződés tervezetében megjelenik, és
azt a célt
tűzi
ki, hogy minden évben az összes menekült legalább 10%-át
áttelepítsék vagy találjanak más legális módot a befogadásukra
(Nulladik
Tervezet,
6.xiv bekezdés; Globális Szerződés tervezet, 23. bekezdés). A
szervezet támogatja azt a felhívását is,
amely áttelepítési programok létrehozására szólítja fel
azokat az államokat, ahol még nem működik ilyen program (Globális
Szerződés tervezet, 22. bekezdés).
Az
Amnesty International fontosnak tartja azt a megállapítást hogy az
államok „mérlegelni fogják, hogyan lehet meghatározni egy
méltányos elosztási rendszert a nagy arányú
mozgások
esetére
akár formális, akár informális keretek között” (Nulladik
Tervezet,
6.v bekezdés, Globális Szerződés tervezet 12.bekezdés). A
szervezet szerint ez a törekvés kulcsfontosságú ahhoz, hogy
megfelelően kezelni lehessen
a menekülteket
érintő humanitárius válságot. Az államoknak konkrét
vállalásokat kell tenniük, hogy a nagy arányú mozgások esetén
együtt tudják vállalni a felelősséget. A közös
felelősségvállalás kereteinek meghatározásakor figyelembe kell
venni azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák az államok
befogadóképességét, és amelyek minden államra egyaránt
alkalmazhatóak (például a GDP, a népesség vagy a munkanélküliség
aránya).
Az
Amnesty International felszólítja az államokat, hogy a
menekültekkel
kapcsolatos közös felelősségvállalásról szóló Globális
Szerződésben fektessenek le objektív szempontokat és módszereket,
amelyek a gyakorlatban is lehetővé teszik a felelősség igazságos
és arányos megosztását. A szervezet arra kéri a tagállamokat,
hogy a záródokumentumban határozzanak meg határidőket és
konkrét, részletes szabályokat, amelyekkel el lehet érni az
általános célt: évente legalább a menekültek 10%-a számára
biztosítani az áttelepítést vagy gondoskodni a befogadás más
legális módjairól.
A szervezet arra is felszólítja az államokat, hogy azok, akik
eddig még nem tették meg
ezt, a
szeptember 19-i találkozótól számított egy éven belül
indítsanak áttelepítési programokat.
A
menekültstátusz prima facie megítélése
Amikor
az emberek folyamatosan, nagy számban folyamodnak nemzetközi
védelemért, akkor a menedékkérelmek egyéni elbírálása kevéssé
hatékony, sőt akár kivitelezhetetlen is lehet. Ha az érkezők
nagy része pusztán a származási országukban uralkodó objektív
körülmények miatt is menekültnek tekinthető, akkor az államoknak
prima facie (valószínűségi) alapon is meg kellene ítélnie az
adott csoportokhoz tartozó emberek számára a menekültstátuszt.
Az
Amnesty International felszólítja a tagállamokat, hogy a
menekültek nagyarányú mozgása esetén gyakrabban adják meg a
menekültstátuszt prima facie alapon.
Nem,
szexuális irányultság és identitás
Az
Amnesty International nem helyesli, hogy a Nulladik
Tervezet
számos utalást tartalmaz a menekült és migráns
nők nagyobb
sérülékenységére, sebezhetőségére
vonatkozóan. A gyermekekkel ellentétben, akik a koruknál fogva
alapvetően sebezhetőbbek, a menekült és migráns
nők alapvetően
nem
sérülékenyebbek a
nemük miatt. Helyesebb az a megközelítés, miszerint többször
bántalmazzák
vagy diszkriminálják őket ilyen
alapon.
Az
Amnesty International felszólítja a tagállamokat, hogy a
záródokumentumban erősítsék meg, hogy megvédik a menekült
nőket és
lányokat a
bántalmazástól és kizsákmányolástól, ahelyett, hogy a
sérülékenységüket hangsúlyoznák. Továbbá fontos, hogy a nemi
identitással
kapcsolatos
kötelezettségvállalások ne csak a nőkre
, hanem a férfiakra
és az LMBTI
emberekre is kiterjedjenek.
Kötelezettségek
a migránsokért
Az
Amensty International örömmel látja, hogy a tervezetek megerősítik
a migránsok
emberi jogainak védelme és tisztelete iránti
kötelezettségvállalásokat, diszkriminációtól mentesen és
tekintet nélkül a státuszra (4.ix bekezdés). A szervezet külön
felhívja a figyelmet azoknak az
irreguláris
migráns
munkavállalóknak
a helyzetére, akik emiatt gyakran szembesülnek nehézségekkel a
jogaik teljes körű gyakorlása során.
Az
Amnesty International felszólítja a tagállamokat, hogy az
irreguláris migránsok
számára is biztosítsanak hozzáférést a jogaik gyakorlásához
szükséges szolgáltatásokhoz anélkül, hogy letartóztatástól, fogvatartástól vagy kitoloncolástól kellene tartaniuk.
Ennek érdekében az államoknak „tűzfalakat” kellene
alkalmazniuk az alapvető szolgáltatások és a migránsokkal
foglalkozó
hivatalok között: a köz- és a magánszféra alapvető
szolgáltatásait
(egészségügy, oktatás, lakhatás, munkaügyi felügyelet,
rendőrség) nyújtó szereplőinek nem kellene kiadniuk
a migrációs
státuszhoz
kapcsolódó információkat, hacsak azok nem kulcsfontosságúak, és
a hivataloknak sem lenne hozzáférése a szolgáltatók által
megszerzett információkhoz.
Az
Amnesty International üdvözli azt a kötelezettségvállalást,
amely a biztonságos, rendezett és rendszeres migrációt
hivatott biztosítani (4.xviii bekezdés). A
szervezet felszólítja a tagállamokat, hogy vagy töröljék el
vagy módosítsák
azokat
a
migráns munkavállalókra vonatkozó szabályaikat,
amelyek
lehetővé teszik
azok
kizsákmányolását vagy
más visszaéléseket a munkáltatók részéről (például
amelyek
hatalmat adnak
munkáltató kezébe a migráns
munkavállaló
tartózkodási
engedélyét illetően; vagy amely a munkavállalókat egy bizonyos
munkaadóhoz kötik).
Az
Amnesty International üdvözli azt a kötelezettségvállalási
tervezetet, amely megerősítené a migrációval
kapcsolatos tevékenységek központi irányítását
(4.xi
bekezdés), mivel a jelenlegi intézményi keretek
széttagoltak és tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy biztosítsák
a migránsok
jogait. Az
Amnesty International ezért
üdvözli azt a
kezdeményezést, amelynek értelmében a Nemzetközi Migrációs
Szervezet (IOM) betagozódna
az ENSZ
rendszerébe, ezzel
is biztosítva,
hogy a cselekvési terve és tevékenysége összhangban legyen a
nemzetközi emberi jogi keretekkel.
Kötelezettségvállalás
a menekültekért és migránsokért
Az
Amnesty International problémásnak tartja, hogy a menedékkérők
és migránsok
fogva tartását lehet elrendelni
a belépés, a tartózkodás és a státuszuk
meghatározásának idejére (5.ix bekezdés). Annak érdekében,
hogy a menedékkérők vagy migránsok
fogva tartása vagy a letartóztatása ne lehessen önkényes,
státusztól
függetlenül
törvénynek kell előírnia, az adott körülmények között
szükségszerűnek
és arányosnak kell lennie az elérni kívánt legitim
céllal. Minden
olyan
intézkedésnek,amely
a menedékkérők
és migránsok
szabadságának korlátozására irányul, kivételes esetnek
kell lennie és a szóban forgó személyek egyedi körülményeinek
figyelembevételével
kell meghatározni.
A tagállamok csak végső esetben folyamodhatnak a menedékkérők
és migránsok
fogva tartásához, és csak akkor, ha ez kifejezetten szükséges.
Amennyiben ez is elegendő a kívánt cél eléréséhez, előnyben
kell részesíteni a kevésbé súlyos kényszerítő intézkedéseket,
például a az
őrizetbe vétellel nem járó intézkedéseket.
Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a fogva tartás alternatívái a
szabadon bocsátás alternatívájává váljanak, tehát nem szabad,
hogy az alternatív intézkedéseket alkalmazzák azoknak a
menedékkérőknek és migránsoknak
az esetében,
akiket feltétel nélkül is szabadon bocsáthatnának.
Az
Amnesty International felszólítja a tagállamokat, ismerjék el,
hogy a szabadság a fogva tartás elsődleges alternatívája, és
bizonyítsák elkötelezettségüket, hogy
csak abban az esetben fognak a menedékkérők és a migránsok
szabadságát
korlátozó intézkedéseket foganatosítani, ha ezek törvényesek,
szükségesek és arányosak.
