A volt CIA dolgozó
meglépte azt, amit az amerikai bíróságok nem akartak megtenni, a
Kongresszus pedig nem tudott teljesíteni. Amit Snowden tett, a
közérdeket szolgálja, ezért mi – szemben egyes amerikai
politikusokkal – egyáltalán nem gondoljuk, hogy árulást
követett volna el.
Neki köszönhetően
szereztünk tudomást arról a titkos bírósági határozatról,
amely a Verizon telekom céget ügyfeleinek telefonhívásaival
kapcsolatban folyamatos információ átadásra kényszerítette a
Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) számára. Tőle tudtuk meg,
hogy az NSA közvetlenül hozzáférhet felhasználói adatokhoz,
többek között a Microsoft, Yahoo, Google, Facebook, You Tube,
Skype és Apple szerverein keresztül. Arra is több rálátásunk
van már, hogy az NSA milyen mértékben képes összerakni a
megfigyelésekből nyert adatokat.
A kiszivárogtatás két
tendenciára hívja fel a figyelmet.
Először is, ha a
hírszerzésnek jogi lehetősége van külföldön és belföldön is
széleskörű megfigyelést végezni, akkor az ezt a lehetőséget
maximálisan kihasználja.
Miért kötné meg a
saját kezét azzal, hogy csak alapos gyanú esetében vizsgálódik,
ha telefonhívások millióinak adatait fésülheti át és
közvetlenül hozzáférhet a mindenki által használt szerverekhez?
Ennek a „lustaságnak”
erős
ösztönzője, hogy az amerikai bíróságok szerint a
telefonhívásokkal kapcsolatos adatok rögzítéséhez nem kell
bírósági végzést beszerezni.
Igaz, a telefonhívások
ún. meta-adatainak – ez a hívások időpontját, időtartamát,
és mobilok esetében a cellainformációt jelenti – beszerzése
nem teljesen ugyanaz, mintha belehallgatnának a beszélgetésekbe.
De a bíróságok valamiért nem akarják megérteni, mi minden
deríthető ki ezekből az adatokból. Ha összevetik más adatokkal,
ezek az információk pontos képet adnak arról, ki kivel van
kapcsolatban (és milyen szoros az a kapcsolat), ki hogy tölti a
szabadidejét, milyen az egészségügyi állapota, mik a politikai
nézetei stb.
A másik nyilvánvaló
tendencia az, hogy az állami titkolózás őrületes mértéket
öltött.
A telefonhívásokkal
kapcsolatos meta-adatok begyűjtését a Külföldi Hírszerzési és
Megfigyelési törvény (FISA) 2008-as módosítása tette lehetővé,
amely révén ez a fajta megfigyelés lényegében mindenfajta
felügyelet nélkül folyhat. A módosítás értelmében a
kormánynak nem kell nyilvánosságra hoznia kit szándékozik
megfigyelni, és a bíróságnak nincs lehetősége ellenőrizni,
hogy az így beszerzett adatokat miként használják fel. A
legneccesebb az, hogy ha még a bíróság talál is valami
kivetnivalót az állami eljárásban, a kormány akkor is
folytathatja a megfigyeléseket, miközben fellebbez a bírósági
döntés ellen.
Az Amerikai Társaság
a Szabadságjogokért az Amnesty International és más szervezetek
nevében megtámadta a fenti törvényt azzal, hogy az
alkotmányellenes. Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság arra hivatkozva
utasította a keresetet, hogy az AI és a többi szervezet nem tudta
hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy az állam valóban
megfigyelhet minket is. De hogy is tudtuk volna bizonyítani
igazunkat, amikor maga a megfigyelés, és az azt felhatalmazó
bírósági döntések teljesen titkosak?!
Obama elnök a múlt
héten azt mondta, hogy a Kongresszus ellenőrzési jogköre a
legjobb biztosíték arra, hogy az „egyszerű” amerikai
állampolgárok után nem lehet szabadon kémkedni.
Csakhogy a Kongresszus a legjobb
szándékkal sem képes azt ellenőrizni, amiről egyszerűen fogalma
sincs. A hírszerzési szervek még egy körülbelüli számot sem
hajlandóak mondani arról, mennyi amerikairól adatot gyűjtöttek
a FISA módosítás következtében.
Márciusban, egy
hónappal azelőtt, hogy a Verizon cégre vonatkozó adatátadási
kötelezettség életbe lépett volna, James Clapper, a
nemzetbiztonsági szolgálat igazgatója tagadta, hogy tömeges
adatgyűjtés folyna amerikaiakról. És erről a nyilatkozatáról a
mai napig azt állítja, hogy színigaz…
.
Közben Snowden
levadászása elkezdődött. Hivatalos vádemelés ugyan még nincs,
de Nagy-Britannia már „megkérte” a brit légitársaságokat, ne
engedjék fel Snowden-t a járataikra, nehogy Londonon keresztül
próbáljon meg Hongkongon kívül menedéket kérni.
Az amerikai ügyészek
pedig találtak
több olyan lehetséges vádpontot, amelyek Hongkongban is
bűncselekménynek számítanak – ez ugyanis a kiadatás egyik
feltétele. Nagy valószínűséggel ezek között lesz a hírhedt
1917-es „kémkedési törvényt”. Ha ez a vád, akkor Snowden nem
hivatkozhatna arra (nem vennék figyelembe), hogy a kiszivárogtatás
közérdeket szolgált.
Szerintünk az
igazságszolgáltatás megcsúfolása lenne, ha Snowden-től elvennék
ezt a lehetőséget – végül is titkos állami megfigyelésekről,
állampolgárok millióinak személyes adatairól beszélünk.
Ráadásul Snowden azt is elmondta már, hogy mielőtt nyilvánosságra
hozta a dokumentumokat, alaposan utánanézett, hogy senki
biztonságát ne veszélyeztesse.
Ha Hongkong-ba
megérkezik az amerikai kiadatási kérelem, a hatóságoknak két
dologhoz kell ragaszkodniuk. Az egyik, hogy a szóban forgó
bűncselekmény valóban náluk is bűnténynek számítson.
Ugyanilyen fontos, hogy a közérdekre való hivatkozás lehetőségét
garantálják a tárgyaláson. Ha erre nincs garancia, akkor a
kiadatási kérelmet Hongkong-nak el kell utasítani. Amennyiben
pedig Snowden menedéket kérne a városban, vagy máshol a világban,
reméljük lesznek olyan bátor döntéshozók, akik tisztességes
menekültügyi eljárást biztosítanak számára.
A
szerző az Amnesty International jogi és közpolitikai
igazgatója
