A
fénynek, amely a Városok az életért kezdeményezést jelképezi,
emblematikus jelentése van, amely túlmutat a virrasztásokon,
melyeket a megemlékező aktivisták szerveznek. Ez a remény fénye,
amelytől azt reméljük, hogy minden olyan régiót elér, ahol a
halálbüntetés eltörlésére való felhívásokat még mindig
kétkedve fogadják.
2012.
november 30.
Az
egyik ilyen régió a karibi térség, ahol az erőszakos
bűncselekmények növekvő számban vetnek árnyékot az
állampolgárok biztonságára. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési
és bűnmegelőzési hivatala által készített tanulmány szerint a
gyilkosságok száma a régióban kitartóan nő 1995 óta, és az
összes gyilkosság több mint kétharmadát lőfegyverrel követik
el. A legtöbb bűncselekményt a régióban az utcai bandáknak és
a szervezett bűnözésnek tulajdonítják, és főként a nehéz
sorsú és kirekesztett belvárosi közösségeket érintik, ahol a
munkanélküliségi ráta igen magas, és az alapvető
szolgáltatásokhoz, ivóvízhez, elektromossághoz való hozzáférés
gyakran nehézkes, a rendezett lakhatási körülmények
bizonytalanok. A fiatalok különösen ki vannak téve a bandákba
való betoborzás kockázatának.
Az
egész régióra jellemző, hogy a bűncselekményekre adott hatósági
válaszok elsősorban a rendfenntartásra és a büntetésre
koncentrálnak ahelyett, hogy átfogó és hosszú távú
bűnmegelőzési stratégiákat dolgoznának ki. Ugyanakkor, a
felderítési és vádemelési arányok, főként a gyilkossági
esetekben, igen alacsonyak maradtak. A „kemény kézzel a bűnözés
ellen” szemléletű intézkedések mostanáig nem voltak képesek
jelentős javulást hozni a közbiztonságban. Míg a bűncselekmények
száma tovább nőtt, az állampolgárok bizalma a társadalom
biztonságosabbá tételét célzó intézmények iránt csökkent.
És
ebben a félelmekkel teli hangulatban gyakran hallani felhívásokat
a kivégzések újrakezdésére. Míg a közép- és dél-amerikai
országok szinte mindegyikében eltörölték a halálbüntetést–
köztük Venezuela az első modern államként 1863-ban – , a
legtöbb karibi sziget továbbra is megtartotta azt. Ugyanakkor, ha a
gyakorlatot nézzük, a karibi kormányok felhívása a
halálbüntetésre csak populista intézkedésnek tűnik, hogy a
választókat boldoggá tegyék. Az igazságszolgáltatási eljárások
végrehajtásában jelentkező hibák, és a rendszerben található
hiányosságok miatt a halálos ítéleteket gyakran kell
megsemmisíteni. A kivégzések ritkák, az utolsót Saint Kitts és
Nevis-en 2008-ban jegyezték fel, emellett a halálsorok üresen
állnak Antigua és Barbuda-n, Belize-ben, Kubában, a Dominikai
Köztársaságban, és legalább négy ország nem is hozott halálos
ítéletet 2005 óta.
Ennek
ellenére a halálbüntetés támogatottsága erős, és a regionális
sztenderdek megkerülésére tett, a kivégzéseket elősegítő
kísérletek szembeállították a karibi térséget egyrészt a
világ azon 140
országával,
ahol már jogilag vagy a gyakorlatban eltörölték a halálbüntetést,
másrészt az amerikai kontinens saját trendjeivel is.
Habár
a halálbüntetésre való felhívások az áldozatok rokonai és
barátai részéről a szenvedés valamennyire érthető kifejezései,
zavarónak érezzük, ha a törvényhozók részéről érkeznek
ilyen felhívások. A halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő
hatása a bűncselekményekre. A halálbüntetés nem a megoldás. Az
csak egy kísérlet, hogy gyorsjavítást végezzünk a közbiztonsági
aggodalmakon.
Ez
nem olyasmi, amit csak távoli szakértők mondanak. Tisztán halljuk
ezeket az édesanyáktól, akik erőszakos bűncselekményekben
vesztették el fiaikat, férjeiket, vejeiket. Ezt mondják a
közösségi dolgozók, a börtönhivatalnokok és mások is, akik
közvetlenül a bűnözés ellen dolgoznak. Hallottuk ugyanezt egy
maximális biztosítású börtönben fogvatartott szájából, aki
több évi fogság után rájött, hogy a bűncselekményeknek van
alternatívája, mert a börtönben lehetőséget adtak neki a
képességei fejlesztésére. Mind azt mondták, hogy hosszú távú
megoldásokat és lehetőségeket kell teremteni; meg kell
akadályozni, hogy a gyerekek erőszakos életet éljenek; be kell
fektetni a közösségekbe. A bűncselekmények gyökereivel kell
foglalkozni, és meg kell törni az erőszak körét.
Az
elmúlt években a halálbüntetés elleni és a bűncselekményekre
keresett fenntarthatóbb és hosszú távú megoldásokról szóló
viták melletti hangok egyre inkább felszínre jöttek a karibi
térségben, de továbbra is elszigeteltek maradtak abban az érzelmi
felháborodásban, ami a szörnyű gyilkosságokat gyakran követi. A
Greater Caribbean for Life hálózat azért született, hogy
összekösse ezeket a hangokat, hogy helyet adjanak azoknak, akik egy
más meglátást adnának a halálbüntetés valóságáról a
Karib-térségben.
És
azzal a céllal, hogy megteremtsük ezt a szükséges teret a
különböző, halálbüntetésről és bűncselekményekről szóló
párbeszédeknek, valamint azzal a fókusszal, hogy a főbenjáró
büntetés emberi jogi dimenziójának valódi igazságára fényt
vessünk, az Amnesty International ma közzétesz egy jelentést az
angol nyelvű karibi régióról a halálbüntetéssel kapcsolatban.
A dokumentum kiemeli a legfontosabb aggodalmakat a régióban a
halálbüntetés alkalmazásával kapcsolatban, a tisztességtelen
eljárástól kezdve a halálbüntetés értelmi fogyatékos
személyeken való alkalmazásáig, valamint hangot ad a helyi
érintettek aggodalmainak. Reméljük, hogy segítünk gyertyát
gyújtani a sötétben.
Írta
Javier Zúñiga, az Amnesty International tanácsadója és Leela
Ramdeen, a Greater Caribbean for Life irányítóbizottságának
tagja
