Drámai mértéket öltött Mexikóban a kínzás és a rossz bánásmód: az Amnesty International legfrissebb jelentése szerint az elmúlt évtizedben 600%-os növekedés volt tapasztalható a területen. Az emberi jogi szervezet felszólítja a mexikói kormányt, hogy azonnal intézkedjen, és szabjon gátat a rendőrség, illetve a fegyveres erők által széles körben alkalmazott kínzásnak.
Out of control: Torture and other ill-treatment in Mexico
Kínzás STOPAktivisták a mexikói nagykövetség előtt
Az
Out of control: Torture and other
ill-treatment in Mexico című jelentés a kínzás
és egyéb rossz bánásmód gyakoriságának komoly
növekedéséről számol be, amelyet a hatóságok
részéről érdektelenség és büntetlenség övez.
Szövetségi bíróságokon mindössze hét esetben
született elmarasztaló ítélet
kínzás ügyében, míg állami szinten ez a szám ennél
is alacsonyabb.
„A hatóságok nem hunyhatnak szemet a kínzás
felett. A kínzás és egyéb rossz bánásmód megelőzését
célzó védőintézkedések figyelembe vételének
rutinszerű elmulasztása és a gyakran elfogult, a
visszaélés súlyosságát kisebbíteni próbáló
vizsgálatok együttesen egy olyan kormány képét
festik le, amely nem védelmezi
kellőképpen az emberi jogokat.” – nyilatkozta
Erika Guevara Rosas, az Amnesty
International amerikai kontinenssel foglalkozó
programjának igazgatója. „A kínzás
alkalmazásának drasztikus növekedése Mexikóban azt
jelenti, hogy az ország minden lakosa ki van téve a
rossz bánásmód veszélyének. Az Amnesty International
felmérése szerint a mexikói állampolgárok 64%-a tart
tőle, hogy letartóztatása esetén kínzásnak vetnék
alá a hatóságok.”
A mexikói jelentés az első abból az öt
országjelentésből, amelyek az Amnesty International
Kínzás STOP kampánya keretében kerülnek majd
publikálásra.
A jelentés részletesen beszámol róla, hogy
2010 és 2013 vége között a Nemzeti Emberi Jogi
Bizottsághoz több mint hétezer panasz érkezett
kínzásról vagy egyéb rossz bánásmódról. 2014-ben
ugyan kevesebb bejelentés érkezett, számuk így is
jelentősen magasabb az egy évtizeddel korábbinál.
Az ország különböző részeiről származó
áldozatok arról számoltak be az Amnesty
International-nek, hogy verésnek, halálos
fenyegetésnek, szexuális bántalmazásnak, elektromos
sokkolásnak és fojtogatásnak vetette őket alá a
rendőrség és a fegyveres erők, gyakran „beismerő
vallomások” kicsikarása céljából vagy azért, hogy
másokra tegyenek súlyos
bűncselekmények esetében terhelő vallomást.
Ángel Amílcar Colón Quevedo-t, egy fekete
hondurasi állampolgárt bevándorlói státusza és
bőrszíne miatt vetett alá kínzásnak és
bántalmazásnak a rendőrség és a hadsereg. Megverték,
műanyag zacskóval fojtogatták, levetkőztették, arra
kényszerítették, hogy megalázó dolgokat tegyen, és
rasszista jelzőkkel illették. Jelenleg a rácsok
mögött várja
ügyének bírósági tárgyalását, miután vádat emeltek
ellene egy kínzással kikényszerített vallomás
alapján. A férfit az Amnesty International
lelkiismereti fogolynak nyilvánította.
Az Amnesty International jelentése több
mint húsz olyan, Ángel Colón-éhoz hasonló esetet
dokumentált, amelyben a mexikói hatóságok kínzást
alkalmaztak.
A törvényi tilalom ellenére a bíróságok
rendszeresen fogadnak el önkényes elzárás és kínzás
segítségével szerzett bizonyítékokat. Ez nemcsak a
kínzás és egyéb rossz bánásmód további használatára
sarkallja a hatóságokat, de egyben azt is jelenti,
hogy gyakoriak a tisztességtelen eljárások és az
igazságtalan ítéletek, ami
tovább rombolja az igazságszolgáltatás hitelességét,
és a büntetőperek vádlottjainak emberi jogait.
Abban a ritka esetben, amikor egy kínzási
ügyben vizsgálat indul, az gyakran nem megfelelő.
A szövetségi főügyész hivatala által a
kínzással és rossz bánásmóddal kapcsolatos ügyek
kivizsgálására alkalmazott különleges igazságügyi
eljárás gyakran elmarad az Isztambuli Jegyzőkönyvben
lefektetett nemzetközi normáktól. Hibáik ellenére az
ügyészek és bírók rendszeresen hagyatkoznak ezen
vizsgálatok eredményeire, elutasítva minden egyéb
független forrásból származó bizonyítékot.
„A feltételezett kínzási ügyekre vonatkozó
hiteles, átfogó vizsgálatok hiánya hozzájárul a
halmozott visszaélésekhez. Ha a hatóságok
elmulasztják a bántalmazásról tanúskodó bizonyítékok
begyűjtését, akkor az áldozatok jogorvoslati
lehetőség nélkül maradnak, mivel nem tudják
bizonyítani, hogy kényszer hatására tettek beismerő
vallomást.” – mondta Erika Guevara.
„Ideje radikálisan átalakítani a kínzás és rossz
bánásmód kivizsgálására vonatkozó eljárásokat,
különös tekintettel az Isztambuli Jegyzőkönyvben
foglalt, nemzetközileg elismert normák
alkalmazására. A mexikói hatóságoknak biztosítania
kell a független igazságügyi orvosszakértők által
begyűjtött bizonyítékok felhasználásának lehetőségét
a bírósági
tárgyalásokon.”
A jelentés felsorol egy sor különböző
intézkedést, amelyek segítségével megelőzhető,
kivizsgálható és büntethető lenne a kínzás és a
rossz bánásmód. Legelőször azonban a kormánynak
nyilvánosan el kell ismernie a kínzás gyakoriságának
mértékét, és ígéretet kell tennie ezen súlyos emberi
jogi visszaélés
visszaszorítására.
További
információk:
2010 és 2013 vége között, amikor a Nemzeti
Emberi Jogi Bizottsághoz (CNDH) hétezer panasz
érkezett kínzásról és egyéb rossz bánásmódról, a
szövetségi főügyész hivatala 364 ügyeben indított
különleges eljárást, és 26 esetben talált
bizonyítékot kínzásra.
2006 és 2013 között a szövetségi főügyész
hivatala 1219 vizsgálatot indított kínzással vagy
rossz bánásmóddal kapcsolatos ügyekben, de csak 12
esetben emelt vádat. A szövetségi bírósági jelentés
szerint mindössze 7 esetben született elmarasztaló
ítélet kínzási ügyben a szövetségi bíróságokon. Ez
0,006%-os aránynak felel meg. Állami szinten
még ennél is jelentősebb a kínzás büntetlensége.
A Nemzeti Emberi Jogi Bizottság gyakran
elmulasztja a panaszok mindenre kiterjedő, időszerű
kivizsgálását és az áldozatok jogainak megfelelő
védelmét. A 2010 és 2013 között beérkezett hétezer
panaszból csupán 44-et találtak elég megalapozottnak
nyilvános ajánlás kiadásához.
Az Isztambuli
Jegyzőkönyv az ENSZ Kínzás és Egyéb
Kegyetlen, Embertelen vagy Megalázó
Bánásmód vagy Büntetés Hatékony
Kivizsgálására és Dokumentálására
Vonatkozó Útmutatójának hétköznapi neve. A
jegyzőkönyvet 1999-ben fogadták el.
Képek: https://adam.amnesty.org/asset-bank/images/assetbox/fc5a1a10-7db1-4895-aeb3-bec470d3f29e/assetbox.html
Videó: http://youtu.be/g2Bq7BjZyI4
