Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a nemzetközi béke és biztonság megőrzésében szemmel láthatóan kudarcot vall – jelentette ki az Amnesty International a Menekültek Világnapján. A szervezet felszólítja a Biztonsági Tanács tagjait, hogy határozottabban lépjenek fel a civilek védelme érdekében, és akadályozzák meg több millió ember elüldözését otthonaikból.
A Biztonsági Tanács, és néhány esetben az ENSZ Titkárság elkésett, minden hatékonyságot nélkülöző válaszai a Szíriában, Dél-Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban és Irakban zajló konfliktusokra azt eredményezték, hogy az erőszak felerősödött, és számtalan közösség megsemmisült még azelőtt, hogy jelentőségteljes intézkedéseket – ha egyáltalán terveztek ilyet – végre tudtak volna hajtani.
„A Biztonsági Tanács döntéhozatalában a közöny, a politikai szövetségek és politikai játszmák nem lehetnek erősebbek, mint az emberi jogi megfontolások” – nyilatkozta Sherif Elsayed-Ali, az Amnesty International globális ügyekért felelős igazgatóhelyettese. „Amíg a diplomaták a napirendi pontokról vitatkoznak, addig házakat tesznek a földdel egyenlővé, és családokat kényszerítenek menekülésre. A hosszas késedelem és a megvétózott határozatok mind gyengítik az ENSZ állítólagos “erős kezét”.”
Az ENSZ békefenntartók késedelmes bevetése a Közép-afrikai Köztársaságban azt eredményezte, hogy több ezren már a csapatok megérkezése előtt menekülésre kényszerültek.
A Biztonsági Tanács sorozatos kudarca a szíriai helyzet Nemzetközi Büntetőbíróság elé vitelében, és a felelősségre vonás hiánya egyaránt hozzájárult a világ eddigi legnagyobb menekült válságának kialakulásához.
Mindeközben a Szíriával kapcsolatos intézkedéseket akadályozó országok járulnak legkevésbé hozzá a globális menekültügyi válság megoldásához. 2013-ban Oroszország és Kína egyetlen menekültet sem fogadott be.
Az ENSZ felhívására Szíria megsegítésére adott adományaik, amelyek még így is a szervezet története során kapott legnagyobb támogatási alapot jelentették, egyaránt alacsonyak. Oroszország 2013-ban a teljes összeg 0,3%-ával, 2014-ben pedig 0,1%-ával járult hozzá a támogatáshoz, Kína pedig egyáltalán nem adott pénzt.
A viszonylagos gazdasági hátrányuk ellenére a fejlődő országok (Irán, Jordánia, Libanon, Törökország és Pakisztán) viselik a válság valódi terheit, hiszen ez az öt legtöbb menekültet befogadó ország. 2013-ban ezen országok közül csak háromban – Jordániában, Libanonban és Törökországban – 1.524.979 szíriai menekültet regisztráltak.
Összehasonlításképpen: az USA mindössze 36 Szíriából érkezet menekültet fogadott be 2013-ban – bár más országokból több ezer menekült érkezett az országba. A 28 EU-s tagország ígéretet tett, hogy 30.498 szíriai menekültet fog befogadni, bár ennek jelentős többségét – 25.500 főt – Németország fogadja be.
2013-ban legalább 435 ezer ember kért menedéket az EU-ban, de csak 136 ezren kapták meg az engedélyt.
„A világ önjelölt vezetői messze elmaradtak a fejlődő országoktól abban, hogy mennyire vették ki a részüket világ menekültügyi válságából” – mondta Sherif Elsayed-Ali. „Ha azt vesszük figyelembe, hogy a gazdag országok mekkora gazdasági előnnyel rendelkeznek a szegényebbekkel szemben, kétszer annyira megdöbbentő, hogy kihúzzák magukat a menekültek védelemének felelőssége alól, és hogy ilyen nevetséges mértékben járulnak csak hozzá a menekültügy kezeléséhez – ennek véget kell vetni.”
Annak ellenére, hogy minimális számú menekülttel kell csak foglalkozniuk, a fejlett országok mégis sokszor megsértik a menekültek és menedékkérők emberi jogait. Görögország gyakran erőszakkal és megfélemlítéssel reagál a határainál megjelenő menekültekre és bevándorlókra, akik védelmet, biztonságot, és egy szebb jövőt remélve jönnek Európába.
Az Amnesty International számos olyan esetről tud, amikor embereket meztelenre vetkőztettek, ellopták tulajdonukat és fegyvert fogtak rájuk, mielőtt visszaküldték volna őket Törökországba.
Ausztráliában – ahol a népsűrűség a legalacsonyabbak közé tartozik a világon – a menekültek és menedékkérők emberi jogainak megsértése a Nauru és Manus szigetén, valamint Pápua Új-Guineán lévő kihelyezett központokban titokban történik. A letartóztatottakat szűk fogolytáborokban tartják, ahol fullasztó hőségnek vannak kitéve mindenféle árnyék vagy hajlék nélkül, ráadásul elegendő vizet sem kapnak, és megfelelő egészségügyi ellátásban sem részesülnek. Sokan kockáztatták életüket azzal, hogy Ausztráliába menekülnek.
„A kegyetlen bánásmódra sosincs mentség, de kiváltképp szörnyű azt látni, hogy egyes országok olyan bánásmódban részesítik a menekülteket és menedéket kérőket, amit hasonló helyzetben ők nem kívánnának magunknak” – jelentette ki Sherif Elsayed-Ali. „Elérkezett az idő, hogy a fejlett országok kormányai többé ne „mi” és „ők”-ben gondolkozzanak. A menekültek és menedékkérők számtalanszor lettek szörnyű megpróbáltatásoknak kitéve – megérdemlik, hogy megvédjék őket, és emberségesen, méltósággal bánjanak velük.”