Levél Völner Pál államtitkárnak

Tisztelt Államtitkár Úr!

2019. júniusában a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International Magyarország levélben fordult dr. Trócsányi László igazságügyi miniszterhez, párbeszédet kezdeményezendő a bíróságok függetlenségéről. 2019 augusztusában másodszor is elküldtük a tárgyban írt levelünket – ezúttal dr. Varga Judit miniszter asszonynak, azonban megkeresésünkre válasz ezúttal sem érkezett, így 2019. november 19-én újabb próbát tettünk, és ismételten miniszter asszonyhoz fordultunk annak érdekében, hogy a közigazgatási bíróságokról és a bírósági rendszer állapotáról és függetlenségéről valódi, minden érdekelt részvételével zajló szakmai párbeszéd alakulhasson ki.Mint azt mindhárom levelünkben jeleztük, a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International Magyarország 2018 óta, a téma hazai és külföldi kiemelkedő szakértőivel közösen foglalkozik a bíróságok függetlenségének kérdésével. Számos tanulmányunk született (például ez és ez), „Jogállamiság és a bíróságok függetlensége Magyarországon és Európában – Trendek, aggályok, lehetőségek” címmel pedig nemzetközi konferenciát szerveztünk. Miniszter asszonynak jeleztük, hogy nyílt és konstruktív párbeszédet szeretnénk folytatni mind a közigazgatási bíróságokról, mind a bíróságok függetlenségéről, és bíztunk benne, hogy miniszter asszony és az Igazságügyi Minisztérium szakértői is nyitottak a szakmai párbeszédre.

Levelünkre Ön azt a választ adta, hogy „[a]z Igazságügyi Minisztérium és a civil szervezetek közötti intézményesített, rendszeres párbeszéd helye a Kormány 2012. februári határozatával létrehozott Emberi Jogi Munkacsoport”, amely „létrehozta az Emberi Jogi Kerekasztalt, amelynek 73 civil szervezet a tagja, további 40 civil és szakmai szervezet pedig meghívottként vesz részt a tematikus munkacsoport munkájában.” Ezen túlmenően emlékeztetett, hogy a Magyar Helsinki Bizottság és az AmnestyInternational Magyarország 2014, illetve 2017 óta nem tagjai az Emberi Jogi Kerekasztalnak. Ahogy Államtitkár Úr fogalmazott, a szervezetek „legnagyobb sajnálatunkra nem kívántak tovább élni ezzel – az aktívan részt vevő civil és szakmai szervezetek által kiválónak minősített – együttműködési lehetőséggel.”

Mint azt Ön is jól tudja, a Magyar Helsinki Bizottság 2014-ben a civil szervezetek hitelességét megkérdőjelező kormányzati nyilatkozatok és az úgynevezett „Norvég Alap” civil részét kezelő és abból támogatásban részesülő civilszervezetekkel szembeni megfélemlítő – utóbb alaptalanságuk miatt annak rendje és módja szerint megszüntetett – eljárásokkal szembeni tiltakozásképpen lépett ki az Emberi Jogi Kerekasztalból.

Az Amnesty International Magyarország 2017 júniusában A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény elfogadása után lépett ki az Emberi Jogi Kerekasztalból, amelynek 2012 óta volt a tagja. Kilépésünkkel jelezni kívántuk mélységes csalódottságunkat és felháborodásunkat, hogy a kormánypárti parlamenti többség elfogadott egy olyan, kifejezetten a független civil szervezetek ellen hozott megbélyegző és véleményünk szerint jogsértő törvényt, amelynek a célja ezeknek a szervezeteknek a megfélemlítése.

A döntésünk helyességéről az eltelt időben sem változott meg a véleményünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes, a társadalom szempontjából kiemelkedő fontosságú kérdésekben ne lenne továbbra helye a konstruktív párbeszédnek.

Tisztelt Államtitkár Úr!

A levelében írtak alapján a tájékozatlan olvasó úgy vélheti, hogy ha szervezeteink benne maradtak volna az Emberi Jogi Kerekasztalban, akkor módunk nyílt volna a bírósági rendszert érintő jogszabályok előzetes szakmai vitájában részt venni – erre kizárólag azért nem került sor, mert az Önök „legnagyobb sajnálatára” a munkacsoportot elhagytuk.

Ez azonban – ahogy az nyilvánvalóan az Ön számára is egyértelmű – egyáltalán nem igaz. Az „egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló törvény” tervezetéről nem folyt érdemi szakmai vita, a munkacsoportban továbbra is részt vevő civilszervezetek sem láthatták a szöveget az Országgyűlésnek való benyújtása előtt, mint ahogy – a jogszabályban előírt társadalmi egyeztetési kötelezettség megsértése miatt – a magyar társadalom egyéb csoportjai sem mondhatták el róla a véleményüket. Tehát hiába lennénk még mindig tagjai a munkacsoportnak, nem kaptunk volna a jelenlegi „zérónál” több lehetőséget a szakmai párbeszédre és egyeztetésre.

És a munkacsoportokat nem csak ennek a jogszabálynak az előkészítéséből hagyták ki. Noha, amint levelében írja, az Emberi Jogi Munkacsoport az Igazságügyi Minisztérium és a civil szervezetek közötti intézményesített párbeszéd helye, számos munkacsoportban semmilyen más érdemi tevékenység sem folyik. A munkacsoportok üléseiről készült jegyzőkönyvek elérhetőek a kormány honlapján, ezek tanúsága szerint azon munkacsoportok közül, amelyeknek a mandátuma a szervezeteink szempontjából a leginkább releváns,

– Az Emberi Jogi Munkacsoport 2019-ben nem ülésezett;

– Az Egyéb Polgári és Politikai Jogokért Felelős Tematikus Munkacsoport 2019-ben nem

ülésezett;

– A Hajléktalanügyért Felelős Tematikus Munkacsoport egy ülést tartott;

– A Romaügyekért Felelős Tematikus Munkacsoport 2019-ben nem ülésezett;

– A Véleménynyilvánítás Szabadságáért Felelős Tematikus Munkacsoport pedig egy ülést tartott.

Mindezek alapján kénytelenek vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy a konzultáció elmaradásának valós oka az erre irányuló kormányzati szándék hiánya, nem pedig az tény, hogy szervezeteink kiléptek az Emberi Jogi Munkacsoportból.

Sajnálattal vesszük ezt tudomásul, de jelezzük, hogy mi a magunk részéről továbbra is készek vagyunk az érdemi párbeszédre a bíróságok függetlenségéről, vagy más, az alapvető jogok érvényesülésének szempontjából lényeges kérdésekről. Úgy véljük, beszélgetni nem csak munkacsoportokban és bizottságokban lehet. Ha az ezzel kapcsolatos álláspontjuk változik, bátran keressenek.