Levegőért kapkodva

Több
ezer elhivatott emberrel találkoztam már a munkám során, de
egyikük sem volt annyira elkötelezett és figyelemre méltó, mint
Taner Kilic.” – mondja Michel Gaudé, az ENSZ Menekültügyi
Főbiztosságának korábbi törökországi
vezetője. És mégis, Taner Kilic ellen bírósági eljárás
folyik, a vád terrorizmus.


Ha
bűnösnek találják, akár 15 évet is kaphat.


Először
2014-ben találkoztam Tanerral, az elkötelezett emberi jogi
ügyvéddel, az Amnesty török elnökével. Mint mindig, akkor is
komoly és elszánt, de ugyanakkor kedves és vicces volt. Rögtön
megkedveltem, és már akkor is lenyűgözött fáradhatatlan
munkája, hogy segítsen a menekülteknek és menedékkérőknek. Ő
azokért küzdött, akiket bezártak vagy ki akartak toloncolni.
Állandóan tárgyalt a hatóságokkal, és képviselte az
üldözötteket a bíróságon. Emberi jogi képzéseket szervezett a
rendőröknek és a hivatalok munkatársainak. Az embereket pedig
igyekezett rávenni, hogy ők is segítsenek a menekülteknek.
Nemcsak sikeres ügyvéd, de elszánt kampányos is volt, ami egy
jogvédő esetében fantasztikus kombináció.


A
puccskísérlet utáni leszámoláshullám állandóvá válásával
pont olyan emberekre lenne minden eddiginél nagyobb szükség, mint
Taner. De ahogy az ő példája is mutatja, ha manapság
Törökországban felszólalsz mások jogaiért, az könnyen a te
szabadságodba kerülhet.


Tanert
nyolc hónapja vették őrizetbe, és gyanúsították meg azzal,
hogy egy „terrorszervezet tagja”. A legfontosabb bizonyíték
ellene, hogy állítólag letöltötte a telefonjára a ByLock nevű
titkosított kommunikációt lehetővé tevő alkalmazást, amit a
kormány szerint a 2016-os puccskísérletet megszervező gülenista
mozgalom használ.


A
hatóságoknak nyolc hónap alatt sem sikerült semmilyen
kézzelfogható bizonyítékkal előállniuk, hogy igazolják a
vádat, vagy bármi más bűncselekmény elkövetését. Ezzel
szemben két független igazságügyi szakértő is egybehangzóan
állítja, hogy Taner telefonjára soha nem töltötték le a
ByLockot.

Taner feleségével és lányával


A
Taner elleni nevetséges vádak egyáltalán nem egyediek. Épp
ellenkezőleg, kirajzolódik egy mintázat, ami alapján a jogvédőket
el akarják hallgattatni. Az üzletember, filantróp és civil
szervezeti vezetőt, Oszmán Kavalát októberben vették őrizetbe.
Semmilyen bizonyíték nincs ellene, a kormánypárti lapok is csak
annyit tudtak írni, hogy részt vett a puccskísérletben.


A
Human Rights Association dijarbakiri elnökét, az aktivista és
tanár Raci Bilicit azzal vádolják, hogy a török kormány által
terrorszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspárt tagja.


Elég
egyértelmű, hogy mi történik. Ha hatékonyan végzed a munkád,
ha tüske vagy a hatalom körme alatt, akkor fizetned kell. Az ismert
jogvédők elleni támadások célja, hogy az általuk képviselt
közösséget is megijesszék és elhallgattassák.


A
múlt hónap drámai fejleménye volt, hogy a török hatóságok
elismerték, tévedtek, és hamisan vádoltak meg több ezer embert
azzal, hogy letöltötték a ByLockot. Közzétettek egy 11480 nevet
tartalmazó listát, és tömegesen engedtek szabadon embereket.
Sajnos Taner nem volt rajta. A Taner elleni igazságtalanság világos
és jól dokumentált. A tárgyalása tovább folytatódik.


Mindazonáltal
a hatóságok beismerése, hogy emberek ezreit börtönözték be
ártatlanul, reményt ad mindannyiuknak, akik Taner szabadságáért
küzdünk. Nagyon sokan vagyunk. Az elmúlt nyolc hónapban 194
országból több mint 1 millió ember írta alá az Amnesty
petícióját, hogy engedjék szabadon őt, és ejtsék az ellene és
tíz jogvédő társa elleni nevetséges vádakat. Az aláírók
között politikusok és ismert művészek is vannak. Ők tudják,
hogy Taner nagyobb eséllyel szabadul ki, ha a török civil szféra
ismét levegőhöz jut.

„Mintha
egy rémálomban lennék, várom, hogy felébredjek.” – mesélte
nekem Gulnihal Kılıc,
Taner lánya a legutóbbi tárgyaláson. Iszonyú
nehéz, hogy a cellában ülő apját csak
egy
képernyőn keresztül láthatja a tárgyalóteremben. De eközben
rettenetesen büszke rá, ahogyan én is. Nagyon büszke vagyok a
munkájára, amivel
sok emberen segített. Büszke vagyok arra is, hogy kiáll azért,
ami helyes. De a legbüszkébb arra
vagyok, hogy a barátomnak nevezhetem.

Taner és Gulnihal Kılıc

A cikk először a Deutsche Welle oldalán jelent meg.

Topics

    © 2023 Amnesty International Magyarország