Honnan jött az ötlet, hogy legyen egy Amnesty csapat a 2014-es budapesti maratonon?
Egy nyári ismerkedős jellegű Amnesty aktivista találkozón kiderült, hogy többen vagyunk a csapatban, akik kikapcsolódásként el szoktak járni futni. Már ekkor felmerült az ötlet, hogy indulhatnánk váltóban valamelyik nevesebb budapesti futóeseményen. Nekem ez a gondolat azóta ott motoszkált a fejemben, így ahogy közeledett a nagy budapesti maraton, fel is vetettem az ötletet és szerencsére végül sikerült is összetoborozni egy lelkes csapatot.
Hogy érezted magad?
Fantasztikus élmény volt! Voltam már hasonló futóversenyen,
és teljesen a szerelmese lettem az egész hangulatnak, hihetetlen
közösségi élmény. Több, mint húszezer ember, aki ugyanazért
kelt fel aznap reggel. Egy ilyen kaliberű versenyen való részvétel
hetekig feltölt… az útvonal szélén apró kezeiket pacsira
nyújtó kisgyerekek, idősek és fiatalok, akik lakásuk ablakából
kiabálnak le egy-egy buzdító szót a futóknak, babakocsis futók,
jelmezes futók, kerekesszékkel indulók, rengeteg pozitív inger,
ami nagyon fel tud turbózni és visz végig a kilométereken. Aztán
amikor teljesíted a távot, beérsz a célba, büszkeség tölt el,
és bármire képesnek érzed magad, szinte egy más dimenzióban
létezel. Ezt tetőzi, hogy több ezer őszintén mosolygó, vidàm
ember üldögél körülötted a fűben. Ilyet máshol nem tudsz
átélni, ennyi boldog embert egyszerre nem sok helyen látsz, az
egészen biztos. Ennek az egésznek a részese lenni, olyan, mintha
az egész világ a barátod lenne. És ott, abban a pillanatban
tényleg az is.
Miért szerettél volna Amnesty pólóban futni?
Teljesen más érzés úgy futni, hogy nem csak magadért teszed,
hanem egy fontos ügyet képviselsz. Amikor azt veszed észre
magadon, hogy azért húzol bele és előzgetsz embereket az utolsó
erőddel, hogy többen lássák, mi van a pólódon… nehezen lehet
leírni az érzést. Nagyon nyitottak és pozitívak az emberek egy
ilyen rendezvényen, a futók és a szurkolók egyaránt, így azt is
sejtettem, az aláírásgyűjtőnknek is könnyebb dolga lesz, mint
általában. Azt vettem észre, hogy a futók mentalitása
általánosságban véve is nagyon pozitív, sok jó világlátású
ember fut hobbiból, valamint egy ilyen versenyen mindenki
felfokozott lelkiállapotban van, amikor még fogékonyabb a jó, a
hasznos, a fontos dolgokra (amiről hétköznap lehet, hogy úgy
gondolja: “nincs nekem ilyenekre időm”). Sokkal könnyebb velük
elbeszélgetni, mesélni egy kampányról, petíció aláírását
kérni tőlük.
Lesz ennek folytatása? Fogtok még közösen futni?
Én nagyon remélem, hogy ez a futás valaminek a kezdete volt és
még lesz sok ilyen. Szeretnénk közös edzéseket rendszeresíteni
a Margit-szigeten és az összes nagyobb budapesti versenyen
elindulni Amnesty pólóban. Minden versenyen való részvételt egy
adott Amnesty kampány köré építenénk, mint ahogy a 2014-es
októberi maratonon a kínzás elleni kampányunkat hirdettük. Ahol
van rá lehetőség, ki tudnánk települni infopulttal, roll-uppal
is.Több aktivistától hallottam, hogy szintén szoktak hobbiból
futni, csak egyelőre kisebb távokat. Őket nagyon szeretném
bátorítani, lelkesíteni, hogy csatlakozzanak hozzánk, küzdjenek
azokért a kilométerekért, még ha az elején kevesebbet is bírnak.
Sőt, szeretném, ha még olyanoknak is meghoznánk a kedvét a
futáshoz, akik korábban idegenkedtek tőle (régen én is ilyen
voltam és azóta az összes futás nélkül leélt évemet megbántam
:)).Hosszú távú terveinkben pedig már a határon kívülre is
elkalandoztunk. Olyan ötletek is felmerültek, hogy külföldi
Amnesty irodákkal összehangolva szerveznénk meg ezeket a
futásokat, közös részvétellel ezeken az eseményeken. Azaz a
budapesti versenyeken szívesen vendégül látnánk más országból
érkező külföldi Amnesty futóaktivistákat, és természetesen mi
is nagyon szívesen elutaznánk egy-egy külföldi nagyváros
maratonjára, hogy felhívjuk a figyelmet az Amnesty kampányaira.
