Időközben,
Murszi elnök támogatói a válaszukat tervezik – egy szombati
Tahrír téri gyűlést, amely miatt sokan a különböző táborok
összecsapásától tartanak. Nem is olyan rég, a tüntetők a
katonai uralom végét követelték. Ma sokan Mohamed Murszi elnök
ellen skandálnak jelszavakat – aki az ország első megválasztott
elnöke, az a személy, akitől sokan a jogrend visszaállítását
remélték.
Ehelyett
Murszi elnök lábbal tiporja azt – elhatározta, hogy a döntéseit
a bíróságok nem vizsgálhatják felül, és hogy az egyiptomi
Alkotmányozó Gyűlést nem lehet feloszlatni. A testület az
egyiptomi alkotmánybíróságnak a legitimitásáról hozott közelgő
döntésével néz szembe, és arra törekszik, hogy egy
alkotmány-javaslatot terjesszen ma az elnök elé.
Mohamed
Murszi az államügyészt is elbocsátotta, és engedélyezte új
nyomozások megkezdését – amennyiben új bizonyíték vagy
körülmény merül fel – azon rendőrök és hivatalnokok ügyében,
akiket a bíróság felmentett a tiltakozók meggyilkolásának
ügyében; e mellett életbe léptetett egy új törvényt, hogy
„megvédje a forradalmat”, amely hat hónap tárgyalás előtti
előzetes letartóztatást helyez kilátásba a sajtó- és
médiatámadások, sztrájkok, tiltakozások és „bandába verődés”
ellen.
Sokan
elmondták nekünk, hogy úgy érezték, nem maradt más választásuk,
minthogy visszatérjenek az utcákra. De az előttük álló napok
félelemmel és bizonytalansággal vannak tele. Az elnök ellenzői
és támogatói közötti összeütközéseket már több egyiptomi
városból is jelentették, és mindkét tábor több felvonulást is
szervez a következő két napban. Míg maga a Tahrír tér nagyon
békés volt a látogatásunk idején, a közeli parlament épületéhez
és az Egyesült Államok nagykövetségéhez vezető utcák a
tiltakozók és a rohamrendőrség közötti feszült és
hosszadalmas szembenállás helyszíneivé váltak. Ott szemtanúi
lehettünk, amint a rendőrség ismételten
könnygázt
lőtt a tömegbe. Néhány tiltakozó Molotov koktéllal válaszolt.
De ők a kisebbséghez tartoznak – mögöttük áll az
elnyomhatatlan, békés tüntetők döntő többsége.
Kedden,
miután a gáz szétoszlott, észrevettünk egy kisfiút, aki a
járdán ült és egy üres könnygázos palackot tartott a kezében.
Készült az Egyesült Államokban, írta az elsősegély utasítás
azon a nyelven, amit a fiú nem tudott elolvasni. Körbesétálva
több, ugyanilyen palackot szorongató tüntetőt láttunk. Azon
tűnődtek, hogy mit kezdjenek velük – hogy miért használtak
ismét ilyen távoli helyen készített tárgyakat Kairó utcáin. Az
összes könnygázos palack, amit megvizsgáltunk, gyártási
dátumként 2011
márciusát
tüntette fel, vagyis a felkelés után adták el őket Egyiptomnak.
Az
igazság az, hogy a könnygáz sokak számára az élet egyik
hétköznapi dolgává vált itt. Amint egy másik könnygáz
kilövéstől menekültünk, láttuk a város egyik utcai árusát,
amint higgadtan tolja keresztül a kocsiját a maró füstön –
elszántan követve a tiltakozókat vissza a Tahrír térre. Amint a
gáz oszlani kezdett, egy ételfutár igyekezett átjutni a tömegen
motorbiciklivel, idegesen dudálva. A tiltakozók a telefonjukon
beszélgettek, és próbálták elhárítani az utcai árusokat, akik
zsebkendőket kínálgattak, hogy enyhítsék az akkor már eloszló
gáz hatásait.
Néhányan
itt haltak meg. A kairói al-Hilal kórházban egy orvos elmondta
nekünk, hogy az egyik tiltakozót, Ahmed Negibet november 25-én az
agyhalál állapotában hagyták ott, miután üveggolyókkal
találták el, amelyeket valószínűleg egy puskából lőttek ki
eddig tisztázatlan körülmények között. Egy másik tüntető,
Fathy Gharib, akit november 27-én szállítottak kórházba, a
Tahrír téri tömegdemonstráció során elszenvedett stroke
következtében halt meg. A halálesetek csak tovább szították a
hatóságok ellen érzett egyre növekvő haragot.
Sokan,
akik az elnök rendeletéről beszéltek, egyben Mohamed Gaber
Szalahra, egy november 20-án, Kairó Mohamed Mahmoud utcáján
tiltakozás közben lelőtt fiatal tinédzserre is utaltak. Mint sok
más ember, ő is azért ment oda, hogy megemlékezzen az Egyiptomban
megölt 51
emberről,
akik közül sokan ugyanazon az utcán haltak meg, pontosan egy évvel
ezelőtt. Ő is az életével fizetett. Iszlam Maszud, egy másik
tinédzser Damanhour-ban, Észak-Egyiptomban vesztette életét,
amikor Murszi legutóbbi rendeletének támogatói és ellenzői
összecsaptak az utcán.
Amikor
visszaértünk a Tahrir térre, találkoztunk egy régi barátunkkal
– Azza Hilal Ahmad Szulejmannal. Őt tavaly decemberben a katonák
megtámadták, amikor egy tüntető nőt próbált megvédeni. Most,
boldog vigyorral az arcán kérdezett minket arról, hogy a külvilág
mit gondolhat az új demonstrációkról. Amint teát kortyolgattunk
vele kedd este a Tahrír téren, végignéztük, ahogy tömegesen
özönlenek a térre – több ezer ember mindenféle háttérrel,
mind az ellen az elnök ellen énekelve, akit sokuk mindössze
hónapokkal ezelőtt megválasztott.
Az
egyiptomi bírák felháborodással reagáltak Murszi elnök
rendeletére, a függetlenségük elleni támadásként értékelve
azt. A „Bírák Klubja” által rendezett sztrájk megbénította
a bíróságokat az egész országban, köztük Egyiptom
Fellebbviteli Bíróságát. Amint elsétáltunk a bíróság zárt
épülete mellett, felkavaró volt ráébredni, hogy az elnök, akit
egyszer az igazságszolgáltatás függetlenségéért tartott
tiltakozáson letartóztattak, most annak a legelszántabb
ellenségévé vált. És akkor még nem beszéltünk az új
alkotmányozásról.
Szerdán,
amikor Manal Tibe-vel, a tapasztalt lakhatási aktivistával
beszélgettünk, napvilágot látott a hír, hogy az Alkotmányozó
Gyűlés már csak egy napot kapott az alapvető dokumentum
véglegesítésére. Több havi munkát, és talán a következő
generációk jövőjét zsúfolták össze csupán néhány elsietett
órába. Manal, aki – a csupán hét nő egyikeként – maga is
tagja volt a 100
fős
nemzetgyűlésnek, beszélt a kétkedésről és haragról, amit a
döntés miatt érzett. Azután mondott le, hogy a gyűlés nem volt
képes alapvető emberi jogokat, mint a nők jogait, a vallás- és
véleménynyilvánítás szabadságát szavatolni, vagy védelmezni a
civilek ellen irányuló, katonai bíróságok előtt zajló
tisztességtelen eljárások vagy erőszakos kilakoltatások ellen.
Mint sok más egyiptomi, ő is régen feladta a reményt, hogy az új
alkotmány előkészítésének folyamata befogadó és konzultatív
lesz. De a legutóbbi döntés tovább rontotta a folyamatot,
amelynek Egyiptom az emberi jogok és a jogrend irányába való
visszatérését kellett volna jeleznie.
Amint
átnéztük a gyűlés által aznap reggel elfogadott cikkeket, a
hitetlenségünk tovább nőtt. Olyan alapvető rendelkezések,
amelyek garantálták volna az emberi jogok érvényesülését,
bizonytalanul vagy egyáltalán nem szerepelnek benne; nincsenek
olyan cikkek például, amelyek a nők elleni diszkriminációt
kifejezetten
tiltanák.
Ehelyett a reformot elnyomással helyettesítették. Az alkotmány
tervezete tiltja a vallás kritizálását, és kifejezetten
engedélyezi
civilek katonai bíróság elé állítását – ez egy olyan
engedmény a hadseregnek, amelyet az utolsó pillanatban adtak hozzá,
és amely az igazságtalanságot az egyiptomi jog alapkövévé
teszi.
Egyetlen
viharos hét alatt az egyiptomiakat visszaszorították az
oldalvonalra, ahonnan most kétkedve, haraggal próbálják hallatni
a hangjukat. Napokkal ezelőtt, a tiltakozók világossá tették,
hogy Murszi elnök egyetlen kiútja az maradt, hogy eltörölje a
saját rendelkezését. Ám az elfuserált alkotmányozó folyamat
csak tovább szította a tiltakozók dühét. Egy dolog biztos: a
tüntetők nem fogják elfogadni a rendeleti kormányzáshoz való
visszatérést vagy egy olyan alkotmányt, amelyet egy őket
cserbenhagyó bizottság szövegezett.
Az
Amnesty International Közel-Kelet és Észak-Afrika
kutatócsoportjának írása
Készült:
2012. november 29-én, Kairóban
