Egy újabb látogatáson voltunk Miskolc Számozott utcáiban, azután, hogy augusztusban már jártunk ott. Kevés dolog változott azóta, azt leszámítva, hogy még több család kapott felszólító levelet az önkormányzattól, hogy hagyják el az otthonukat. Számos család évtizedek óta ott él, és nincs hova menniük.
A
félelem és a reménytelenség kézzelfoghatóvá vált, ahogy az
emberek sorra mesélték el a történetüket
A számozott utcák lakói
Egy
közösséget – amit amúgy is súlyt a munkanélküliség és a
rendszeres zaklatás – akar az önkormányzat utcára tenni
anélkül, hogy figyelembe venné a jogaikat, ami súlyos
következménnyel jár az egészségükre és hogylétükre. Sokan
most érték el a tűrőképességük határát, mivel a
szerződéseket ok nélkül nem újítják meg, a tartozások
visszafizetésére pedig nem biztosítanak tisztességes és
méltányos lehetőséget, hanem inkább a kiköltözésre
kényszerítik a lakókat. A helyiek közül többen elmesélték,
hogy egy fiatal férfi nemrégiben megpróbálta megölni magát a
kilátástalan helyzet miatt. Szerencsére édesapja még pont időben
megtalálta, és levágta fiát a kötélről. Ez az elkeseredett
cselekedet jól mutatja, hogy érzik magukat a Számozott utcákban
élők.
Látogatásunk
alkalmával találkoztunk az önkormányzat illetékeseivel, Dr.
Schweickhardt Gyula polgármesteri megbízottal és Miklós Béláné
aljegyzővel. A beszélgetés során gyorsan kiderült, hogy a
Számozott utcák felszámolásának terve egy nagy területrendezési
stratégia része, melynek célja, hogy az összes Miskolcon
található szegénytelepet megszüntessék. Annak ellenére, hogy a
stratégia elérhető az interneten
(http://miskolc.hu/varosfejlesztes/varosi-nagyprojektek/integralt-varosfejlesztesi-strategia-ivs),
az illetékesek nem tudták megmondani, hogy történt-e bármilyen
érdemi konzultáció az ott lakókkal. A valódi egyeztetés
nélkülözhetetlen követelmény minden kilakoltatás esetében,
célja, hogy bármelyik miskolci lakos elmondhassa a véleményét a
város egészét érintő beruházásokról. Az emberek nem tudnak
semmiről. Azok pedig, akik megpróbáltak információhoz jutni, nem
jártak sok sikerrel: „Azt
mondták nekünk a MIK-ben (Miskolci Ingatlangazdálkodó Zrt.), hogy
inkább csomagoljunk, és hagyjuk el a házat”
–
foglalta össze nekünk a konzultációt egy, az Ötödik utcában
lakó édesanya. Nem volt olyan azok közül, akikkel beszéltünk,
aki tudott volna a városfejlesztési stratégiáról, és
mindannyian úgy gondolták, hogy a valódi ok az a kilakoltatások
mögött, hogy Miskolcból romamentes várost akarnak csinálni, és
nem a korábban elterjedt stadionfelújítás van a háttérben. Most
úgy fest, hogy a stadion rekonstrukció nem játszik szerepet a
történetben. Egy férfi, akit október 21-ével tettek ki az
otthonából, eloszlatta ezt a pletykát: „A
stadion tulajdonosa nem akarta kilakoltatni az itt élőket, mert a
másik irányba is meg tudja növelni a létesítményt.” Ezt
megerősítette az önkormányzat képviselője is, aki szerint a
felújítás miatt „csak” két utcát számolnak fel. Eredetileg
az a pletyka terjedt el, hogy az új DVTK stadionnak kell a hely,
ezért számolják fel az utcákat és telepítik ki az ott élőket.
Az
önkormányzat nem veheti semmibe az emberi jogi kötelezettségeit
A
találkozónk az önkormányzattal egy másik dologra is
rávilágított: a Magyarország által önként vállalt nemzetközi
emberi jogi kötelezettségek semmilyen szerepet nem játszanak a
város döntéshozatalában. Ezzel a megközelítéssel gyakran
találkozunk más országokban is, annak ellenére, hogy a kormányok
által vállaltak az állam minden szintű szervezeti egységére
kötelezőek: azok a döntések pedig, amelyeket a települési
önkormányzatok hoznak, az ott élők életét alakítják a
legnagyobb mértékben –
ahogyan azzal a helyi romák is tisztában vannak.
Ha
figyelembe vesszük, hogy a miskolci önkormányzat egyáltalán nem
foglalkozik a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel, nem
meglepő, hogy nem zavarja, hogy ezek az emberek és családok az
utcára kerülnek.
Van ugyan lehetőség pályázni szociális
lakásra, de ehhez egy családnak fejenként több mint havi 18.000
forintos bevétellel kell rendelkeznie, ami nagyrészt munkanélküli
vagy közmunkából élő emberek esetében irreális. Egy
munkanélküli férfi így foglalta össze, hogy miért is
kilátástalan a helyzetük: „Az az igazság, hogy
Magyarországon az emberek rabszolgák, mert nem tudsz megélni havi
55 ezer forintból, és ha valakinek csak négy hónapra van munkája,
és nem tud másikat találni, akkor nem tudja a bérleti díjat
kifizetni. Hogy fizessen akkor?! Kriza úrnak (Dr. Kriza Ákos,
Miskolc polgármestere) ide kéne jönnie, hogy megpróbáljon
megélni havi 55 ezerből, és akkor megtudná, hogy mi az a
rabszolgaság. A munkásokat nem fizetik meg rendesen, nem tudnak
megélni, és ezért esély sincs kitörni a szegénységből.”
Azok, akiknek nincs olyan rokonuk, aki be tudná őket fogadni, a
sorsukra vannak hagyva. Persze azok, akiket befogad a családjuk,
sokszor túlzsúfoltsággal néznek szembe: találkoztunk egy idős
nővel, akit kilakoltattak egy másik helyről, most pedig kilenc
gyerekekkel lakik együtt egy szobában. A felbomlott közösségnek,
a gyökértelenné váló családoknak és az iskolájukat elhagyni
kényszerülő diákoknak súlyos jövőbeli következményei
lehetnek. Ezek a rettenetes körülmények közé kényszerített
emberek lesznek a városfejlesztési stratégia örökségei, hacsak
nem változtatnak a döntéshozók a terveiken.
Bárki,
aki ellátogat a Számozott utcákba, láthatja, hogy ez nem egy
nyomortelep, hanem egy valódi közösség, amely megpróbálja a
lehető legjobbat kihozni a nehéz körülményekből, amelyek között
élnek – vizet csak az utcánként egy nyilvános csapból tudnak
venni, és a kertben lévő latrinára járnak – mégis nagyon
büszkék az otthonaikra, sok időt és energiát ölnek abba, hogy
lakhatóak maradjanak a házak. Képzeljük el, hogyan éreznénk
magunkat, ha valaki egy darab papírt küldve nekünk felszólítana
minket, hogy hagyjuk el az otthonunkat rövid idő alatt, és
esélyünk sem lenne megállítani a folyamatot. Jelenleg ugyanis ez
a helyzet Miskolcon.
Annak
ellenére, hogy az idő rohamosan fogy, még nem késő, hogy az
önkormányzat megváltoztassa a tervét, és eleget tegyen az emberi
jogi kötelezettségeinek. Az Amnesty International folytatja a
megkezdett harcot, és továbbra is felszólítjuk a polgármestert,
hogy vessen véget a kilakoltatásoknak, és haladéktalanul kezdjen
érdemi egyeztetést az érintettekkel.
Az augusztusi blogbejegyzést itt olvashatja el.
