Katarban több mint 80 vendégmunkásnak van szüksége mielőbbi kormányzati segítségre, miután közel egy évig fizetség nélkül dolgoztak Doha pénzügyi negyedében, egy torony építésén.
A Migránsok Nemzetközi Napján az Amnesty International felszólítja a katari hatóságokat, hogy rendezzék a Lee Trading and Contracting (LTC) vállalat alkalmazottainak helyzetét, akik olyan körülmények között dolgoztak, ami már-már kényszermunkának minősül.
November közepén az Amnesty International főtitkára látogatást tett az al-Sailiya ipari területen lévő munkástáborban, ezt követően mind a munkaügyekért felelős-, mind a belügyminiszternél jelezte, hogy igyekezzenek mielőbb tenni a vállalat által teremtett lehetetlen körülmények ellen.
Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára elmondta: „Egy hónap eltelt látogatásunk óta, ahol szemtanúi lehettünk, milyen szörnyű körülmények között élnek ezek a munkások. Megpróbáltatásaiknak azonban továbbra sincs vége. A vendégmunkások közel egy éve nem kaptak fizetést, s mára már a mindennapi betevőjüket sem tudják előteremteni. Nem képesek pénzt haza küldeni családjuk számára, illetve adósságaikat sincs miből visszafizetniük.”
„A katari kormánynak közbe kell lépnie és véget kell vetnie ennek. A munkások elmondása szerint, ahogy megkapják a nekik jogosan járó fizetést, elhagyják az országot. A munkaügyi és a belügyminisztérium feladata, hogy a kifizetéseket mielőbb teljesítsék. Ezzel bebizonyíthatnák, hogy nemcsak a szavak szintjén viselik szívükön a munkavállalók jogait.” – tette hozzá.
A munkástáborban gyászos körülmények uralkodnak. Néhányan matrac nélkül, kemény deszkákon alszanak, nem is beszélve arról, hogy némelyik, az ideiglenes elszállásolásra használt épület életveszélyes állapotban van, az egyik hálószobában a padló és a plafon is közel áll az összeomláshoz.
Kifizetetlen bérek
A mintegy 60 nepáli, illetve Sri Lankáról, a Fülöp-szigetekről, Nigériából, Kínából és Bangladesből származó vendégmunkásnak közel egy évi bérrel tartoznak, akik a katari foci otthonának is nevezett dohai Al Bidda torony 38. és 39. emeletén dolgoztak.
Az LTC körülbelül 1,5 millió riál kifizetését tartja vissza, ami körülbelül 412 000 USA dollárnak felel meg. A fizetések elmaradásának pontos oka ismeretlen.
A projektet 2013 októberében befejezték, a munkások azóta vesztegelnek a táborban fizetés nélkül. Egy nepáli munkás elmondása szerint: „Végezd el a munkát, és másnap kifizetünk” – ezt mondták nekünk. Mi elvégeztük a munkát, ők azonban csak tologatták a fizetés napját, és végül semmit sem kaptunk.
Ugyanez az ember azt is elmondta, lánytestvére 2013 közepén öngyilkosságot követett el Nepálban családja nehéz anyagi helyzete miatt. Már hónapok óta semmit nem tud hazaküldeni családjának, és a temetésre sem volt lehetősége hazautazni.
Valamennyi munkás keresetet indított az LTC ellen Doha munkajogi bíróságánál, mellyel elmaradt fizetésüket szeretnék behajtani. A bíróság azonban fejenként 600 riál (165 USA dollár) illetéket kér egy szakértői vélemény elkészítéséhez, s amíg ezt nem fizetik be, az eljárás nem indulhat meg. A munkások elmondása szerint a bíróság visszautasította kérelmüket, amelyben azt kérték, pénzügyi helyzetükre való tekintettel tekintsenek el a befizetéstől. A katari munkajog szerint a munkavállalók kivételt képeznek a bírósági illetékek fizetése alól.
Salil Shetty kijelentette: „Ez az eset pontosan bemutatja, milyen hatalmas akadályokkal állnak szemben Katarban az igazságszolgáltatáshoz forduló migráns munkavállalók. Egy olyan munkás, akinek közel egy éve nem fizettek, hogy lenne képes ennyi pénzt befizetni?”
Kényszermunka vádak
2013 augusztusában néhányan felhagytak a munkával, és tiltakozni kezdtek a fizetések elmaradása ellen, ekkor azonban az LTC munkatársa börtönnel fenyegette meg őket, s ennek hatására folytatták a munkát. A vállalat mindezt tagadja.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Egyezménye a kényszermunka felszámolásáról kimondja, hogy a bebörtönzéssel való fenyegetéssel való munkára bírás kényszermunkának minősül.
Ételmegvonás és egyéb problémák
Az LTC alkalmazottai számára nem biztosítanak elegendő ételt és juttatást, és a nem létező fizetésükből nem tudják magukat ellátni. A vállalat havi 250 riál (69 USA dollár) összeget biztosított étkezési juttatásként, azonban októberben ezt is megszüntették.
Ezáltal a munkásokat pénz kölcsönzésére kényszerítik. November közepén több munkás tett panaszt az Amnesty International-nél, hogy éhezik. Az LTC képviselője novemberben azt mondta az Amnesty International-nek, az étkezési juttatásokat azért szüntették be, mert a vállalat nem nyereséges. A munkások ugyanakkor az LTC-hez kötöttek, más vállalatnál nem vállalhatnak munkát.
November végén, a dohai lakosok adományokat gyűjtöttek, és ételt küldtek a munkásoknak, mellyel átmeneti segítséget nyújtottak nekik. Salil Shetty: „Szégyen, hogy a világ egyik leggazdagabb országa éhezni hagyja munkásait. A katari hatóságoknak azonnal cselekedniük kell.”
A munkások azt is elmondták, a vállalat nem látta el őket érvényes tartózkodási engedéllyel, amit a katari jog megkövetel, így a letartóztatás kockázatának tették ki őket.
