Az utóbbi
években a borsodi dr. Ámbédkar iskolába is járok oktatni. Ebbe a
második esély iskolába olyan diákok járnak, akik a Balatont csak
szeletként ismerik, más iskolák teletömték őket rossz
élményekkel, de itt újra próbálkoznak. Mélyszegénységben élő
családokból jönnek, sokan a faluszéli telepről. Tőlük
hallottam nemrég, hogy régen a nők és a férfiak között nem
volt jellemző az egyenjogúság, de a mai világban már erre kéne
mozogni. Azt is, hogy az iskola azért fontos, mert az ember
érettségi nélkül nem tud érvényesülni. Meg azt, hogy
óvónőképzőbe kéne továbbtanulni. Szóval okos gyerekek. Csak a
magyar állam nem lát bennük fantáziát.
A
képzésen második vagy sokadik esélyt kapott
roma és nem roma diákok vitatkoztak társadalmi kérdésekről
és a saját jövőjükről. Az esélyt az iskolától kapják. Attól
az iskolától, amely a buddhizmus társadalmi tanítását is
zászlajára tűzve a hihetetlenül halmozottan hátrányos helyzetű
(4H) diákoknak kíván minőségi oktatást és jövőképet
nyújtani. Eközben a bürokrácia hatósági ellenőrzésekkel
kedveskedik nekik, a helyi nyilasok lejárató kampányba kezdenek
ellenük, a magyar törvényhozás pedig elveszi az iskola
fenntartójától az egyházi státuszt (Buddhisták Észak-Kelet
Magyarországon cigányokat oktatnak…? Kamu!), aminek következtében
egy teljes tanév szólt a szimpla túlélésről. Különben nyilván
túl könnyű lenne kitörni a szegénységből és
kilátástalanságból.
Az elmúlt
héten kb. 130 ezer diák érettségizett Magyarországon, ebből
…-en a dr. Ámbédkar iskolában. A mélyszegénységben élő
borsodi romák esetében 1000-ből 2 embernek van érettségije, az
országos átlag eléri a 40%-ot. Ezek a diákok nem különórára
mennek délután, hanem tüzelőt szereznek télire. Nem arról
beszélgetnek otthon, hogy ELTE vagy külföldi egyetem, hanem hogy
miként lehetne megúszni a szabálysértési bírságot. Otthoni
minta helyett kikötött áram, tervezés helyett mindennapos
túlélés. Korábbi iskoláikból vagy hamar kipottyantak, vagy
átzavarták őket a szomszéd terembe és elballagtak anélkül,
hogy folyékonyan el tudták volna olvasni a bizonyítványukat.
Persze könnyű volna elverni a port a pedagóguson.
Alacsony
iskolázottságú, évek óta munka után kajtató szülők
gyerekeiként már az óvódás kor előtt összeszednek egy csomó
hátrányt. Ezeket szerencsésebb országokban az iskola hivatott
kompenzálni. A magyar iskolarendszer viszont tovább növeli a
hátrányokat. Rettentően szelektív, vagyis nagyon fiatal korban
eldől, hogy ki milyen színvonalú iskolába megy. A magasabb
státuszú szülő jó óvodába és még jobb iskolába íratja a
csemetét, ahol a diák és a tanár hasonló nyelvi-kulturális
háttérrel rendelkezik, ezért aztán könnyebb és bizonyos
szempontból több sikerrel kecsegtető is itt pedagógusnak lenni –
és rang is. Az alacsony iskolázottságú családból érkező
gyerek meg bekerül a közeli általánosba, ahol nem diplomára
hajtó társakkal találkozik. Az olvasás-írás tök új élmény,
jószerivel itt vesz először a kezébe könyvet, a pedagógus meg
érthetően frusztrált. Ilyen feladatra nem készítették fel,
versenyeredménnyel nem tud csillogni, volt évfolyamtársak meg
részvétel tekintgetnek felé.
A sok-sok
családi döntés összeadódik, és a magyar iskolarendszer szépen
lassan egyes társadalmi rétegek kasztszerű külön iskoláiból
fog állni. A cigányoknak szánt külön osztályokkal és
épületekkel, a lakóhelyi elkülönüléssel így lesz szépen
hézagmentes a szegregáció fala. Majdnem kizárt, hogy én ma
Zolival együtt kezdeném az elsőt. Nem is élnénk egy környéken….
Pontosan
tudjuk, hogy használható tudás és iskolai végzettség nélkül
ma nincs valós esély tartós munkát találni. Mégse törődünk
vele, hogy rosszul költünk el évente sokmilliárd forint közpénzt
egy szelektív és szegregáló iskolarendszerre, és sokszázezer,
rossz helyre született fiatal életét pocsékoljuk el. Az országos
és helyi elitek közpénzből finanszírozzák kasztjuk utánpótlását
és a szegények pórázon tartását. A te adódból is támogatjuk
a tehetségek elkallódását, a munkanélküliség növekedését,
siettetjük a nyugdíjrendszer összeomlását. És az ország
szétszakadását.
A
mindenki érdekében álló integráció persze macerás, sokpilléres
projekt, és a középosztályi szavazatokért versengő politikusok
nem szívesen húznak olyat, hogy az elitgyereknek a körzeti suliba
kelljen majd mennie. Maguk is szívesebben küldik jó iskolába a
gyereket, hiszen korán kell jó pályára állítani a kicsit. Az én
szüleim meg a te szüleid is így tettek. Rövidtávon jó ötletnek
tűnik, csakhogy az a fal adja majd a másikat, amelyet közpénzből
építünk.
Pedig a
lengyelek megcsinálták. És Lázár János is Hódmezővásárhelyen.
Kialakítottak egy olyan rendszert, amely az otthonról hozott
hátrányok iskolai csökkentését és a lemorzsolódás
megakadályozását tűzte ki célul. Ez persze nem megy politikai
akarat, minőségi pedagógusképzés és tanulás nélkül. De más
választás nincs. Kivéve ha olyan országban akarunk élni, ahol
csak a médiából szerzünk információt cigány kortársainkról,
tankönyvekből ismered a munkásgyereket, és ahol megszületésed
előtt eldől, hogy az IC-vágányra raknak vagy a rendező
pályaudvarra. Inkább tanulni kéne. Például kooperatív
pedagógiai módszereket Hejőkeresztúron, képességfejlesztést
Hétesen vagy iskola- és közösségépítést Sajókazán. És
lehet tanulni kitartást, alkalmazkodóképességet azoktól a
borsodi diákoktól, akik többedszerre futnak neki az iskolának, és
akik lazán gondolkodhatnának két lájk között a külföldi
ösztöndíjon, ha nem oda születnek, ahova.
