Április
22-én, pénteken délután a Gyöngyöspatán tartózkodó
Belügyminiszter azt nyilatkozta, hogy a rendőrség biztosítja a
településen a rendet és a közbiztonságot, és erre ő személyes
garanciát ad.
Három
nappal később, április 25-én, visszatértek a romák lakta
utcákba, a megfélemlítő fellépésük miatt a rendőrség által
garázdaság miatt korábban már előállított, de a bíróság
által első fokon ártatlannak talált Véderő nevű szervezet
tagjai.
Április
26-án éjjel még tisztázatlan körülmények között, állítólagos
többszöri rasszista provokációt követően tömegverekedés tört
ki, amelyben többek között egy tizennégy éves roma fiú is
megsérült.
Az
előzmények….
A
Föld napja alkalmából néhány lelkes, a helyi közösséggel jó
kapcsolatot ápoló aktivista és civil szervezet a napsütéses
hétvégén patakparti nagytakarítást végzett, majd a jól végzett
munkát egy közös bográcsozással ünnepelte meg. A hétvégi
összejövetel vasárnap le is zárult, amikor a falubeli roma nők
és gyerekek hazatérték kirándulásukból, és a húsvét hétfőt
már mindenki meghitt családi körben ünnepelhette.
Mivel
a fenti pár sor Gyöngyöspatára vonatkozik,
2011 húsvétján,
ezért egy kis kiegészítésre szorul.
Valóban
a Föld napja alkalmából mentünk Gyöngyöspatára, mert akkorra
időzítette a „Véderő” militarista jellegű szervezet
„honvédelmi” táborát, a cigányok lakta utcáktól mindössze
néhány méterre fekvő telken, a domboldalon. Tényleg
kitakarítottuk a patakpartot és környékét, hogy segítsünk a
helyi közösségnek, de azért is, hogy jelenlétünkkel kifejezzük
támogatásunkat a faluban akkor már több hete rendszeresen
masírozó, és a helyi roma lakosságot megfélemlítő és zaklató
szélsőséges csoportokkal szemben. Azonban nemcsak mi voltunk a
helyszínen. Az árokparti gereblyézés közben felnézve tucatnyi
rendőr bámult vissza ránk. A rendvédelmi szervek nem a kerti
munkánkat felügyelték. Válluk mögött pár méterre a
domboldalról néztek le ránk piros deszantos sapkás és katonai
uniformist viselő alakok, a Véderő nevű alakulat tagjai. A
köztéri munkálatainkat lezáró bográcsozás hangulatát
megkeserítette a helybéli roma nők és gyerekek nagy részének
hiánya. Ők a kormányzati kommunikáció szerint épp kirándultak,
az ország két távoli pontján, a Vöröskereszt jóvoltából, a
családok férfitagjai nélkül, egyedül ünnepelve…? Ez talán
még nem volt evakuálás, de felszabadult kirándulgatásként
beállítani szintén távol áll a valós helyzettől. A helybeliek
és a szervezők beszámolói szerint azért ajánlották fel ezt az
elutazási lehetőséget a helyi roma nőknek és a gyerekeknek ,
mert több, nyugtalanul, sokszor álmatlanul és megfélemlítve
töltött hét után, meg szerették volna kímélni őket a Véderő
falubeli „táborozása” során valószínűleg rájuk váró
újabb zaklatásoktól.
A
Gyöngyöspatára látogató Belügyminiszter felesleges
pánikkeltésnek állította be az asszonyok és gyerekek
kimenekítésről szóló híreszteléseket. Látogatását
közvetlenül megelőzte, hogy a rendőrség a Véderő nyolc,
helyszínen tartózkodó tagját előállította garázdaságért. A
Belügyminiszter bejelentette azt is, hogy egy újonnan életbe lépő
rendelet értelmében szabálysértést követ el, és pénzbírsággal
büntetendő az, aki “közterületen
vagy nyilvános
helyen olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló
tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy
ilyen tevékenység látszatát kelti”.
Vasárnap
megjöttek az asszonyok és a gyerekek, de a miniszter, és az
aktivisták távozása
után
maradt a félelem és a szorongás. Elhangoztak szitkok, elcsattant
egy pofon, letartóztattak egy roma asszonyt.
A
Véderő korábban előállított tagjai viszont szabadon távozhattak
miután a bíróság nem találta megalapozottnak, hogy olyan
kihívóan közösségellenes magatartást tanúsítottak, amely
alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat
keltsen. Az elsőfokú ítélet ellen a rendőrség fellebbezett. A
Véderő kiengedett tagjainak első útja a gyöngyöspatai
cigánysorra vezetett, ahol ismét egyenruhában vonultak végig,
ezzel elkerülhetetlenül is riadalmat keltve a már feldúlt
lelkiállapotú helyi romákban.
Miközben
április 26-án a kormány és az ellenzéki pártok azzal voltak
elfoglalva, hogy a gyöngyöspatai helyzetet ürügyül használva
egymást hibáztassák, a faluba visszaszivárgó szélsőséges
csoportok újbóli megjelenése addig növelte a rettegést és
tüzelte a feszültséget, hogy elpattant a húr. Bekövetkezett,
amitől sokan tartottunk, az indulatok és a félelem mostanáig
tisztázatlan körülmények között tömeges verekedésbe csapott
át.
A
rasszista motivációból elkövetett erőszak, még ha „csak”
verbálisan nyilvánul is meg, félelmet kelthet és akár közösség
elleni izgatásnak, valamint közösség tagja elleni erőszaknak is
minősülhet. A gyöngyöspataiak egy csoportja meg lett bélyegezve,
és rendszeresen félelemkeltő, sokszor halálosan fenyegető és
kirekesztő kiabálásoknak van kitéve, csupán valós vagy vélt
etnikai hovatartozásuk alapján. A családok már félnek
gyermekeiket az iskolába, az asszonyaikat az utcára vagy vásárolni
elengedni.
A
gyűlölet-bűncselekmény és a rasszista támadások túlmutatnak
az egyéni áldozatokon, hisz az egész közösséget traumatizálják,
és sértik
a társadalomnak a polgárai egyenlőségéhez fűződő
alapértékeit. Az állam és illetékes szervei kötelesek minden
szükséges lépést megtenni azért, hogy megelőzzék és
megakadályozzák a rasszista erőszakot és a kirekesztő
bűncselekményeket, kinyomozzák és szankcionálják azokat, és az
állam területén lévő minden személynek egyenlően garantálják
a személyes biztonság védelmét. Ha
ez nem valósul meg, és az állam cserbenhagyja polgárainak egy
részét, azoknak megszűnhet z állami igazságosságszolgáltatás
és a törvények végrehajtásának hitelességébe és
hatékonyságába vetett bizalmuk.
Mindannyiunk
érdeke, hogy felszólítsuk a magyar kormányt és illetékes
szerveit, járjanak el hatékonyan a hátrányos megkülönböztetés
és a rasszista erőszak valamennyi formájával szemben és, hogy
közösen kinyilvánítsuk állampolgári tiltakozásunkat
mindennemű kirekesztő és rasszista retorikával és cselekedettel
kapcsolatban.
Gyertek
el a Belügyminisztérium elé tüntetni, április 27-én, este
hattól!
