Rebeka 2015. nyarán csatlakozott hozzánk. A legfiatalabb aktivistáink egyike, aki az Emberi Jogok Világnapján mindenkit levett a lábáról Albert Woodfoxnak készített rajzaival, és megígértette velünk: feltétlenül küldjük el neki a rajzait. Elküldtük. Két hónappal később Albert kiszabadult, nekünk pedig Rebeka jutott eszünkbe, aki mindent megtett azért, hogy Albertet biztassa és bátorítsa több ezer kilométer távolból.
1.
Mikor és miért lettél az Amnesty International Magyarország
aktivistája?
2015-ben
csatlakoztam az Amnestyhez, előtte az Amnesty szülinapján voltam
és utána egy másik megmozduláson, ahol rögtön jelentkeztem is,
mert ez a két esemény meggyőzött. Régóta érdekel a jog és
szeretek önkéntes munkát végezni, másokért tenni, itt pedig ezt
a kettőt össze lehet kapcsolni.
2.
Mivel foglalkozol?
Jelenleg
középiskolás vagyok.
3.
Mi az a 3 szó, ami eszedbe jut az Amnestyről?
A
három szó, ami eszembe jut róla az a jogok, az emberek és az
egyenlőség.
4.
Mi a legjobb élményed az Amnesty-vel kapcsolatban?
Rengeteg
nagyon jó élményem van az Amnesty-vel kapcsolatban. Egyet nagyon
fontos kiemelnem, mert azóta is megmosolyogtat: rajzoltam és Blake
verset küldtem Albert Woodfoxnak tavaly, az Emberi jogok
világnapján. Ezután a kiszabadulásának híre nagyon boldoggá
tett, és azóta boldog-boldogtalannak ezt elmesélem, ha szóba jön
az Amnesty.
5.
Milyen aktivizmus feladatokban vettél részt eddig?
Sok
mindenben. Aláírásgyűjtés, utcai akciók, Amnesty shop pultban
is voltam az Emberi jogok világnapján, fotózáson is részt vettem
(e-mailekben, facebook eseményeknél találkozhatnak ezzel) és
persze a Budapest Pride-on is részt vettem az Amnestyvel.
6.
És melyiket szereted leginkább?
Meglepő
módon, leginkább az aláírásgyűjtések maradtak meg az
emlékezetemben, mert olyankor rengeteg ismeretlen emberrel beszélek
és az mindig izgalmas. Kapok hideget- meleget, de ez nem tántorít
el, mert egy kedves szó hússzor annyit ér, mint egy rossz.
7.
Van olyan előítélet, amivel szembesülnöd kell a mindennapokban?
Igen,
van. Lány vagyok, tehát gyenge és buta, vagy legalábbis nem
olyan erős és okos, mint a fiúk. Vagyis sokaknak magától
értetődő, hogy ez így van. Azt gondolom, hogy mind
előítéletekkel viseltetünk mások iránt, még ha nem is akarjuk
bevallani, de meg lehet tanulni legyőzni ezeket az előítéleteket.
8.
Mi az álmod?
Az
az álmom, hogy az életem során a lehető legtöbb emberen
segítsek. Elsősorban a gyerekek fontosak számomra, és nemcsak
azért, mert én is az vagyok. Szeretném, ha egyszer eljutnánk oda,
hogy a világon minden gyerek hozzájut azokhoz a dolgokhoz, amit a
jogai garantálnak neki. Például mindenki tanulhatna, lenne olyan
hely, amit otthonnak hívhat és megfelelő orvosi ellátáshoz
juthatna.
9.
Mit üzensz azoknak, akik még nem voltak aktivisták az
egyesületnél?
Bátorítanám
a saját korosztályomat (15-17 éveseket), hogy csatlakozzanak. Kiállhatsz olyan ügyekért, amik fontosak (és bőven belefér az
idődbe a suli mellett). Bárki másnak is szól az az üzenet, hogy
egy nagyon jó csapat tagja lehet az, aki csatlakozik és sok-sok
élménnyel gazdagodhat.
