Az iráni hatóságok még a tanúk és a videofilmen dokumentált bizonyítékok tömkelege ellenére sem indítottak semmiféle független vizsgálatot sem Nadának, sem pedig sok más embernek a nyilvánvalóan kormányerők által 2009. júniusa és decembere között okozott halála ügyében. Tagadják az állításokat, miszerint a Basij nevű félkatonai szervezet felelős Neda haláláért, ehelyett más embereket és szervezeteket okolnak, mint például a BBC-t, CNN-t és a CIA-t, sőt, még azt az orvost is, aki Neda segítségére sietett, mikor meglőtték.
„A kormány Neda meggyilkolását követő reakciója csak tekintélyének megóvását célozta. Nagyon is jellemző az iráni hatóságokra, hogy figyelmen kívül hagyják a törvényeket és a nevükben továbbra is elkövetett bűnök elkövetőit elmulasztják felelősségre vonni.” – közölte Hassiba Hadj Sahraoui.
Az Amnesty International ismételten felszólítja az iráni kormányt, hogy tegyen lehetővé egy független, a demonstrációk idején és azokat követően történt haláleseteket és visszaéléseket célzó vizsgálatot, ideértve Neda meggyilkolását is. Az Amnesty International ENSZ emberi jogi szakértők Iránba engedésére is felszólítja a kormányt. Az ENSZ érvényben lévő meghívása ellenére a kormány nem engedett be ENSZ emberi jogi képviselőket Iránba 2005 óta. ENSZ emberi jogi képviselők eddig legalább öt alkalommal kérték, hogy beléphessenek az országba, de eddig még választ sem kaptak.
„A hatóságoknak tudniuk kell, hogy a felelősségüket terhelő bizonyítékok elkendőzése nem hallgattathatja el azokat az irániakat, akik továbbra is igazságot és igazságszolgáltatást követelnek Neda és mások halálát illetően.” – jelentette ki Hassiba Hadj Sahraoui.
Háttérinformáció
Neda Agha Soltan gyilkosát a tiltakozók rövid ideig visszatartották a lövés helyszínén, ám a személyazonosságára vonatkozó információkat az eljáró hatóságok nem veszik figyelembe. A férfinél állítólag Basij igazolványt találtak, ami hatóságok által a tüntetések elnyomására alkalmazott fegyveres félkatonai szervezethez tartozik. Tanúk állítása szerint azt kiabálta, hogy ő nem akarta megölni. A demonstrációk során és után bekövetkezett legalább nyolcvan ember halálát, ideértve a letartóztatásokat követő kínzások miatti halálesetek többségét is, még nem vizsgálták ki. A fogvatartás során elkövetett túlkapásokra, nemi erőszakra és a kínzás más formáira vonatkozó független ellenőrzéseket sem indítottak. Ehelyett azokat, akik ilyesmit állítottak, a hatóságok megfenyegették, és letartóztatták azokat, akik megpróbálták kideríteni az igazságot, azokat pedig, akik bizonyítékokat próbáltak felfedni, megpróbálták mindenáron hitelteleníteni.
A választások utáni visszaélésekre irányuló vizsgálatok, már ahol egyáltalán indítottak ilyet, felületesek voltak, nem lehetett azokat figyelemmel kísérni és nyilvánvalóan csak alacsony beosztású tisztviselőket állított be az elkövetett visszaélések bűnbakjaiként. A választásokat követő visszaélésekért elszámoltathatóságot követelő kampányt a Mourning Mothers (Gyászoló Anyák) nevű csoport vezeti, és olyan anyákból áll, akiknek gyermekei a választásokat követő erőszakhullámban haltak meg, tűntek el vagy kerültek börtönbe.
Az Amnesty International 2010. júniusi jelentése, az Irán: Tüntetésről a börtönbe, Irán egy évvel a választások után címen dokumentálja a más nézetet képviselőket érő egyre erősödő megtorlást, amely miatt újságírók, diákok, politikai és emberjogi aktivisták és lelkészek szenvednek a börtönökben.
