Rohonyi Péter 2004-2006 között kampánykoordinátorként dolgozott az Amnesty International Magyarországnál, azóta rendszeresen támogatja anyagilag a munkánkat. Nevéhez fűződik a Control Arms kampányunk, melynek kapcsán a 2005-ös Sziget Fesztiválon aktivistáink több mint tízezer fényképes aláírást gyűjtöttek a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződés elfogadásáért.
Mikor és hol
találkoztál először az Amnesty nevével?
Nem emlékszem
pontosan, az Amnesty-ről azért többnyire hall az ember – aztán
2004-ben, amikor elhatároztam, hogy a civil szférában akarok
dolgozni, megörültem, amikor megláttam, hogy az AI Magyarország
kampánykoordinátort keres – és onnantól sorra kezdődtek a „közös” kampányok. A NEEM, a nők elleni
erőszak megszüntetéséért kampány azután indult itthon, illetve
a Control Arms és a többiek; illetve ami számomra roppant fontos
volt, hogy beindítottuk az emberi jogi képzési programot is,
illetve hogy a hosszabb távú tervekbe sikeresen beletetettem az
itthoni romakérdést is.
Mivel foglalkozol?
Az elmúlt években
legtöbbet a nemzetközi fejlesztés (NEFE) és a humanitárius
segélyezés területeken dolgoztam, a demokrácia és a civil
társadalom kaukázusi országokban való megerősítését célzó
projektektől kezdve a Fenntartható Fejlesztési Célok jobbítását
célzó globális beyond2015.org
kampány itthoni vezetésén át itthoni és EU-s „külügyes”
NEFÉ-s lobbimunkákig, a gender témáig és a menekültügyig
bezárólag. Előtte főleg környezetvédelemben, klímás,
energiás témakörökben, projekt- és program-menedzsmentben
mozogtam.
Mi az a három szó
vagy gondolat, ami eszedbe jut az Amnesty-ről?
Három szó így elsőre:
fontos nehéz munka :). Három gondolat: 1) Én meglehetősen önfejű
ember tudok lenni, ám az emberi jogok, illetve az ehhez kapcsolódó
munkák területén sikerült meghoznom egy kompromisszumot, hogy a
már létező struktúrák hatékonyságát, munkáját segítsem,
ne pedig önálló szervezetet, munkamódszert akarjak létrehozni.
Ezt talán Thornton Wilder szavaival tudom jól kifejezni a A teremtés
nyolcadik napja című könyvéből, amit mindenkinek tudok ajánlani, s
bár nem tudom tán pontosan idézni, de ilyesmi: “…a legnagyobb
boldogság érezni, hogy valami nálunk sokkal nagyobb egésznek a
részei vagyunk…” – nekem ezek lettek az alapvető emberi jogok,
illetve velük az Amnesty, illetve maga az, hogy válogatás nélkül
az emberekért, mindért dolgozzon az ember. 2) Ugye ma, 2015
közepén kb. 7,3 milliárdnyian vagyunk
emberek a Földön – s ebből Magyarországon a leggazdagabb egy
milliárd kb. háromnegyedénél vagyunk, sacc per kábé azaz,
leegyszerűsítve persze a témát, hétből minden hat embernek
nálunk rosszabb, a többségnek sokkal, a fele emberiségnek pedig
sokkal rosszabb életkörülményei vannak, mint nekünk; ha ezt
szem előtt tartjuk, sokkal könnyebben hozunk például
klímabarátabb döntéseket is. 3) A lepényhal meg utoljára :).
Melyik kampányunk áll
hozzád a legközelebb?
Nincs ilyen – azt
néha sajnálom, hogy fontos témákat nem lehet elég hosszan a
felszínen tartani, de mivel ismerem a szervezet működését,
elfogadom ezt – vannak szerencsére más szereplők, akik előtte
is vitték, utána is viszik jó gazdaként ezeket.
Miért döntöttél
úgy, hogy anyagilag is támogatod a mozgalmat?
Tudom, hogy mennyire
fontosak az egyéni támogatók rendszeres évi/havi befizetései,
lett légyenek azok akár csekélyek is; illetve így egyrészt tuti
kapom a híreket, másrészt tagként ha akarok, akár bele is
szólhatok a dolgokba.
Milyen változást
szeretnél elérni a világban?
Ha szépségkirálynő
lennék, tudod mit mondanék, de tényleg 🙂 – viszont így: több,
sokkal, sokkal de sokkal több újrahasznosítást és toleranciát
szeretnék látni.
Mit üzennél azoknak,
akik hozzád hasonlóan támogatják az emberi jogokat?
Hozzanak még 10
embert – de komolyan, minél hamarabb, s ehhez sok erőt és
türelmet kívánok!
