2011-ben csatlakozott szakmai önkéntes programunkhoz. Először irodai asszisztensként, majd egy hónappal később – felismerve képességeit – kampánykoordinátorunk asszisztenseként segítette mindennapi munkánkat. 5 éve támogatja az Amnesty International Magyarországot.
Miért döntöttél
úgy, hogy anyagilag is támogatod az Amnesty International
Magyarországot?
Szeretnék abban
hinni, hogy az emberi jogok tisztelete olyan alapértéke
világunknak, amit nemzeti, vallási, etnikai, politikai
hovatartozástól, társadalmi helyzettől függetlenül mindenki
magáénak érezhet, és amiért érdemes küzdeni. Az Amnesty ennek
világszerte hiteles képviselője – emellett pedig tudom, hogy
milyen sokat jelent az itthoni szervezetnek minden támogatás.
Mikor és hol
találkoztál először az Amnesty nevével?
Valószínűleg a
médiában már hallottam néhányszor ezt a nevet, de igazán akkor
ismertem meg, amikor egy évfolyamtársam, aki akkoriban AI-aktivista
volt, lelkesen mesélt a szervezetről: a célokról, a kampányokról…
Ő amúgy azóta már az Amnesty londoni irodájának munkatársa.
Mi az, amit
fontos tudni rólad?
Imádok minél
többet megtudni a világról: megismerni más kultúrákat, más
nézőpontokat, és ezeket folyamatosan ütköztetni a saját
világképemmel. Ezzel összefügg, hogy gyerekként mérnök, később
BTK-s egyetemistaként bölcsészprofesszor akartam lenni, azóta
pedig a közgazdász pályát választottam. Mindeközben 2011-ben, a
magyar EU-elnökség idején fél évet eltöltöttem gyakornokként
az Amnesty-nél is: érdekes volt belülről megtapasztalni, hogy
hogyan működik egy civil szervezet, hogyan szerveződnek a
kampányok, mik a fő kihívások. Pörögtek az események, mentek
az akciók, az aláírásgyűjtés… Jó volt látni, hogy sok
elkötelezett ember milyen jó dolgokat tud csinálni, sokszor
ellenszélben is. Bár azóta már más környezetben dolgozom, az
Amnesty-s időre szívesen gondolok vissza, sokat adott.
Milyen változást
szeretnél elérni a világban?
Egyik alapvető
gyerekkori élményem volt elsősként, amikor az iskolában amúgy
vidáman barátkozó osztálytársaim közül az egyik szülői
nyomásra kerülni kezdte a másikat, csak mert az szegény családból
jött. Engem szerencsére nem így neveltek, talán ezért is
döbbenek le még mindig, hogy itt, a 21. század Európájában is
mennyire meghatározza a lehetőségeidet, az egész életedet, hogy
hova születtél. Nem lehet, nem szabad elfogadni, hogy rengeteg
embernek már az indulásnál minimális az esélye egy élhető
életre. Meggyőződésem, hogy az eszement mértékű egyenlőtlenség
elleni fellépés a következő évtizedek talán legnagyobb kihívása
az egész világ számára.
Mit üzennél
azoknak, akik hozzád hasonlóan támogatják az emberi jogokat?
Ha sok jó szándékú
ember összefog egy ügyért, előbb-utóbb biztosan célt érnek.
És mit üzennél
azoknak, akik még nem csatlakoztak az emberi jogi mozgalomhoz
Magyarországon?
Minél többen
gondoljuk azt, hogy az emberi jogok védelme alapvető fontosságú,
annál élhetőbb hely lesz a világ mindenki számára. Mindenki
másként tud hozzátenni – találd meg, hogy te mivel tudod jobbá
tenni a világot, és ne add fel a reményt!
