Hat ok, amiért még mindig szükség van a nemzetközi nőnapra

Március 8. minden évben fontos viszonyulási pont a világ feministái számára. Amióta az ENSZ létrehozta, hagyománnyá vált, hogy e napon számba vesszük és megünnepeljük a nők által kivívott eredményeket, miközben felhívjuk a figyelmet a nemek közti súlyos egyenlőtlenségekre is. De 41 év után erre még mindig szükség van?

© Leila Alaoui for Amnesty InternationalMalika ‘La Slammeuse’ – Burkina Faso, 2016. január

A
válasz igen. Bár nők és lányok korábban elképzelhetetlen
magaslatokat értek el a politikában, a tudományokban és
művészetekben, a sportban vagy az üzleti életben, de továbbra is
küzdeniük kell. Nemcsak az egyenlő bérekért, melynek ügye ma
sokak figyelmének középpontjába került – hanem az alapvető
emberi jogaikért is. Ez leglátványosabban a nők szexuális és
reproduktív jogokért folytatott küzdelmében nyilvánul meg.

Íme
hat ok, amiért a nemzetközi nőnap ma fontosabb, mint valaha.

1.
Nők és lányok életbevágóan fontos terhességmegszakításokat
sem végeztethetnek el

A
világ népességének nagyjából 39%-a olyan országokban él, ahol
az abortusz minden formája tiltott vagy csak akkor engedélyezett,
ha az állapotos nő élete vagy egészsége veszélyben forog. Ezen
országok közé tartozik Chile is, ahol teljes az abortusztilalom és
Írország, ahol a terhességmegszakítás csak akkor engedélyezett,
ha a nő élete veszélyben forog. Mindkét ország arra kényszerít
nőket, hogy végzetes fejlődési rendellenességgel bíró
magzatokat hordjanak ki, ha nem tudnak saját költségen elutazni
egy másik országba, ahol hozzájuthatnak e létfontosságú
ellátáshoz. Ugyanúgy mindkét országban súlyos betegségben
szenvedőktől is megtagadható az életmentő kezelés, ha az
veszélyt jelenthet a magzatra. Ilyen körülmények között
megtagadni az ellátást – vagy rákényszeríteni olyan
terhességek kihordásának fájdalmát a nőkre, ahol tudják, hogy
a magzat nem életképes – kínzásnak minősül.


Nem
hagyhatjuk, hogy ez tovább folytatódjon. Chile abortusztörvénye
ma is vitatott és Írországban is egyre nagyobb lendületet kap az
abortuszreform. A te nyomásgyakorlásod is számít. Szólítsd fel
Chilét és Írországot az abortusz dekriminalizálására!

2.
Továbbra is házasságra kényszerítenek fiatalkorú nőket

Az
UNICEF becslése szerint nagyjából minden harmadik ma élő nő 15
éves kora előtt lett házas. A kényszer- és korai házasságkötések
számát tekintve Burkina Faso az országok között a 7. helyen áll,
a lányok 52%-a 18 éves kora előtt lesz házas. Ha egy lányt
házasságra kényszerítenek, általában ott kell hagynia az
iskolát és helyette korai és gyakran sorozatos terhességeket
kénytelen vállalni. Bár ezzel saját családjuk elvesztését
kockáztatják, sok burkina fasoi lány lázad a kényszerházasságok
ellen, vállalva a gyakran több ezer kilométeres utat a
legközelebbi menedékházig.


Állj
melléjük és írd alá petíciónkat, melyben felszólítjuk
Burkina Fasot, hogy szerezzen érvényt a kényszerített és korai
házasságokat tiltó törvényeinek!

3.
A házastárs által elkövetett nemi erőszakot gyakran nem tekintik
annak

A
XX. század nagyobbik része eltelt, mire a feminista szervezetek
végre elérték, hogy a házasságon belüli nemi erőszakot is
bűncselekménynek tekintse a törvény, majd 1993-ban az ENSZ is
jogsértésnek nyilvánította.

Ennek
ellenére számos ország törvényei továbbra sem térnek ki külön
a házasságon belüli nemi erőszak büntethetőségére. Tunéziában
például a szex a férfiak és nők számára is “házastársi
kötelesség”. Valójában ez azt jelenti, hogy a nők
kiszolgáltatottak férjeik akaratának. Ahogy egy nő nyilatkozott
az Amnestynek: “Nem mondhatok nemet, mert az nem tetszene a
férjemnek, így bárhogy érezzek is, legyek fáradt vagy beteg,
nincs választásom.”


Szólítsd
fel a tunéziai hatóságokat arra, hogy hagyjanak fel a nemi erőszak
túlélőinek büntetésével! Küldj egy emailt a miniszterelnöknek!

4.
Nők akár évtizedekre is börtönbe kerülhetnek magzatelhalásért

Hasonló
esetek történtek El Salvadorban, Nicaraguában és az Egyesült
Államokban is. Ezekben az országokban nőket tartóztattak le és
ítéltek évtizedes börtönbüntetésre vetélés vagy a
terhességben beállt komplikációk miatt. Ez csak olyan államokban
fordulhat elő, ahol a művi vetélés illegális. Teodora 30 éves
börtönbüntetését tölti egy magzatelhalás miatt. Súlyosbított
emberölésért ítélték el, ő is az embertelen el salvadori
abortusztilalom egyik áldozata.


Szólítsd
fel az el salvadori hatóságokat Teodora szabadon bocsátására!

5.
A kényszersterilizációk túlélői máig várnak az igazságtételre

A
kényszersterilizálás a történelem során bevett módja volt a
társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai, a fogyatékossággal
élők, a szegények és az etnikai kisebbségekhez tartozók
népesedéskontrolljára. Főként nők voltak ezen programok
célpontjai. A kilencvenes években Peruban közel 200 ezer, főként
őslakos és szegény nőt sterilizáltak, sokukat hiányos
tájékoztatás mellett vagy akár a beleegyezésük nélkül.


Tizennyolc
évvel később a túlélők továbbra is küzdenek azért, hogy az
elkövetőket felelősségre vonják. Csatlakozz hozzájuk!

6.
Nőket továbbra is szexuális zaklatás éri a közterületeken

A
szexuális zaklatás nők számára mindennapi valóság lehet,
bárhol éljenek is. Egy ENSZ felmérés szerint a fiatal londoni nők
43%-a tapasztalt szexuális zaklatást az utcán. A pápua új-guineai
Port Moresbyben az ENSZ szerint a nők és lányok 90%-át érte már
valamilyen szexuális jellegű erőszak. A menekült nőket is
tömegesen éri szexuális zaklatás és szexuális erőszak. A
jelenleg a libanoni Beeka-völgyben élő szíriai menekült nők,
így Maryam is, beszámoltak róla, hogy gyakran éri őket
bántalmazás. „Akár egyedülálló, akár házas valaki, ugyanúgy
éri zaklatás” – mondta Maryam.

Nők
milliói számára máig elérhetetlen, hogy rendelkezhessenek a
saját testük felett. A nemzetközi nőnapon emlékezzünk meg
ezekről a nőkről és tegyünk meg
mindent az érdekükben!

Téma