A halálbüntetést továbbra is a kábítószerek ellen vívott háború eszközeként használják. Aggasztóan magas azoknak az országoknak a száma, amelyek halálbüntetést szabnak ki kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményekért. Mindez egyértelműen sérti a nemzetközi jogot, ahogy erre az Amnesty International is felhívja a figyelmet október 10-én, a halálbüntetés elleni világnapon.
Az elmúlt két évben világszerte
legalább tizenegy ország – köztük Kína, Indonézia, Irán, Malajzia és
Szaúd-Arábia – szabott ki halálbüntetést vagy rendelt el kivégzéseket
kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért, mindemellett pedig országok
tucatjai tartják fenn a halálbüntetés lehetőségét az ilyen bűncselekmények
esetében.
„Elkeserítően sok ország
ragaszkodik ahhoz a téves elképzeléshez, hogy emberek megölésével valamiképpen
gátat vethetnek a függőségnek és csökkenthetik a bűnözést. A halálbüntetés a
legkisebb mértékben sem járul hozzá a bűnözés elleni küzdelemhez, és a
kábítószerfüggők sem jutnak ezáltal könnyebben kezelésekhez” – jelentette
ki Chiara Sangiorgio, az Amnesty
International halálbüntetési szakértője.
A nemzetközi jog szerint halálbüntetést
csak a „legsúlyosabb bűncselekményekért” lehet kiszabni – ez a fogalom pedig
általában csak a szándékos emberölést jelenti. A kábítószerrel kapcsolatos
bűncselekmények nem tartoznak ebbe a kategóriába. Ezenkívül a nemzetközi
szabályozás célként tűzi ki az államok számára, hogy a halálbüntetés eltörlése
felé haladjanak.
Számos ország mégis azzal
igazolja a halálbüntetés használatát, hogy a kábítószer-kereskedelem, illetve a
kábítószerrel való visszaélés elleni módszerként tekint rá. Ezek az országok
nem veszik figyelembe azokat a bizonyítékokat, melyek szerint az emberi jogokra
és a közegészségügyre fókuszáló intézkedések – beleértve a kábítószerekkel való
visszaélés megelőzését és a kezelésekhez való hozzáférés biztosítását –
hatékonynak bizonyultak a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek elkerülésében
és a fertőző betegségek terjedésének megelőzésében. Még az erőszakos
bűncselekményekkel kapcsolatban sincs arra bizonyíték, hogy a kivégzés
lehetősége nagyobb elrettentő erővel bírna, mint más büntetések.
Indonéziában például a Joko
Widodo elnöksége alatt működő kormány felesküdött, hogy a halálbüntetést a
„nemzeti kábítószer-vészhelyzet” elleni küzdelemre fogja használni. Csak idén
tizennégy, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményért elítélt személyt végeztek
ki, és a kormány kijelentette, hogy a kegyelem lehetőségét mindenkitől
megtagadja, akit kábítószerrel kapcsolatos ügyben ítéltek el.
„A halálbüntetés alkalmazása
kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén messze nem az egyetlen
probléma. Shahrul Izani Suparman például mindössze 19 éves volt, amikor több
mint 200 gramm marihuánát találtak nála. Automatikusan feltételezték, hogy
kábítószer-kereskedő, majd később halálbüntetésre ítélték Malajziában” – mondta
Chiara Sangiorgio.
Több olyan országban, ahol
előszeretettel szabják ki a halálbüntetést kábítószerrel kapcsolatos eljárások
során, az igazságtalanságot az is súlyosbítja, hogy az ítélet megszületéséhez
vezető tárgyalások egyértelműen tisztességtelenek. Indonéziában, Iránban és
Szaúd-Arábiában is rendszeresen megtagadják a vádlottaktól az ügyvédhez való
hozzáférést, vagy olyan „beismerő vallomások” alapján ítélik el őket,
amelyekhez kínzással vagy más kegyetlen bánásmóddal jutnak hozzá.
2016 áprilisában az ENSZ
Közgyűlése – a szervezet legfőbb tanácskozó testülete – rendkívüli ülést fog
tartani a kábítószerek kapcsán, hogy megvitassák a világ kábítószer-ellenőrzési
prioritásait, beleértve a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményekért
kiszabott halálbüntetést is. Utoljára 1998-ban tartottak kábítószerekkel
kapcsolatos rendkívüli ülést.
„Az ENSZ Közgyűlésének jövő évi
rendkívüli ülése fontos lehetőséget biztosít az államoknak annak biztosítására,
hogy a kábítószerekkel kapcsolatos jogszabályok nemzeti és nemzetközi szinten
is megfeleljenek a nemzetközi emberi jogi előírásoknak. A halálbüntetés teljes
eltörléséhez vezető úton az az első lépés, hogy az államok egyszer és
mindenkorra felhagynak a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények esetében a
halálos ítéletek kiszabásával” – hangsúlyozta Chiara Sangiorgio.
Példák az egyes országokból
• Csak Kínában több embert
végeztek ki a tavalyi év során, mint a világ összes többi országában
együttesen, azonban mivel a halálbüntetéssel kapcsolatos adatok államtitoknak
minősülnek, lehetetlen meghatározni a kivégzettek pontos számát. Az
ellenőrizhető adatok alapján a halálos ítéletek jelentős hányada kábítószerrel
kapcsolatos bűncselekmények eredményeként születik. Kína tett egy-két
bátortalan lépést a halálos ítéletek csökkentése felé, például leszűkítette a
kivégzéssel büntethető bűncselekmények körét. A kábítószerekkel kapcsolatos
bűntények azonban továbbra is ebbe a kategóriába esnek.
• Indonéziában 14 főt végeztek ki
idén, mindnyájukat kábítószer-kereskedelem vádjában találták bűnösnek. Nagy
visszalépést jelent ez az országnak, hiszen pár éve még úgy tűnt, el fogják
törölni a halálbüntetést, valamint sikeresen kezdeményezték a külföldi
országokban halálsoron várakozó indonéz állampolgárok büntetésének enyhítését
is. Ezenkívül a halálbüntetés kiszabásának folyamatát az igazságtalanság
jellemzi: a gyanúsítottakat rendszeresen addig kínozzák, amíg ki nem csikarják
belőlük a „vallomást” vagy tisztességtelen tárgyalások során ítélik el őket.
• Irán ezüstérmes a kivégzések
mennyisége terén, egyedül Kína előzi meg a sorban. Az elmúlt évtizedekben
emberek ezreit végezték ki kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért. Irán
elképesztően szigorú kábítószerekre vonatkozó törvényei közé tartozik például,
hogy már 30 gramm heroin vagy kokain birtoklásáért is kiszabhatják a
halálbüntetést. Csak idén már több mint 700 kivégzésre került sor – a
kivégzettek közül pedig sokan külföldi állampolgárok vagy hátrányos
társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező emberek voltak.
• Malajziában a
kábítószer-kereskedelem kötelező halálbüntetéssel jár, és aki egy bizonyos mennyiséget
meghaladó tiltott anyagot birtokol, arról automatikusan feltételezik, hogy
kábítószer-kereskedő. Malajzia nem tesz közzé információkat a kivégzésekről, de
az Amnesty International megfigyelései szerint az elmúlt évek halálos
ítéleteinek fele kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekményekért
született.
• Az elmúlt három évben az egekbe
szökött a kábítószerekkel kapcsolatos kivégzések száma Szaúd-Arábiában.
2014-ben összesen 94 embert végeztek ki, akiknek csaknem felét ilyen
bűncselekményekért ítélték el. Szaúd-Arábia igazságszolgáltatási rendszeréből
azok az alapvető garanciák is hiányoznak, amelyek biztosítanák a tisztességes
eljáráshoz való jogot. A halálos ítéleteket gyakran tisztességtelen vagy éppen
gyorsított eljárások keretében hozzák meg, amelyek néha titokban folynak.
Háttér
2014 és 2015 során az Amnesty
International a következő országokban szerzett tudomást kábítószerekkel
kapcsolatos kivégzésekről vagy halálos ítéletekről: Kína, Indonézia, Irán,
Kuvait, Malajzia, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld, Egyesült Arab
Emírségek és Vietnam.
A mai napon a kábítószerrel
kapcsolatos bűncselekmények – amelyek a kábítószer-kereskedelemtől a kábítószer
birtoklásáig számtalan vádat felölelnek – több mint 30 országban büntethetők
kivégzéssel.
Az Amnesty International kivétel
nélkül minden esetben ellenzi a halálbüntetés kiszabását, tekintet nélkül a
bűncselekmény mibenlétére vagy körülményeire, a vádlott bűnösségére vagy
ártatlanságára, illetve a kivégzés módjára.
A halálbüntetés sérti az élethez
való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata meghatározza. Ez a
létező legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés.
