Guantánamo: Egy évtized az emberi jogok lábbal tiprásának jegyében

A Guantanamón –
Kuba déli részén – létrehozott börtön, a hírhedté vált
csuklyáival, narancsszínű kezeslábasaival, ketreceivel, és
szögesdrótjaival, hamarosan az önkényes fogva tartás, a
jogellenes kiadatás, a kínzás, és más visszaélések
szimbólumává vált, és példájává annak, hogy az amerikai
hatóságok totálisan semmibe veszik a foglyul ejtettek emberi
jogait.

Elképzelhető
még az is, hogy Bush elnök ma már bánja, hogy létrehozta ezt az
emberi jogi sötét foltot. Hiszen végül eljutott addig, hogy
kimondja, be akarja zárni a létesítményt. Mégis, amikor
leköszönt az elnöki pozícióból, Guantánamo még mindig
üzemelt, akkor245
fogva tartottal
.

Bush
utódja, Obama elnök megválasztásakor azt ígérte, hogy minél
gyorsabban, de legkésőbb 2010
elej
én
bezárja a hírhedt börtönt. Majdnem három év telt el az ígérete
óta, és Guantánamo még mindig működik,
150 embert tart most
 is
fogságban.

Guantánamo már eleve
jogsértőnek volt tervezve. A helyszín kiválasztásánál nagy
szerepet játszott, hogy az Egyesült Államok partjaitól messze
fekvő tengerészeti bázisról van szó Kuba déli részén, ahol
nem érvényes az amerikai jogalkalmazók szerint a habeas corpus
(fogva tartás jogosságának bíróság előtti vizsgálata). A hely
elszigeteltsége fontos, hogy az ott zajló emberi jogi visszaélések
ne legyenek szem előtt. Az ügyvédek csak korlátozott mértékben
érintkezhetnek fogva tartott ügyfeleikkel, a családi látogatások
tiltottak, és így szinte teljes az ott bebörtönzötteknek a
külvilágtól való elzártsága. Az odaszállított férfiak
teljesen magukra vannak hagyva.

A Guantánamoi börtön
nem a véletlen műve. Magas rangú amerikai katonatisztek szerint
egy ilyen „háborús laboratóriumra” azért van szükség, hogy
megfelelő környezetet teremtsenek ahhoz, hogy a fogva tartottak
kiszolgáltatottságát kiaknázva információkat szerezzenek a
hadsereg és a nemzetbiztonság számára. Az embertelen és megalázó
bánásmód és körülmények általánossá váltak a
börtöntelepen, mint ahogy azokon a titkos fogva tartási és
kínzást alkalmazó létesítményekben is, amelyeknek egy egész
nemzetközi hálózata kapcsolódik Guantanamóhoz. A fogva
tartottakkal szembeni jogsértések elkövetőinek és a parancsok
kiadóinak nincs félni valójuk, hisz az Egyesült Államok
igyekszik eltitkolni az emberi jogi visszaélések nagy részét, és
semmit nem tesz a felelősök elszámoltatásáért.

A fogva tartottak
évekig nem kerülhettek bíróság elé, hogy bebörtönzésük
jogosságát megkérdőjelezhessék. Azon kevesek, akiknek az ügyét
mégis tárgyalták, katonai törvényszék elé kerültek, amelyek
működése messze elmarad a nemzetközileg elismert tisztességes
eljárás normáitól. Ráadásul a katonai törvényszékek működése
mára már teljesen általánossá vált a Guantánamoi fogva
tartottak esetében.

Obama elnök
visszatáncolt ígéretétől, hogy bezárja Guantanamót , a
Kongresszus ellenkezésére, belpolitikai nyomásra, és az
országában eluralkodó félelemre hivatkozva. Ez azonban nem lehet
jogos kifogás, hiszen az Egyesült Államok nem fogadja el ugyanezt
az érvelést más országoktól. Ezért a világ többi része sem
fogadhatja el ezeket az indokokat Amerikától.

Az Egyesült Államok
folyékonyan beszéli az emberi jogok nyelvét a globális színtéren,
viszont akadozik a nyelve és dadog, amikor saját országáról van
szó. Mind Bush, mind Obama elnök azt ígérte, hogy az emberi jogok
lesznek a terror-ellenes politikájuk középpontjában, ennek a
kötelezettség vállalásnak azonban a mai napig egyáltalán nem
felel meg az amerikaiak tevékenysége és politikája.

Éppen ellenkezőleg,
a mai napig zavartalanul üzemelő Guantánamo, és az azt irányító
politika azt az üzenetet közvetíti, hogy az egész világ egy
csatatér, ahol az emberi jogokat nem kell figyelembe venni, és az
Egyesült Államok exkluzív joga a játékszabályokat kialakítani.

Egy ilyen megközelítés
alapján a fogva tartottakkal való emberséges bánásmód inkább
csak egy politikai lehetőségnek tűnhet, semmint jogi
kötelezettségnek, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog az
alapján garantálható valakinek, hogy milyen a nemzetisége vagy
éppen milyen az uralkodó amerikai belpolitikai légkör. Ezek
szerint az emberi jogokat a szemétdombra lehet dobni, ha azok éppen
ellentétbe ütköznek a belpolitikai érdekekkel. Ez azt is jelenti,
hogy az igazság a kormány kénye kedve szerint ferdíthető, hogy a
bírósági eljárásokat – köztük olyanokat, amelyek a
halálbüntetés kiszabásával is végződhetnek – katonai
törvényszékek előtt is le lehet folytatni, és hogy embereket vég
nélkül lehet fogságban tartani, még akkor is, ha a bíróság
erről másképp rendelkezik.

Egy ilyen megközelítés
alapján a bebörtönzöttek és a jogsértések áldozatai
jogorvoslat nélkül maradnak. A jogsértések elkövetői pedig
megússzák mindenféle felelősségre vonás nélkül. Még a
szeptember 11-i támadás áldozatait is megfosztják attól, hogy a
támadásért ténylegesen felelősöket rendes bíróság előtt
számoltassák el tetteikért. Egy ilyen politikában a kettős, és
nem az egyetemes mérce az úr.

Guantánamo ezt az
üzenetet küldi a világnak, a világ többi része pedig nem mehet
el emellett szó nélkül.

Ha az amerikai
kormányzat valóban bizonyítani akarja az emberi jogok tiszteletben
tartását a világ többi része számára, akkor nem csak, hogy
azonnal meg kell szüntetnie Guantánamot, de fel kell hagynia az
emberi jogi normák semmibevételére épülő politikával és
intézkedésekkel, amelyeknek a dél-kubai börtöntelep a
szimbólumává vált. Emellett meg kell szüntetnie a globális
háború doktrínáját, és helyette el kell köteleznie magát az
emberi jogok egyetemes védelme mellett. Továbbá felelősségre
kell vonnia mindazokat, akik szerepet játszottak a titokban folyó
fogva tartásokban, kínzásokban, jogellenes kiadatásokban és az
évtizednyi emberi jogi visszaélések sorában.

Obama elnök azt
mondta korábban, hogy a guantánamói fogva tartás egy
„félrevezetett kísérlet”, de mégis tovább működteti a
laboratóriumot.

Tíz év elteltével
Guantánamo továbbra is működik, még mindig jogsértő módon. Az
Egyesült Államok alapvető emberi jogok elleni egy évtizedes
támadásának leghírhedtebb szimbólumává vált. Guantánamo
sötét árnya mindaddig kísérteni fogja Amerikát és a világot,
amíg végleg fel nem számolják a börtöntelepet, és mindazt a
politikát és intézkedéseket, amit a hely képvisel.

http://www.amnesty.org/en/library/asset/AMR51/103/2011/en/43fe877f-92c6-44b8-ad3e-4840db5d0852/amr511032011en.pdf

Téma