Több ezer menekültet és migránst tartanak önkényesen fogva szörnyű körülmények között egyre növekvő bizonytalanságban, félelem és kétségbeesés a sorsuk az új EU-Törökország alku értelmében – mondta az Amnesty International, miután két szigorúan ellenőrzött fogvatartási intézménybe is bejutott Leszbosz és Híosz szigetén.
Április
5-én és 6-án az Amnesty International kutatói belépési
engedélyt kaptak két zárt menekültügyi őrzött központba, a
leszboszi Moriába és a híoszi VIAL-ba. Jelenleg mintegy 4200
embert tartanak fogva ezen a két helyszínen. A legtöbben azután
érkeztek a görög szigetekre, hogy az EU-Törökország alku
március 20-án hatályba lépett. Többeket közülük két hete
vagy még több ideje tartanak fogva.
A
89 menekült és migráns közül, akikkel az Amnesty kutatói
interjúkat készítettek, nagy számban voltak különleges
bánásmódot igénylő személyek, köztük terhes nők, csecsemők,
kisgyerekek, fogyatékkal élők, traumát átéltek és súlyos
betegek.
“Európa
szélén csapdába estek a menekültek, számukra nem látszik a fény
az alagút végén. A selejtes és összetákolt rendszer tele van
hibákkal, és porba tapossa a legkiszolgáltatottabb emberek jogait
és egészségét” – mondta Gauri
van Gulik,
az Amnesty International európai igazgatóhelyettese. “A Híoszon
és Leszboszon fogvatartottak gyakorlatilag nem férnek hozzá jogi
segítséghez, korlátozottak számukra a szolgáltatások és a
segítség, valamint alig kapnak bármilyen információt arról,
hogy hol tart az ügyük vagy mi lesz velük. A félelem és a
kiszolgáltatottság szinte tapintható.”
A
befogadástól a fogvatartásig
“Megszöktem
Szíriából, hogy ne zárjanak börtönbe, de mégis ott kötöttem
ki” – mondta egy húszas éveinek végén járó szír férfi a
Moria központban.
A
döntés eredményeként – amelynek értelmében a korábbi nyitott
befogadó állomásokat őrzött fogvatartási intézményekké
alakították át, hogy itt tartsák fogva azokat, akik az
Égei-tengeren keresztül jönnek Törökországból – több ezer
embert tartanak önkényesen fogva néhány esetben több hétig is,
miközben a menedékkérelmükről szóló hírekre várnak.
A
leszboszi Moria táborban a görög katonák és rendőrök szigorúan
megszabják, hogy ki mehet ki és be. A tábort, ahol most nagyjából
3150 ember van, a külvilágtól szögesdróttal kiegészített
kerítések egész hada zárja el.
A
híoszi VIAL központhoz, amely egy elhagyatott aluminium gyár köré
épült, szintén nagyon nehéz közel férkőzni. Komolyak a
biztonsági aggályok, miután a különböző nemzetiségű
fogvatartottak között összecsapások voltak április 1-én,
amelynek során több mint 400 menekült és migráns szökött meg.
A
szökést sikeresen végrehajtó emberek nagy része most a híoszi
kikötőben és környékén alszik a földön gyér ellenőrzés és
segítség mellett.
Azok
közül a menekültek és migránsok közül, akikkel az Amnesty
International beszélt, csak ketten tudták megmutatni azt a
határozatot, amely az ügyük egyéni jellemzői alapján elrendelte
a fogvatartásukat. Az automatikus és csoportos fogvatartás
önkényesnek, ezért pedig jogellenesnek számít.
Különleges
bánásmódot igénylők
A
görög szigetekre érkezők automatikus bezárása miatt nem veszik
figyelembe az emberek egyéni speciális körülményeit és
szükségleteit. Idetartoznak a kínzások túlélői, a kisgyermekes
családok, a gyermekeikkel egyedül utazó nők, a fogyatékkal élők,
az azonnali orvosi ellátásra szorulók, a terhes nők és a
pszichológiai segítségre szorulók. Gyermekeket soha sem lenne
szabad idegenrendészeti fogdában tartani.
Az
Amnesty International sok gyereket látott és sokakkal beszélt is
Morián és VIAL-ban is, akiket annak ellenére tartottak fogva, hogy
az egyértelműen tilos.
A
moriai hatóságok azt mondták az Anmnesty Internationalnek, hogy a
különleges bánásmódot igénylő személyek azonosítása
prioritás, és egy 50-100 fő közötti csoportot már át is
szállítottak nyitott befogadó állomásokra, de még mindig sokan
vannak a táborban.
Azok
között, akikkel az Amnesty International találkozott vagy beszélt
a moriai táborban, volt csecsemő is, aki súlyosan megsérült egy
szíriai támadás során, volt több előrehaladott állapotban lévő
terhes nő, járni nem tudók emberek és egy fejlődési
rendellenességgel élő lány.
Az
első család, amellyel a kutatók VIAL-ban találkoztak, március
19-én érkezett, köztük egy 6 éves szíriai palesztin lány,
akinek az anyukája elmondása szerint krónikus hátproblámai
vannak azóta, amióta egy bombatámadás során rázuhant a ház
teteje. A lány megmutatta nekünk a bedagadt hátát és az orvosi
jelentéseket, amelyeket Szíriában kapott.
“Egyetlen
menedékkérőt sem lenne szabad automatikusan fogva tartani, a
leszboszi és híoszi táborok pedig egyáltalán nem alkalmasak
arra, hogy fiatal gyerekek, fogyatékkal élők vagy azonnali orvosi
segítségre szorulók legyenek itt. Azonnal ki kell őket innen
engedni” – jelentette ki Gauri
van Gulik.
Körülmények
és hozzáférés a szolgáltatásokhoz
A
legsúlyosabb problémák, amelyekre az emberek a moriai és a híoszi
táborban panaszkodtak, az étel nagyon gyenge minősége, a takarók
és a magánszféra hiánya, valamint a megfelelő egészségügyi
ellátáshoz való hozzáférés elégtelensége volt.
Sok
menenkült beszélt arról, hogy nem jutnak be az orvoshoz vagy az
egészségügyi személyzethez egyik helyen sem. Ez különösen
komoly nagy problémát jelent azoknak a különleges bánásmódot
igénylő személyek számára, akiknek speciális ellátásra lenne
szükségük.
Egy
aprócska sátorban, kevés takaróval rendelkező család elmesélte
az Amnesty Internationalnek, hogyan próbálnak több mint egy hete
segítséget találni a nyolc éves lányuknak, akit fertőző
izületi gyulladással diagnosztizáltak Irakban. Az állapota
folyamatosan romlik, és azonnali kezelésre lenne szüksége.
Megmutatták
az Amnesty kutatóinak az orvosi jelentést, amelyet kétszer is
próbáltak megmutatni az itteni orvosnak, de mindkétszer elküldték
őket. Először azt mondták, nincs tolmács, másodszorra már erre
sem vették a fáradtságot, csak elküldték őket.
“Állandó
fájdalmai vannak” – mondta az anya.
A
moriai táborban általában összesen három doktor van, hogy
ellássa a 3150 embert, míg VIAL-ban az egészségügyi ellátást
nyújtó csapatok csak pár óráig érhetőek el, és akkor is
fogytán vannak a gyógyszereknek és más eszközöknek.
Ételhez
is nagyon nehéz jutni. Három nő – akik egyedül utaznak
csecsemőikkel, fiatal gyermekeikkel és egy koténeren osztoznak
VIAL-ban – tört ki könnyek között, amikor elmesélték
kétségbeesésüket, hogy nem tudnak megfelelő ételt és tejet
szerezni gyermekeiknek.
A
túlzsúfolt táborban – amelyben jelenleg ezerrel többen vannak
mint amennyit maximális kapacitása enged – nincs elég hely a
3150 ember fedett helyen történő elszállásolásának. Az Amnesty
International legalább 70 apró, gyenge anyagból készült sátrat
számolt öszsze a kerítés mellett és a tábor más területein,
amelyekben családok és különleges bánásmódot igénylő emberek
alszanak, néha ötnél is többen.
VIAL-ban,
amelyik éppen a kapacitása maximumán teljesít az ott lévő
nagyjából 1200 emberrel, számos családot zsúfoltak össze
elkerített 30-40 négyzetméteres konténerekbe. Nagyon kevés a
rendelkezésre álló szabad tér, ahol tudnak mozogni.
Sokan
panaszkodtak, hogy nincs elég takaró, két vagy több családtagnak
csak egy vékony lepedő jut, miközben az éjszakák még mindig
hidegek.
Egy
nyolcfős szír család – köztük egy előrehaladott állapotban
lévő terhes anya, a járni nem képes négy éves fia, valamint a
beteg, kerekesszékkel közlekedő apa – mesélte, hogy az első
két éjszakát a szabad ég alatt kellett tölteniük a Moriai
táborban, mindössze két takarójuk volt. Most sátrakban élnek,
mivel a szobák tele vannak.
A
menekülteljárás üzemzavarai
Az
EU-Törökország alku elfogadása után Görögország módosította
a menedékkérelmek benyújtására vonatkozó szabályait egy
április 1-jén elfogadott törvénnyel. Egyértelmű volt, hogy a
rendszer nem áll még készen, mivel nem voltak megfelelő
erőforrások és egyértelmű szabályok.
A
félelem és bizonytalanság az EU-Törökország alku elfogadása
miatt növelte a beadott menedékkérelmek számát. A hatóságok
információi szerint március 20. óta a 3150 moriai fogvatartott
legnagyobb része jelezte, hogy menedéket ér, míg Híoszon több
mint 830 kérelmet adtak be.
A
beígért kapacitásnövelés, hogy ezeket a kérelmeket el lehessen
bírálni – köztük a menekültügyi ügyintézők más EU-s
országokból – még várat magára, így egyre több az
elintézetlen ügy.
Április
6-án a VIAL-ban dolgozó egyetlen ügyintéző elmondta az Amnesty
Internationalnek, hogy képtelen egymaga ekkora számú kérelmet
feldolgozni. A benyújtott 833 irat közül 10-nek jutott a végére
– ami az összes kérelem kicsit több mint 1 százaléka. A 10-ből
1 volt sikeres. Bár ezeket a kérelmeket még a régi szabályok
alapján bírálják el, jól jelzik a jelenlegi kapacitáshiányt.
Az
EU-Törökország alku siettetett végrehajtása nagyban hozzájárul
az újonann érkezők regisztrációja és az ügyükben lefolytatott
eljárás kudarcához.
Komoly
probléma, amelyet mindegyik menekült megemlített az Amnesty
Internationalnek, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást az
előttük álló menekülteljárásról. Az információ hiánya még
égetőbb, hiszen ők a menedékkérelem benyújtása során
fogvatatartottak. Sokan közülük nem kaptak egyáltalán vagy csak
részben a regisztrációjukat igazoló dokumentumot.
Például
egy szír nő elmesélte, hogy ő és a családja úgy írt alá
számos dokumentumot, hogy nem volt jelen tolmács, és nem kaptak
másolatokat sem. “Nem kell étel – azt akarom tudni, hogy mi
történik” – mondta kutatóinknak.
Sokan
számoltak be arról, hogy csak később regisztrálták őket,
holott még huszadika előtt érkeztek.
Egy
másik szír nő, aki március 19-én érkezett meg családjával
elmondta, hogy nem tudták őket regisztrálni, mert “nem működik
a rendszer.”
Megmutatta
nekünk az érkezésekor kapott csuklópántot, amelyen március 19-i
dátum szerepel. Annak ellenére, hogy az EU-Törökország alku
hatályba lépése előtt érkezett, csak 21-én vették
nyilvántartásba és őrizetbe. Legalább hárman számoltak be
ugyanilyen eljárásról velük szemben.
A
“biztonságos” harmadik ország szabály
Ahogyan
azt a VIAL-ban dolgozó menekültügyi ügyintéző elmondta, az új
görög menekültügyi rendszernek két lépcsője lesz. Az elsőben
arról döntenek, hogy a tranzitország (ebben az esetben
Törökország) az adott személy számára biztonságos-e. Csak
abban az esetben bírálják el érdemben a kérelmet, ha úgy
találják, hogy az ország nem az.
Az
ügyintéző azt is hozzátette, a kérelmeket elbíráló
ügyintézőkön múlik, hogy Törökországot a menedéket kérő
esetében biztonságos harmadik országnak nyilvánítják-e. Amikor
az Amnesty International VIAL-ban volt, nem voltak egyértelmű
instrukciók, hogy milyen kritériumokat és információkat kell az
eljárás során figyelembe venni.
Mivel
a jogi segítségnyújtásra alig van esély és az emberek nagy
többsége nem tud hozzáférni, a menekülteljárásokat pedig
várhatóan nagyon gyorsan fogják lefolytatni, valószínűleg több
ezer olyan menedékkérőt küldenek vissza majd Törökországba,
akik ott egyáltalán nincsenek biztonságban.
Többen
beszéltek arról, nagyon félnek, hogy visszaküldik őket. Egy
fiatal terhes szír nő kutatóinknak megmutatta a karján azokat a
horzsolásokat, amelyeket állítása szerint a török határőrök
okoztak, amikor gumibottal ütötték. A férjének a lábán voltak
hasonló sérülések. Elmesélték, hogy visszaküldték őket
Szíriába, amikor pedig március 14-án újra átlépték a török
határt, a török határőrök tüzet nyitottak rájuk, de
szerencsére sikerült megmenekülniük.
“Európa
szögesdróttal körbetekert rémálommá változtatja azt, aminek a
védelemhez vezető útnak kellene lennie. Bizonytalanság és bénító
félelem övezi a Törökországba való visszaküldés lehetőségét”
– mondta Gauri van Gulik. “Komoly és azonnali cselekvésre van
szükség, hogy véget vessenek a Leszboszon és Híoszon látott és
dokumentált szörnyűségeknek. Egyértelmű, hogy amellett, hogy
Törökország jelenleg nem biztonságos a menekültek számára,
komoly problémák vannak az EU-Törökország alku görög felével
is. Amíg nem oldják meg mindkét helyzetet, senkit sem szabad
visszaküldeni.”
Ajánlások:
A
görög és az EU hatóságainak azonnal fel kell függeszteniük a
visszaküldéseket, amíg a következőket nem képesek hatékonyan
garantálni:
-
A
fogvatartást csak mint végső eszközt veszik igénybe, és csak
akkor, amikor egyetlen más alternatív megoldás sem alkalmazható; -
Minden
fogvatartást elrendelő döntésnek részletes és egyéni
értékelésen kell alapulnia, megfelelve a fogvatartás legitim
indokainak; -
Minden
fogvatartottnak lehetőséget kell adni, hogy jogi segítséget
igénybe véve megtámadja a fogvatartás elrendelését; -
A
menekülteljáráshoz való hozzáférésnek reálisnak és
hatékonynak kell lennie, ideértve, hogy legyen ideje a kérelmét
alátámasztó megfelelő dokumentumokat beadni, és férjen hozzá
jogi segítséghez és tolmácshoz; -
A
kérelmek elbírálására rendelkezésre álló kapacitást
jelentősen meg kell növelni; -
A
fogvatartott menedékkérők számára pontos tájékoztatást kell
adni a menekülteljárásról és a jogaikról; -
A
fogvatartási körülményeknek humánusnak és az emberi méltóságot
tiszteletben tartónak kell lennie; -
Gyerekeket
nem szabad fogvatartani, őket azonnal szabadon kell engedni; -
A
különleges bánásmódot igénylő személyek (traumák és
kínzások túlélői, gyerekek, nők, idős emberek és a
fogyatékkal élők) egyéni és speciális igényeit figyelembe
kell venni; -
Ki
kell dolgozni egy egyértelmű és az emberi jogokat szem előtt
tartó iránymutatást a biztonságos harmadik ország szabály
alkalmazására vonatkozóan. Az egyéni körülményeket, valamint
a naprakész és hiteles információkat a menekültek Törökországi
helyzetéről és ellátásáról figyelembe kell venni az eljárás
során.
