Az EU-csúcstalálkozón részt vevő vezetőknek többet kell tenniük a globális menekültügyi válság megoldásához.
A
görögországi Égei-szigetekre érkező menekültek számának
drasztikus növekedése egy már egyébként is akadozó befogadói
rendszert a töréspontra kényszerít. Ez annak a tünete, hogy az
európai vezetők képtelenek voltak helyesen kezelni a menekültügyi
krízist. Erre figyelmeztet az Amnesty International.
Egy
nem régi, a szigeteken végzett tényfeltáró látogatás és az azt
követő kutatás rávilágít arra, hogy az újonnan érkezők –
köztük gyermekek is –, megdöbbentő körülményekkel néznek
szembe. A gyenge tervezés, az EU-források nem hatékony
felhasználása és a munkaerő-piaci válság miatt a görög
hatóságok képtelenek ellátni a menekülteket, valamint megvédeni
a jogaikat. A humanitárius válság minden hónapban egyre rosszabb
lesz, amelyre a görög pénzügyi katasztrófa is rátesz egy
lapáttal.
„Több
tízezer kiszolgáltatott ember vág neki a veszedelmes tengeri
útnak, hogy elmeneküljön a háborúk vagy a szegénység elől. A
szigetekre érkezve ezek az emberek egy hanyatló menekültjogi
rendszerrel találják szembe magukat. Az ideérkezők többségének
az orvosi ellátáshoz vagy humanitárius támogatáshoz vagy
egyáltalán nincs, vagy csak korlátozott hozzáférése van. Így
gyakran nyomorúságos körülmények közé vannak kényszerítve
túlzsúfolt idegenrendészeti
fogdákban
vagy nyitott táborokban.” – mondta John
Dalhuisen,
az Amnesty
International európai és közép-ázsiai igazgatója.
„Az
Égei-szigeteken bekövetkezett humanitárius válság nem csupán a
görögök tragédiája, hanem a rosszul működő európai
bevándorlási rendszer végterméke is. Az EU-vezetőkre hárul
annak elismerése, hogy a frontvonalban lévő országok mint
Görögország vagy Olaszország, elviselhetetlen feszültségének
hátterében Európa kudarcot vallott migrációs politikája áll.
Az EU-nak sürgősen szüksége van a globális menekültügyi
válságot kezelni tudó hatékony megoldásokra és a megosztott,
egyenlő felelősségvállalásra.”
A
krízis mértéke
Az
Amnesty International kutatása rávilágít arra, hogy legalább 61
474 menekült érkezett a görög szigetekre 2015. január 1. és
június 22. közt – sokkal több mit 2014-ben összesen (43 500).
Az új érkezők száma folyamatosan növekszik, június első három
hetében hetente átlagosan több mint 5000 volt.
A
fokozott határvédelem, a törökországi határnál állított
kerítés és a visszafordítás
gyakorlata – a migránsok jogellenes kollektív
visszaküldése a török határnál – miatt a legtöbb migráns a
tengeren keresztül próbál átkelni.
Annak
ellenére, hogy a kormány elítéli ezt a módszert és csökkenti a
tengeren való visszafordítások számát, a görög-török
határnál még mindig bevett ez a gyakorlat, az Amnesty
International bizonyítékokat is gyűjtött erőszakos
visszaküldésekről.Egy
szíriai menekült, akit 2015-ben április 14-én egy nagy
menekültcsoport tagjaként visszaküldtek Törökországba, az
Amnesty International-nek mesélt a símaszkot viselő görög
rendőrség kezei által történő embertelen bánásmódról.
„Elkezdtek ököllel ütni és a földön rugdostak minket. A
hajamnál fogva a folyó felé löktek engem.”
„A
kutatásunkból egyértelművé válik, hogy a kormányzat
rosszallása ellenére még mindig vannak brutális
visszatoloncolások.” – mondta John Dalhuisen. „Nemcsak a
nemzetközi jog szerint illegális a Görögország szárazföldi
határáról történő visszafordítás, hanem az egyre növekvő
számú, kétségbeesett menekülteket is arra buzdítja, hogy
életveszélyes tengeri utakra vállalkozzanak az Égei-tengeren
keresztül.”
A
befogadás kudarcot valló rendszere
A
szigeteken csak két Első
Befogadási Egység [First Reception Mobile Unit] található
(Leszboszon és Samoson). Az újonnan érkezőknek azonban nincs
hozzáférése ezekhez az Egységekhez. Ezek a szolgálatok, melyek
az érkezők nemzetiségének meghatározására, valamint az
alapvető orvosi, pszichológiai és humanitárius támogatás
megadására jöttek létre, jelentős munkaerő-hiánnyal küzdenek
vagy teljesen hiányoznak olyan szigetekről, ahová nagy számban
érkeznek menekültek, mint például Kosról és Chiosról.
Egy,
a feleségével és két kisgyermekével együtt Leszboszon tartott
afgán menekült ezt mondta az Amnesty International-nek: „A
gyermekeim vizes ruhákban aludtak… senki sem jött ellenőrizni
minket. Rossz az itteni helyzet, a gyerekeim betegek, mi is betegek
vagyunk… Orvosra és ruhákra van szükségünk.”
Az
ellenőrzés hiánya ahhoz vezet, hogy nem tudják azonosítani a
sérülékeny csoportokat, mint például a kísérő nélküli
kiskorúakat. 2014-es hivatalos adatok szerint 1097 ilyen gyerek
érkezett a szigetekre és Evrosra, január 1. és június 3. közt
pedig további 216 érkezett. A valódi számok feltehetőleg sokkal
magasabbak.
A
menedékhelyeken lévő korlátozott férőhelyek miatt sok kísérő
nélküli kiskorút hosszú ideig, átlagosan 37 napig tartanak
bezárva. A gyerekek meséltek az Amnesty-nek a kegyetlen
bánásmódról, amelyben egy afgán fiú részesült. Leszboszon,
egy moriai táborban az egyik őr a földre vágta. Egy másik, 17 év
körüli afgán fiú, akit 70 napig tartottak Moriában, ezt mondta
az Amnesty Internationalnek 2015 márciusában: „Nincs vizünk,
amivel moshatnánk… sokunknak takarói sincsenek.”
Embertelen
vagy megalázó tábori körülmények
A
befogadó állomásokon
lévő körülmények jelentősen a nemzetközi és nemzeti
sztenderdek alatt vannak, és az ott lévőkkel szembeni embertelen
vagy megalázó bánásmódhoz vezethetnek. A túlzsúfoltság és a
higiénia hiánya tartós, amelynek következtében a WC-k
túláradnak, a matracok szennyesek, nincs elég ágynemű és ruha,
áramszünetek vannak és nincs meleg víz.
Az
érkezőknek gyakran nem jut váltásruha, így az érkezéskor
viselt vizes ruhákban kénytelenek aludni. A túlzsúfoltság
következtében sok menekültnek kell szabad ég alatt aludnia,
például kikötőknél.
Leszboszon
a menedékkérők kénytelenek egy parkolóban felállított táborban
aludni, amelynek telítettsége háromszorosan meghaladja a
kapacitását. A samosi idegenrendészeti
befogadó állomásokon, amelynek hivatalos kapacitása 280
fő, júniusban majdnem 600 menekült lett elszállásolva, a chiosi
208 férőhelyes fogda pedig több mint 300 fővel haladta meg
kapacitását.
A
menedékkérők gyakran kényszerülnek több héten át a fogdákban
maradni, amíg menedékkérelmüket bejegyzik. A menekülteknek
komoly akadályokkal kell szembenézniük a menedékkérelem
benyújtását illetően, amely a regionális
menekültügyi irodák és alkalmazottaik alacsony számából
fakad.
Cselekedni
kell
„Az
egymással kéz a kézben járó pénzügyi és menekültügyi válság
tökéletes vihart kavart az Égei-szigeteken, melyet csak a görög
hatóságok és az európai vezetők együttműködő cselekedete
tud lecsillapítani. Görögországnak sürgősen partiőrséget,
rendőrséget és Első
Befogadási Egységeket
kell biztosítania a szigeteken, valamint elegendő erőforrást
ahhoz, hogy az új menekültek fogadását megfelelően tudják
kezelni.” – mondta John Dalhuisen. „Bár
rövidtávon az EU terve a migránsok áttelepítését illetően
levesz némi terhet a görög és olasz szigetek válláról,
ugyanakkor biztonságosabb és legális utakra van igazán szükség,
melyeken a menekültek Európába juthatnak. Ide tartozik továbbá a
több letelepedési hely, a befogadáshoz és a menedékkérelmek
feldolgozásához szükséges jelentős pénzügyi és operatív
támogatással együtt, valamint a pozitív elbírálásban részesülő
menedékkérők számára több lehetőség a szabad mozgásra.”
MEGJEGYZÉSEK
Az
EU államfőinek Európai csúcstalálkozóját Brüsszelben
tartották június 25. és 26. között. Az Amnesty International
kutatását 2014 novembere és 2015 júniusa közt végezték, mely
magában foglalt egy görögországi missziót 2015 február 25. és
április 2. közt. A misszió egy része Chios és Leszbosz szigetén
került lebonyolításra.
A
sziget aktivistái, a Médecins
Sans Frontières és a UNCHR megpróbálják foltozni a
fogadási rendszeren tátongó hatalmas hézagokat. Orvosi és
humanitárius támogatást nyújtanak, valamint információkat
szolgáltatnak a menedékjoggal kapcsolatban.
Az
újonnan érkezők túlnyomó többsége nem nyújt be
menedékkérelmet a szigeteken, hanem Athénba utazik. Sokan
folytatják útjukat más EU-országok irányába a Balkánon
átkelve, míg mások megpróbálnak menedékkérelmet benyújtani az
Attikai Regionális Menedékjogi Irodában. A menedékjoghoz való
hozzáférés azonban jelentősen korlátozódott május vége óta.
A
tagállamok közti felelősségmegosztás nemcsak gazdasági
támogatást jelent, de a menedékkérelmet igénylők
nyilvántartásához és interjúkészítéshez kapcsolódó emberi
erőforrás-támogatást is.
Remélhetőleg
az Európai Bizottság által indítványozott áttelepítési
program enyhíti a Görögországon és Olaszországon uralkodó
nyomást. Minden áttelepítési programnak azonban figyelembe kell
venni a menedékkérők szükségleteit, például a
családegyesítéshez való jogot.
Július
7-én megjelenik egy új Amnesty International jelentés, Europe’s
Borderlands: Violations against refugees and migrants in Macedonia,
Serbia and Hungary (Európa határvidékei: Menekültekkel és
migránsokkal szembeni erőszak Macedóniában, Szerbiában és
Magyarországon) címmel, mely a balkán utat választó menekülteket
fenyegető veszélyeiről számol be.
