A szervezet aggódik a legutóbbi menedékjogot és államhatárt érintő jogszabály módosítások miatt, amelyek csak még rosszabb helyzetbe sodorják az országban védelmet kereső menekülteket és migránsokat és további szenvedéseket okoznak számukra.
Az
Amnesty International arra kéri az Európai Bizottságot, hogy
vessen be minden szükséges eszközt annak biztosítására, hogy az
ország mindenben eleget tegyen a nemzetközi és uniós
kötelezettségeinek a menekültek és migránsok emberi jogaival
kapcsolatban, köztük, hogy vigye végig a Magyarország ellen 2015
decemberében elindított kötelezettségszegési eljárást.
A
kiterjesztett határon lefolytatott eljárások
Július
5-én egy sor új módosítás lépett hatályba: változott a
menedékjogról, az államhatárról és a harmadik országbeli
állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
törvény is. Az új szabályok értelmében a rendőrségnek joga
van a menedékkérőket, akiket a határvonaltól vagy határjeltől
számított 8 kilométeres sávon belül fogott el az ország déli
határának külső oldalán található tranzitzónákhoz vezetni. A
“visszavezetést” minden esetben alkalmazni kell, kivéve, ha
bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel. A hatóságok a
határzár külső oldalán található területre kísérik a
menedékkérőket, ahol rendszeresen több száz ember várakozik
embertelen körülmények között. A hatóságok csak napi 15-20
embert engednek be a tranzitzónákba, ahol semmi sem garantálja,
hogy menedéket tudjanak kérni. A valóságban az új módosítások
lehetővé teszik a rendőrségnek, hogy “visszalökdössön”
minden menedékkérőt, akit a határtól számított 8 km-es sávon
belül találnak, megsértve ezzel a visszaküldés tilalmának elvét
(non-refoulement) és a hozzá kapcsolódó eljárási garanciákat.
Mivel
Magyarország megtagadja az azonnali hozzáférést a területéhez
és menekülteljáráshoz, menekültek és menedékkérők válnak
gyakran irreguláris migránssá Szerbiában, mivel letelik a
rendelkezésükre álló – általában 72 órára kiadott –
ideiglenes tartózkodási engedély. Ha úgy döntenek, hogy nem
várakoznak tovább a tranzitzónák előtt (vagyis nem kerülnek be
a magyar menekültügyi rendszerbe), akkor pénzbüntetés és
kitoloncolás vár rájuk Szerbiában az illegális tartózkodásért.
Az
elmúlt hónapok során a magyar hatóságok sorozatosan
elmulasztották, hogy javítsanak az embertelen és megalázó
körülményeken a tranzitzónák környékén, ahol gyakran akár
300 menedékkérő, köztük kisgyerekes családok, terhes és
szoptató nők, orvosi ellátásra szorulók kényszerülnek
várakozni napokon, néha heteken keresztül. A várakozás közben
sem megbízható információt, sem a menekülteljáráshoz való
hozzáférést megkönnyítő segítséget nem kapnak. Az egyetlen
dolog, amit elérhető számukra egy csap az egyes tranzitzónáknál
és néhány humanitárius szervezet korlátozott mennyiségben
rendelkezésre álló segítsége. A hatóságok vaknak tettetik
magukat az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és számos
egyéb civil szervezet által is dokumentált helyzet kapcsán.
A
tranzitzónákat tavaly hozták létre, hogy megakasszák és
kontrollálják az országba érkező menekültek és menedékkérők
áradatát. Azonban a gyakorlatban kiderült, hogy nem működnek
hatékonyan. A hatóságok gyakorlata alapján csak napi 15-20
menedékkérelmet fogadnak be, annak ellenére, hogy általában több
százan várakoznak a kerítés másik oldalán, hogy benyújtsák
kérelmeiket. Akiknek sikerül is bejutniuk, azok sem örülhetnek
sokáig: nagy valószínűséggel a kérelmeiket elfogadhatatlannak
találják majd, mivel a biztonságos harmadik országnak tartott
Szerbia felől érkezik a menedékkérők nagy többsége.
Az
a tény, hogy a hatóságok mindent megtesznek, hogy fizikailag is
korlátozzák a tranzitzónákhoz való hozzáférést, megfejelve a
biztonságos harmadik ország koncepciójának használatával a
Szerbia felől érkezőkkel szemben, már eddig is azt jelentette,
hogy Magyarországon a menekülteljáráshoz való hozzáférés
minimális. A legújabb szabályok értelmében a rendőrök a határt
és határzárat átlépetteket ezentúl “visszakísérhetik”
ezekre a helyekre. Az új szabályok értelmében nagy a veszélye,
hogy tömegével fognak embereket visszakényszeríteni, megsértve
ezzel a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket és
sztenderdeket, hacsak nem biztosítanak egy azonnal hozzáférhető,
hatékony és egyéniesített menekülteljárást a tranzitzónákban.
A
menekültek és migránsok kriminalizálása
Mióta
2015-ben bűncselekménnyé nyilvánították a határzár tiltott
átlépését (illetve a határzár megrongálását és a
határzárral kapcsolatos építési munkák akadályozását), több
ezer menekültet és migránst ítéltek el, mert nem a
tranzitzónákon keresztül léptek be az ország területére. 2015.
szeptember 15. és 2016. június 26 között a szegedi járásbíróság
– amely ezeket az ügyeket tárgyalja – 2843 olyan ügyet
tárgyalt, ahol “migráns” volt a vádlott, közülük 2792
embert találtak bűnösnek határzár tiltott átlépésében vagy
megrongálásában. Az ítéletek többségében kiutasították az
illetőket Magyarország területéről, azonban három ember
letöltendő, több mint negyvenen pedig felfüggesztett
szabadságvesztést kapott.
Az
Amnesty International elítéli az irreguláris határátlépés és
ország területén tartózkodás bűncselekménnyé nyilvánítását,
és azt aránytalan határőrizeti intézkedésnek tartja. A
Menekültügyi Egyezmény alapján senkit sem szabadna büntetőjogi
szankciókkal sújtani amiatt, hogy menedéket keresve irregulárisan
lépett át egy határt.
Tizenegy
ember jelenleg is a szegedi bíróság előtt áll tömegzavargás
résztvevőjeként elkövetett határzár tiltott átlépéséért,
amely valójában egy kirakatper, amelynek célja, hogy bűnbakot
csináljanak a menekültekből és menedékkérőkből. Egyiküket,
Ahmed H.-t terrorcselekménnyel vádolják és azzal, hogy ő
uszította a tömeget, hogy támadják meg Magyarországot.
Mindannyian annak a nagyobb, menekültekből és migránsokból álló
tömegben voltak, amely 2016. szeptember 16-én megrekedt Szerbia és
Magyarország között, miután egy nappal korábban Magyarország
lezárta déli határát Szerbiával. Az ügyész szerint a
vádlottak, köztük egy fél szemére vak idős asszony és egy
kerekesszékes szír férfi részt vettek a tömegzavargásban,
amelynek az volt a célja, hogy jogellenesen lépjenek az ország
területére, vagyis egy olyan bűncselekményt követtek el, amely
egy nappal korábban lépett hatályba egy sor másik speciális
intézkedéssel együtt a “tömeges bevándorlás okozta
válsághelyzet” fennállása idején. Azután tartóztatták le
őket, hogy állítólag résztvettek az összecsapásban a
készenléti rendőrséggel és a terrorelhárítás embereivel,
akiket a határon vetettek be. A tárgyalóteremből származó
beszámolók szerint semmilyen közvetlen bizonyíték nem állt
rendelkezésre, amely alátámasztotta volna, hogy a vádlottak
rendőrökre támadtak volna. A vádlottak elmondásai alapján ők
jóhiszeműen léptek az ország területére: félreértették a
helyzetet, mert azt hitték, hogy a kapukat megnyitották előttük –
ami egyébként a gyakorlat volt a határ lezárásáig.
A
“zavargás” napján az Amnesty International helyszínen lévő
kutatói könnygáz és vízágyú bevetését illetve a rendőrség
részéről túlzott erő alkalmazását dokumentáltak, amely
sérülésekhez és családok szétszakításához vezettek, amikor a
magyar rendőrség feloszlatta a határnál tüntető menekültek és
migránsok csoportját. Egészen a mai napig nem került sor egy
független vizsgálatra, amely a hatóságok részéről alkalmazott
túlzott erőt és a nemzetközi emberi jogi szabályok egyéb
megsértését vizsgálta volna, ahogyan azt többek között az ENSZ
Emberi Jogi Főbiztosa is kérte.
2016.
július 1-én a szegedi bíróság meghozta elsőfokú ítéletét a
tömegzavargásban értinett tíz vádlott ügyében. Mindannyiukat
bűnösnek találta a bíróság és 1 és 3 év közötti –
néhányat felfüggesztve – börtönbüntetéseket szabott ki. Az
ügyészség és a védők is fellebbeztek az ítélet ellen.
Az
Amnesty International nagyon komolyan aggódik amiatt, hogy a
tizenegy ember ellen emelt vádak részben vagy egészben
fabrikáltak. A védelem és a tárgyalóteremben elhangzottakat
rögzítő civil szervezetek, újságírók beszámolói azt
mutatják, hogy egyáltalán nem sikerült bizonyítani sem az
indítékot, sem pedig a vádlottak egyéni büntetőjogi
felelősségét.
A
terrorcselekmény elkövetésével gyanúsított Ahmed H. elleni
eljárás még tart, az elsőfokú ítélet ősszel várható. Az
Amnesty International aggódik amiatt, hogy a magyar kormány nyomást
gyakorol vagy befolyásolni próbálja az ügyészséget, és ezzel
megsérti az igazságszolgáltatás függetlenségét azzal, hogy
olyan közleményeked ad ki, amelyek közvetlen összefüggést
sejtetnek a határon történtek és Ahmed H. szerepe között,
illetve terrorizmus terjedéséért a migrációt teszik felelőssé.
A
tisztességes eljáráshoz való jog garantálja az ártatlanság
vélelmét addig, amig valakiről be nem bizonyítják egy
tisztességes tárgyaláson, hogy bűnös.
Magyarország
elszántsága, hogy fittyet hányjon a menekültek és menedékkérők
jogaival kapcsolatos felelősségére egyedül arra jó, hogy más
útvonalakon próbálják meg az EU-t elérni így pedig még
valószínűbb, hogy embercsempészek és bűnszervezetek kezébe
kerülnek.
Az
Amnesty International aggódva figyeli, ahogy Magyarország semmibe
veszi az ENSZ szervezeteinek és az emberi jogi szervezetek
ajánlásait és továbbra is nemzetbiztonsági veszélyként kezeli
a menekülteket és migránsokat. A szervezet továbbra is fenntartja
azt a véleményét, hogy a jelenlegi szabályok alapjaiban
veszélyeztetik a jogállamiságot és az emberi jogok uniós
helyzetét, mivel az elmúlt hat hónapban sem került sor semmilyen
változtatásra a jogsértő helyzetek kapcsán. Az szervezet ezért
ismételten az Európai Bizottság felé fordul, és arra kéri, hogy
az vegyen igényben minden rendelkezésre álló eszközt, köztük
az EU jogállamisági keretét, hogy Magyarország menekült és
migrációs politikája végre megfeleljen a nemzetközi
előírásoknak.
