Azza Hilal Szulejmánt
tavaly a „piros csuklyás nőként” ismerte meg a világ.
Videófelvételeken látszik, ahogyan segít egy másik nőnek,
akinek fedetlenné vált az alsóneműje, miközben egyiptomi katonák
bántalmazták és vonszolták egy tüntetés során. Később Azzát
is olyan durván megtámadták, hogy majdnem életét vesztette.
Kairóban, Azza
otthonában beszélgettem vele azokról az eseményekről, melyek az
egyiptomi felkelés kezdete óta megváltoztatták az életét.
Ez az életerős 49
éves nő katonacsaládban nevelkedett – az apja, két nagybátyja
és két bátyja is az egyiptomi hadsereg tábornokai. Elég átlagos
életet élt egészen a január 25-i forradalomig, ami teljesen
felfordította az életét.
„Olyan ártatlan
voltam” – mondta. „2011. január 28-án busszal mentem a Harag
Napja tüntetésre. Láttam a demonstrációt, ezért megkértem a
sofőrt, hogy álljon meg. Ahogy sétáltunk, a számunk egyre csak
nőtt. Nagyon boldog voltam.”
Hamarosan tanúja lett
annak, ahogy a biztonsági erők példa nélküli erőszakot
alkalmaznak a tüntetőkkel szemben, ahogyan lőnek rájuk és
ütlegelik őket. Azzát könnygázzal árasztották el.
„De mindnyájan
rendkívül bátrak voltunk” – mondta. „Folyamatosan
próbáltam utat törni magamnak a rohamrendőrök között, akik
kisebbnek tűntek, mint én. Megpróbáltam megmenteni egy
bevásárlószatyrot cipelő fiatal fiút, akit a rendőrök
lefogtak.”
A bátorság és düh,
amit azon a napon érzett, azóta sem hagyta el.
2011. december 17-én
egy másik tüntetéshez is csatlakozott Kairó kormányzati irodái
mellett. Azza ekkor látta meg a fiatal nőt, akit a biztonsági
erők bántalmaztak és akinek az alsóneműjét is felfedték.
Rávetette magát, hogy megvédje. A katonák ezután őt is
megtámadták – a könyörtelen bántalmazásáról pedig videó is
készült.
A következő dolog,
amire Azza emlékszik, az, hogy a kórházban ébredt. Eltörött a
koponyája és az arca annyira feldagadt, hogy szinte
felismerhetetlenné tette. Egy hétig kómában feküdt; az orvosok
azt mondták a családjának, hogy készüljenek fel a legrosszabbra.
„Az elején a
fájdalom annyira szörnyű volt, hogy előfordult, hogy sikítva
ébredtem, és nagyon sokszor elájultam. De rengeteg barát és
rokon segített.”
Ezeknek a barátoknak
az egyike hamarosan a vőlegényévé vált. „Ő igazán mellettem
állt, ugyanaz volt a véleményünk a forradalomról és az
igazságról – mosolyog. – Fülig szerelmes voltam belé.”
A férfit 2012. május
2-án lőtték le Kairó Abbaszia negyedében a Védelmi
Minisztériumban tartott ülősztrájk során olyan „orgyilkosok”,
akiket a katonaság Azza szerint arra használt, hogy „elvégezzék
a piszkos munkát.”
„Ez, és nem is
annyira a saját ügyem volt az, ami arra késztetett, hogy felvegyem
a harcot az igazságért a katonaság által elkövetett rengeteg
bűnügy miatt” – mondta.
Közvádas eljárást
indított az őt ért támadás miatt, de semmi sem történt.
Elszántan keresi az igazságot, és megfogadta, hogy ha szükséges,
akár nemzetközi szervek elé is viszi az ügyét.
A többi aktivista
nőhöz hasonlóan, akikkel Kairóban beszélgettem, Azza sem annyira
a maga igazságáért harcol, mint másokéért. Igazságszolgáltatást
követel a kopt keresztényeknek, akiket Kairóban öltek meg 2011.
október 9-én. Emellett mindenkinek, aki a felkelés során – vagy
azután – vesztette életét vagy sérült meg.
Azt kérdeztem,
optimista marad-e. „Persze – válaszolta. – A forradalom előtt
minden nagyon lehangoló volt. Rengeteg igazságtalanság és teher
volt rajtunk. Volt, hogy kétségbeestem és úgy gondoltam, nincs
kiút. Most tele vagyok reménnyel.”
A szavai még mindig
visszahangoznak: „Ne add fel a jogaidat. Csak akkor vannak jogaid,
ha harcolsz értük. És minél inkább támogatjuk egymást, annál
erősebbek vagyunk és annál többre jutunk.”
Fordította:
Békéssy Zsuzsanna
Lektorálta:
Poncsák Réka
