Matteo de Bellis, az Amnesty International olaszországi kampányosa augusztus közepén egy hetet töltött az olasz tengerészet felkutatási és mentési műveleteiben részt vevő fregattjának, a Virginio Fasan-nak a fedélzetén. A blog második részének aktualitást ad, hogy Cecilia Malmström, az EU belügyi biztosa, Angelino Alfano olasz belügyminiszterrel folytatott találkozóját követően a múlt héten bejelentette, egy új Frontex (Európa külső határainak védelmét koordináló uniós szerv) műveletet indítanak, hogy segítsenek az olasz Mare Nostrum programnak a migrációs helyzet kezelésében a Földközi-tengeren.
Virginio Fasan, 2014. augusztus 14.Megmentett emberek az olasz tengerészet felkutatási és mentési műveleteiben részt vevő fregattja, a Virginio Fasan fedélzetén
A Földközi-tenger
középső régiójában őrködünk az olasz szigetnél,
Lampedusánál, amely Tunézia és Líbia között
található. A Virginio Fasan a legnagyobb hajó a
területen; felveszi a kisebb hajók által
megmentett embereket és együtt szállítja ki őket
a partra.
A hajó helikopterét rutinellenőrzésre kell
vinni, és a pilóták meghívnak, hogy tartsak velük
Lampedusába. A sziget még mindig Európa előőrse, de
jelentősen nyugodtabb, mióta Olaszország elindította a
Mare Nostrum (’Mi Tengerünk’) akcióját 2013
októberében. A tengeren megmentett embereket most
egyenesen Szicíliába vagy Olaszország szárazföldi
részeire szállítják.
A hajón bonyolult a helyzet.
A partiőrség néhány száz méterre onnan körülbelül 500
embert vett fel. Két embernek is sürgős orvosi
segítség kell, ezért a Fasan orvosi személyzete
gyorsan elindul a helikopterrel. Az egyik sérült
feltételezhetően gerincsérült, de túléli.
Sötétedik, a hold még nincs
fenn. A Fasan folytatja az őrjáratot, a legénység a
tengert pásztázza. Próbálok pozitív maradni: talán
rosszul határozták meg a helyzetüket, talán egy másik
hajó megmentette őket. Talán.
Éjfél körül a kapitány úgy
dönt, hogy visszatérünk: még fel kell vennünk 727
embert a másik hajóról. Két gumicsónak segítségével
tucatonként érkeznek a menekültek a Fasan-ra. Először
a családokat segítik át.
Felállítanak két hangárt:
egyet a családoknak, egyet a kórháznak. Pár ember
megsérült, de szerencsére most nincsenek áldozatok és
nincs szükség intenzív ellátásra sem.
A következő reggel még 277
embert veszünk fel három másik hajóról. Ebédre a
fedélzet megtelt 1004 emberrel Szíriából, Szomáliából,
Gambiából, Bangladesből és más országokból. Mindenki
kap vizet, élelmet, és egy szintetikus takarót, ami
alumínium fóliának néz ki. Áll a sor a WC-hez. A
gyerekek játszanak.
Meg fogok halni, meg
fogok halni”
Nem volt se iránytűnk, se
GPS-ünk, se telefonunk, csak arra vártunk, hogy egy
nagy hajó megmentsen minket. Néha úgy éreztem: meg
fogok halni. Olaszország ezrek életét segít megmenteni
Szíriából és más országokból. Talán egy másik ország
Európából segít Olaszországnak is.”
Egy csoport beszélgető,
nevető, tradicionális, színes ruhát viselő szomáliai
nő felkelti az érdeklődésemet. Megmutatják a sebeiket,
hol ütötték őket a líbiai rendőrök.
Sokan hálásak az olasz
haditengerészetnek, hogy emberek életét menti meg a
tengeren. Tudják, hogy ha a Mare Nostrum akció
befejeződik, és más felkutatási és mentési akció nem
kezdődik el, sokkal kevesebben fognak Európába
eljutni. És nem azért, mert kevesebben fogják
megkockáztatni az utat, hanem mert sokkal többen
fognak vízbe fulladni.
Európa kudarca az emberek
megvédésében
Ahogy a 848 férfi, 102 nő és
54 gyerek elhagyja a hajót, a rendőrség, az olasz
Vöröskereszt és mások már a mólón várják őket egy nagy
sátorral. A szűrési és azonosítási procedúrák órákat
vesznek igénybe, majd a buszok a menedékhelyekre
szállítják az embereket.
https://www.amnesty.hu/news/
A petíciónk
aláírásával bárki felszólíthatja az EU-t, hogy
mentse meg a menekültek és migránsok életét
Európa határainál: bit.ly/soseuropa
