Ugyanabból az okból kifolyólag szeretnék házasságot kötni mint bárki más, amiért a nem melegek is. Az édesanyám és az édesapám ugyanazért kötöttek házasságot, amiért én szeretnék. Ez nagyon egyszerű: ez az egész alapvetően a szerelemről szól.
SAMAI ANDRÁS
A
2015 június 27-én megrendezett Dublin Pride-on találkoztam egy
dublini párral, akik részt vettek a kampányban, és aktív tagjai
az LMBTI közösségnek Írországban. John Duffy a BeLonG To Youth
Services munkatársa, egy olyan civil szervezeté, amely Írország
szerte támogatja a leszbikus, meleg, biszexuális és
transzszexuális fiatalokat. Samai András egy magyar fiatal, aki
nyolc éve él Írországban. A
BeLonG To Youth egy országos LMBTI szervezet, amely
közösségépítéssel és egyéni tanácsadással támogatja a
fiatalokat, valamint segítséget nyújt a legfontosabb fiatalokat
segítő szolgálatoknak LMBTI csoportok kialakításához Írország
szerte. Több más ifjúsági szervezettel együtt ők is részt
vettek az egyenlő házasságról szóló népszavazást felvezető
kampányban.
Samai András és John Duffy, háttérben Gerda Frömmel szobra
A
BeLonG To milyen módon tudja támogatni a fiatalokat? Mik a
problémáik?
John:
A problémák hasonlóak gondolom, mint Magyarországon. Nem minden
LMBTI fiatalt támogat a családja, a barátai és a környezete,
vagy attól félnek, hogy nem fogják támogatni őket. Ezért
próbálunk számukra egy biztonságos helyet adni. Azért
kampányolunk, hogy bátorítsuk az iskolákat, álljanak ki az
LMBTI fiatalok mellett, és vegyék jobban figyelembe az ő
szükségleteiket. A legfontosabb üzenetünk azonban a fiataloknak
az, hogy mutassanak szolidaritást azok iránt a barátaik iránt,
akik melegek, és álljanak ki a jogaikért.
Milyen
volt az idei Pride, különbözött-e bármiben a korábbi években
megrendezettektől?
John:
Azt
gondolom, hogy a legnagyobb különbség az, hogy azok, akik idén
részt vettek a Pride-on, sokkal egyenlőbbek voltak, mint egy évvel
ezelőtt. Ez a legnagyobb különbség.
András:
Sok ember volt ott tegnap a Pride felvonuláson, hogy támogassa a
teljes jogegyenlőséget. Sok ünnepelni valónk volt idén. Először
is ott volt a népszavazás egy hónappal ezelőtt, amikor engedélyezték
az azonos neműek házasságát, de ünnepeltük a transzneműek
jogaival kapcsolatos jelentős előrelépést is. Nem is említve
azt, hogy csupán egy nappal a Dublin Pride előtt az Egyesült
Államok Legfelsőbb Bírósága elismerte, hogy az azonos nemű
pároknak is joga van házasságot kötni. Egy igazi fesztivál volt,
egy nagyon boldog nap.
John:
Ez a parádé nem csak a melegeknek szólt, hanem mindenkinek
Dublinban és Írországban. Sok barátunk volt ott, és sokan
közülük heteroszexuálisak. Ők azért voltak ott, hogy
jelenlétükkel támogassanak bennünket. Nekik legalább akkora
részük volt az alkotmányjogi változásokban, mint a többieknek.
Igazából a nem melegeknek még nagyobb szavuk volt, mint bárki
másnak, végtére is ők a többség.
Voltatok
már korábban valaha a Budapest Pride felvonuláson?
András:
Nem még nem voltunk, bár én egyszer nagyon szeretnék elmenni,
ugyanakkor azt gondolom, hogy sok meleg és leszbikus magyarnak nem
könnyű felvállalnia a másságát. A társadalom még nem fogadja
el széleskörűen, és ez az oka annak, hogy soha nem mentem. Volt
néhány eset az elmúlt pár évben, amikor a résztvevőket
verbálisan vagy akár fizikailag megtámadták, és én nem
szeretnék ennek a részese lenni. Örvendetes, hogy most már
biztonságosabb a felvonulás, és bár most is vannak ellentüntetők,
de a rendőrség sokat segít abban, hogy biztosítsa a rendezvényt.
Mindketten
részt vettetek a kampányban. Mit tettetek azért, hogy
népszerűsítsétek a teljes jogegyenlőséget a házasságkötéssel
kapcsolatban?
John:
A BeLonG To-nál volt egy külön kampányunk: Igenhez tartozol
(BeLonG To Yes). Próbáltuk bátorítani a fiatalokat és a
családjukat, hogy menjenek el szavazni és szavazzanak igennel.
Számos különböző partnerünkkel – gyermekek jogaival foglalkozó
szervezetek vagy fiatalok számára szolgáltató intézmények
– fogtunk össze, hogy együtt népszerűsítsük az igeneket. Mi ezt
nagyon fontosnak gondoltuk, mert az Írországban folyó vitában a
nem szavazatokért kampányolók folyamatosan a gyermekek jogairól
beszéltek. Azt mondták, hogy az igenek győzelme esetén
Írországban veszélybe kerülnének a gyermekek jogai. Azonban azt
gondolom, az, hogy gyermekjogi szervezetek, gyermekvédelemben
dolgozó szakértők százai, illetve olyanok is, mint én, akik
hosszú évek óta az ifjúság problémáival foglalkoznak, mind azt
mondták, hogy rendkívül fontos igennel szavazni, nagyon sokat
számított az Igen kampány szempontjából.
Ezen
felül mi biztosítottunk lehetőséget a fiataloknak arra, hogy
elmondják azt, hogy ez miért fontos nekik, ugyanis közülük sokan
nem szavazhatnak, ténylegesen a családjukat, nagyszüleiket,
édesapjukat, édesanyjukat kérték arra, hogy menjenek el szavazni
az ő jövőbeli egyenlőségükért. Azért is kampányoltunk, mert
annak rendkívül kétségbeejtő következményei lettek volna rájuk
nézve, ha a nemek győznek. Engem is kétségbe ejtett volna, de én
felnőttként kialakítottam egy olyan képességet, aminek
segítségével képes vagyok megbirkózni az elutasítással, de ha
fiatal vagy és meleg, bizonytalan az identitásodat illetően, és
nem tudod, hogy felvállald-e vagy hogy a családod, a barátaid
hogyan fognak reagálni, akkor a nem szavazatok esetleges győzelme
egy jel lehetett volna arra nézve, hogy talán Írország mégsem
annyira haladó szellemiségű, mint ahogy ők azt esetleg gondolták.
Szerveztünk
egy eseményt Mary McAleese-zel, a korábbi elnökkel, ami rendkívüli
jelentőséggel bírt, mivel ő gyakorló katolikus. Többek között
arról is beszélt, hogy a katolikus egyház a nem szavazatokat
támogatja, ugyanakkor nem ismeri el a civil házasságot. Akkor
miért vannak valami olyasmi ellen, amit heteroszexuális emberek
esetén sem ismernek el, tette fel a kérdést. Arról is beszélt,
hogy van egy gyermeke, aki meleg, és anyaként neki, illetve a
család többi tagjának miért fontos, hogy mellettük szavazzon.
András:
Én
is korteskedtem a „Mondj igent az egyenlőségre” kampány
mellett, jártam házról házra, osztottam szórólapokat. Az
emberek többsége, akik ajtót nyitottak nekünk erősen támogatták
az ügyet, és persze voltak néhányan olyanok is, akik
elutasítottak bennünket, de még azok is, akik nemet mondtak,
udvariasan elmagyarázták nekünk azt, hogy milyen fenntartásaik
vannak ezzel kapcsolatban, mi pedig próbáltunk vitatkozni velük és
elmagyarázni neki, hogy ez nekünk nagyon fontos.
Mit
mondtatok, miért fontos az LMBTI közösség tagjai számára, hogy
összeházasodjanak? Mik voltak az érveitek?
András:
Az emberek egyszerűen azért küzdöttek, hogy ugyanolyan jogaik
legyenek, mint a heteroszexuális pároknak. Ott volt nekünk az
élettársi kapcsolat, de az nem ugyanaz. Hívhatod élettársi
kapcsolatnak, de az nem házasság.
John:
Ez a jogegyenlőségről szól, ez egy emberi jogi kérdés. Nekem
van egy ikertestvérem, ő azzal házasodhat össze, akivel csak
szeretne, és azt gondoltam, hogy engem is meg kellene hogy illessen
a jog, hogy azt vegyek el, akit akarok. Szerencsére most már van
jogom hozzá.
Ha
egy olyan társadalomban akarsz élni, ahol egyenlően bánnak az
emberekkel, és ha egy köztársaságban akarsz élni, márpedig
Írország kétségtelenül az, akkor az emberek ugyanolyan jogokkal
kell rendelkezniük. Ír állampolgár vagyok, ugyanazokat az adókat
fizetem, tisztességes ember vagyok, és engem mégis máshogyan
kezelnek. Ez nem jó érzés. Nyomasztó, és ez az, amit az ír
emberek többsége szintén észrevett és ki is mondták, hogy
valakit másként kezelni a szexualitása miatt nem tisztességes és
igazságtalan.
András:
Ugyanabból
az okból kifolyólag szeretnék házasságot kötni, mint bárki
más, amiért a nem melegek is. Az édesanyám és az édesapám
ugyanazért kötöttek házasságot, amiért én szeretnék. Ez
nagyon egyszerű: ez az egész alapvetően a szerelemről szól.
Milyen
volt az a nap amikor az eredmény kiderült?
John:
Őrületes
volt. 2015. május 23-án a hivatalos eredmény kihirdetésére akkor
került sor, amikor Írország valamennyi választókerületében
megszámolták a szavazatokat, ekkor este 7.20-7.30 fele járhatott
az idő. Addigra már Dublinban mindenki ünnepelt, nagyobb buli
volt, mint a Pride. Az emberek azért jöttek ide az ország minden
részéből, hogy itt legyenek a városban, amikor a Dublini
Kastélyban a bejelentés megtörténik. Nagyon sok ember sétált
arrafelé széles mosollyal az arcán. Az emberek örültek annak,
hogy barátaik, családtagjaik, szomszédaik és kollégáik immáron
egyenlőek, és az emberek városszerte részesei voltak ennek a
változásnak. Olyan érzés volt, mintha fesztivál lenne, karneváli
volt
hangulat. Dublin még sosem látott ilyen napot.
Van
valamilyen üzenetetek a magyar LMBTI közösségnek?
András:
Az én üzenetem az, hogy soha ne adják fel a reményt, lesz
változás. Időnként a változás lassan jön el, más országokban
gyorsabban. Azt gondolom, hogy a magyarok nyitott és barátságos
emberek, de nincs vita az országos sajtóban a homoszexualitást
érintő kérdésekről, mint például az azonos neműek házassága,
azonos nemű párok örökbefogadáshoz való joga. A
miniszterelnöktől, Budapest főpolgármesterétől, a kormánytól,
politikusoktól érkező üzenetek miatt az LMBTI közösség tagjai
közül sokan úgy érzik, hogy nincsenek biztonságban, hogy nem
látják őket szívesen a saját országukban, ami nagyon
elszomorító. Nagyon remélem, hogy a kormány meg fogja változtatni
az álláspontját. Hiszek abban, hogy lesz változás, de
hangosabbnak kell lennünk, fel kell vállalnunk magunkat, fel kell
emelnünk a hangunkat, és egyenlő jogokat kell követelnünk
mindenki számára.
John:
Szerezzetek
szövetségeseket, már tudjátok, hogy kik ők: a barátaitok,
szomszédaitok és kollégáitok, velük együtt, az ő
támogatásukkal változhatnak a dolgok. Írországban azért
változott meg a helyzet, mert nyíltan vállaltuk, hogy kik vagyunk,
őszinték voltunk az identitásunkkal kapcsolatban, lehetővé
tettük az emberek számára, hogy megismerjenek bennünket. Mindezek megnyitották az emberek szívét és megváltoztatták hozzáállásukat az LMBTI emberekkel kapcsolatban. A múltban ez tabunak számított,
régen ez egy olyan dolog volt, amit eltitkoltak és az emberek
féltek beszélni róla, néhányan féltek elárulni, hogy van meleg
hozzátartozójuk. A dolgok azóta azonban megváltoztak Írországban.
Ez egy olyan ország, ahol a homoszexualitást 1993-ban
dekriminalizálták. Magyarország korábban foglalta jogszabályba a
bejegyzett élettársi kapcsolatot mint mi, és remélhetőleg
Magyarország nem marad majd el sokkal mögöttünk annak törvénybe
iktatásával, hogy mindenkinek egyenlő joga van ahhoz, hogy polgári
házasságot kössön. Remélem, és arról álmodom, hogy
Magyarországon, és minden más európai országban az LMBTI
embereknek ugyanolyan jogaik lesznek, mint nálunk. Ez egyszer meg
fog történni, remélhetőleg a nem túl távoli jövőben.
