ülésére látogató külügyminisztereknek címzett levelet az Amnesty
International, az Alkotmányos Jogok Központja, a Human Rights Watch, a
La Federation internationale des ligues droits de l’Homme (FIDH), és a
Reprieve jegyzi.
Január 20-án Barack Obama elnök utasítására 120 napra felfüggesztették
a kihallgatásokat a Guantanamo-öbölben. Az új amerikai
adminisztrációnak így lehetőségében áll, hogy felülvizsgálja a katonai
bizottságok eljárásait, és a függőben lévő eseteket. Az emberi jogi
csoportok üdvözölték ezt a pozitív lépést, és reményüket fejezték ki,
hogy ez az intézkedés hozzá fog járulni Guantánamo bezáráshoz. A
csoportok hangsúlyozták, hogy az Obama-adminisztrációnak szüksége lesz
ehhez az európai kormányok segítségére.
A 250 fogvatartott közül, akik több mint hét évvel a létesítmény
megnyitása után is ott raboskodnak, körülbelül hatvanat fenyeget kínzás
vagy üldöztetés veszélye, ha hazatér, ezen kívül legalább egy fő
hontalan. Az Amerikai Egyesült Államok dönthet úgy, hogy néhány embert
befogad az országba, azonban a többi fogolynak humanitárius védelemre
van szüksége további, számukra biztonságos országokban.
Egy nemzetközi, a Guantanamo-öbölbeli fogolytábor bezárásáért küzdő civilszervezeti összefogás tagjaként írunk az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának (ÁÜT) brüsszeli, január 26-i ülése előtt.
Úgy tudjuk, hogy az ülés napirendjén szerepelni fog az a kérdés, hogy hogyan segíthet az Európai Unió az Egyesült Államoknak a létesítmény bezárásában, és tiszteletteljesen azt kérjük, hogy az uniós tagállamok egyezzenek meg az állampolgárságukat elvesztett, vagy hazájukban kínzásnak vagy üldöztetésnek esetleg kitett Guantanamo-i foglyoknak nyújtott humanitáriánus segítségben.
Úgy gondoljuk, hogy az Egyesült Államok hozta létre Guantanamo problémáját, és ezért a fő felelősséget is viselnie kell a bezárását illetően. Barack Obama elnök egyértelműen elkötelezte magát a létesítmény bezárása mellett, és kinyilvánította szándékát, hogy az ügyet gyorsan rendezni kívánja, amikor egyik első, elnökként hozott döntésével felfüggeszttette a foglyok ügyében folytatott hadbírósági eljárásokat. Mi, a nemzetközi emberi jogi együttműködés résztvevői pedig folytatni fogjuk a nyomásgyakorlást az új adminisztrációra azért, hogy az Egyesült Államok emberi jogi kötelezettségeivel összhangban fogadjon el egy tervet a bezárásra, és hajtsa is azt végre.
Obama elnöknek és az Egyesült Államoknak szüksége van az európai kormányok segítségére a terv végrehajtásában.
A 250 fogvatartott közül, akik több mint hét évvel a létesítmény megnyitása után is ott raboskodnak, körülbelül hatvanat fenyeget kínzás vagy üldöztetés veszélye, ha hazatér, ezen kívül legalább egy fő hontalan. Ezek az emberek Algériából, Azerbajdzsánból, Kínából, Líbiából, a Megszállt Palesztin Területekről, Oroszországból, Szíriából, Tadzsikisztánból, Tunéziából és Üzbegisztánból származnak.
Van köztük egy csoport kínai állampolgárságú ujgur is, akiket az Egyesült Államok évekkel ezelőtt szabadon bocsáthatónak nyilvánított, de nem hagyták el a létesítményt, mert nincs hová menniük. 2008 októberében egy szövetségi bíróság arra utasította a kormányzatot, hogy engedje őket szabadon, és fogadja be őket, mert nem tudott számukra biztonságos tartózkodási helyről gondoskodni egy harmadik országban. Bár a Bush-adminisztráció fellebbezett a döntés ellen, és az ujgurok Guantanamo-ban maradtak, a nemzetközi együttműködés tagjai bíznak abban, hogy a szövetségi bíróság ítéletét be kell majd tartani. Az Egyesült Államoknak ehhez hasonlóan kellene eljárnia minden olyan fogva tartott esetében, akik nem térhetnek vissza hazájukba. Ugyanakkor ez nem feltétlenül praktikus megoldás, mert az Egyesült Államok hatóságainak szóhasználata aggodalomra ad okot azzal kapcsolatban, hogy ezek az emberek az Egyesült Államok területén folytonos zaklatásnak és gyanakvásnak lehetnek kitéve.
Az európai kormányok az emberi jogok és a sebezhető, jogi védelem nélküli személyek nemzetközi védelme ügyében kifejtett tevékenységének hosszú története ideális alapot nyújt arra, hogy biztonságos elhelyezést nyújtsanak azon fogva tartottaknak, akiknek nincs hova mennük.
Az uniós tagállamok jelentős részének jól fejlett infrastruktúrája van arra, hogy felmérje ezen emberek szükségleteit, és beilleszkedési támogatással segítse a volt fogvatartottakat. Szervezeteink régóta nagyrabecsülik az Unió elkötelezettségét a kínzás és nem megfelelő bánásmód áldozatainak teljes rehabilitációja iránt. A tagállamok szociális és orvosi szakértői számos EU-tagállamot kitűnő helyzetbe hoz arra, hogy felajánlhassa létfontosságú segítségét azoknak az embereknek, akiknek most erre lehet leginkább szükségük.
Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, aki régóta az Európai Unió és más európai országok együttműködő partnere az üldöztetéstől fenyegetett személyek nemzetközi védelmében, szintén felajánlhatná szakértelmét a volt foglyok rehabilitációja és integrációja ügyében. A legtöbb EU-tagállamnak jól kiépített kormányzati rendszere van a nemzetközi védelem alatt álló személyek támogatásában, illetve kitűnő emberi jogi, bevándorlásügyi és más civil szervezetekből álló hálózata, amelyek szintén közreműködhetnének.
Számos EU-tagállam – jogosan – hívta fel az Egyesült Államok kormányát arra, hogy zárja be a Guantanamo-öbölbeli létesítményt. Felismerve azt, hogy egyes foglyok most kínzással, vagy üldöztetéssel nézhetnek szembe hazájukban, vagy azt, hogy másoknak egyszerűen nincs hova menniük, most az Unió tagjainak menedéket és támogatást kellene ezeknek az embereknek nyújtaniuk. A múlt év során számos nemzetközileg elismert szakértő és szervezet hívta fel Európa figyelmét arra, hogy lépnie kell ezen foglyok ügyében: többek közt az ENSZ kínzással foglakozó különmegbízottja, az ENSZ emberi jogi helyzettel foglalkozó különmegbízottja, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az Európa Tanács Jogi Ügyek és Emberi Jogok bizottságának közgyűlése, az EU terrorizmus elleni koordinátora, az Európa Parlament több bizottsága és képviselője, és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ).
Az elmúlt hetekben számos EU-tagállam kormányzatának illetékesei – többek közt Németország, Finnország, Írország, Portugália, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság – fontos lépést tett: elvi megegyezés született néhány fogoly befogadásáról és saját országukban való elhelyezésről, illeltve arról, hogy nyilvánosan felszólítják az Unió tagjait arra, hogy biztosítsanak számukra menedéket. Ezen erőfeszítések azt jelzik, hogy a tagállamok egyre inkább felismerik, hogy európai segítség szükséges ahhoz, hogy a célt – a Guantanamo-öbölbeli létesítmény bezárását – el lehessen érni, és hogy politikai akarat szükséges ahhoz, hogy meg lehessen felelni a kihívásoknak, amelyek ezen emberek befogadásakor és integrációjakor keletkezhetnek.
Itt az ideje, hogy az európai államok gyakorlati – és humánus – lépést tegyenek, hogy egy szörnyűséget jóra fordítsanak. Egy ilyen döntés a teljes emberi jogi közösség elismerését váltaná ki.
Szervezeteink őszintén hiszik, hogy az európai államok akarata, hogy a hazatérni nem tudó guantanamo-i foglyoknak segítséget nyújtsanak, nélkülözhetetlen bármilyen, Guantanamo bezárását célzó terv sikeréhez, és minden lehetséges lépést meg fogunk tenni, hogy segítsük Önöket a végrehajtás során.
Sikeres találkozót kívánva,
Nicolas Beger
Head of EU Office
Amnesty International
Vincent Warren
Executive Director
Center for Constitutional Rights
Souhayr Belhassen
President
La Federation internationale des ligues droits de l’Homme
Lotte Leicht
EU Advocacy Director
Human Rights Watch
Clive Stafford Smith
Director
Reprieve
ac. Navi Pillay,
Manfred Nowak,
Martin Scheinin,
António Guterres,
Terry Davis,
Thomas Hammarberg,
Hans Gert-Poettering
Dick Marty,
Anne Marie Lizin,
