Az Amnesty International által összegyűjtött szexuális erőszakról, emberölésekről, kínzásról és vallási üldöztetésről szóló felkavaró beszámolók a Líbiába tartó, illetve az országon keresztül haladó csempészútvonalakon elkövetett erőszakos jogsértések megdöbbentő sokféleségét tárják fel.
A
szervezet pugliai és szicíliai befogadó központokban legalább 90
olyan menekülttel és migránssal beszélgetett, akik az elmúlt
hónapok során útjukon embercsempészek, emberkereskedők,
bűnszervezetek és fegyveres csoportok erőszakos cselekményeitől
kísérve a Földközi-tengeren átkelve jutottak el Líbiából
Dél-Olaszországba.
„Emberrablás,
hónapokig tartó fogva tartás földalatti fogdákban, fegyveres
csoportok tagjai által elkövetett szexuális erőszak, bántalmazás,
embercsempészek, emberkereskedők vagy bűnbandák általi
kizsákmányolás, golyózápor – a menekültek és migránsok
megrázó részletességgel számoltak be a Líbiában őket ért
megpróbáltatásokról” – nyilatkozta Magdalena Mughrabi, az
Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai megbízott
igazgatója.
„Tapasztalataik
riasztó képet festenek azokról a körülményekről, amelyek elől
az Európába tartók oly kétségbeesetten menekülnek.”
Líbiába
– főként a szubszaharai Afrikából – több százezer háborúk,
üldöztetések vagy a rendkívüli szegénység miatt útnak eredő
menekült és migráns érkezik, nem ritkán az esetleges európai
letelepedés reményében. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM)
becslései szerint jelenleg 264 000-nél is több migráns és
menekült tartózkodik Líbiában. Az UNHCR 37 500 regisztrált
menekültről és menedékkérőről tud, felük szíriai.
„A
védelem reményében Líbiába érkezők közül senkinek sem lenne
szabad emberrablástól, kínzástól és erőszaktól tartania. A
nemzetközi közösségnek minden tőle telhetőt meg kell tennie
annak érdekében, hogy a menekülteknek egyáltalán ne is kelljen
Líbiába menekülniük. Az EU és a világ országainak a feladata,
hogy az áttelepítési helyek illetve a humanitárius vízumok
számának növelésével segítsék a kiszolgáltatott menekülteket,
akiket azokban az országokban, ahova először eljutottak, csak
nehézségek és siralmas kilátások fogadnak” – jelentette ki
Magdalena Mughrabi.
Az
ENSZ közvetítésével létrejött nemzeti egységkormány
megalakulása ellenére Líbia egyes részein, köztük Bengáziban,
Darnában és Szirtében tovább folynak a harcok.
„A
líbiai hatóságoknak sürgősen cselekedniük kell a jogállamiság
visszaállítása, illetve a menekültek és migránsok jogainak
védelme érdekében. A nemzetközi támogatásra számot tartó
nemzeti egységkormány elkötelezte magát az emberi jogok
tiszteletben tartása és betartása mellett – kötelességük e
szörnyű bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonni.”
Az
országot sújtó jognélküliség és erőszak közepette a
Dél-Líbiából a Földközi-tenger partvidékére vezető útvonalon
északon, az Európába tartó csónakok indulásánál jövedelmező
embercsempész-hálózat épült ki. Az Amnesty International által
megkérdezettek közül legalább 20-an számoltak be a
líbiai partiőrség részéről, valamint a líbiai bevándorlási
és fogva tartási központokban tapasztalt zaklatásokról is.
Az
Amnesty International interjút készített azokkal a menekültekkel
és migránsokkal, akiknek útját Líbiába jutásuktól kezdve az
északi partokra érkezésükig mindenütt erőszakos cselekmények
kísérték. Mások évekig éltek Líbiában, mégis azonban a
menekülést választották a helyi bűnbandáktól, rendőrségtől
és fegyveres csoportoktól való fenyegetettség miatt.
Az
Amnesty International Kegyetlenség
Líbiában című 2015-ös jelentésében a
líbiai embercsempészek, emberkereskedők és fegyveres csoportok
számlájára írható erőszakot tárta fel. A legfrissebb
beszámolók alapján egy évvel később a menekültek és migránsok
még mindig elborzasztó jogsértések áldozatai.
Rettegés az úton
Az
Amnesty International által megkérdezettek közül a legtöbben
emberkereskedők áldozataivá váltak. Líbiába érkezésük után
emberkereskedők fogva tartották vagy eladták őket
bűnszervezeteknek. Többen számoltak be fizikai bántalmazásról,
szexuális erőszakról, kínzásról vagy kizsákmányolásról
fogva tartóik részéről. Néhány esetben az embercsempészek a
szemük láttára lőttek le embereket, mások annak váltak
szemtanújává, ahogy a betegségtől vagy rossz bánásmódtól
legyengült embertársaikat egyszerűen hagyták meghalni.
„A
küzdelem akkor kezdődik, amikor beteszed a lábad Líbiába. Abban
a percben elkezdenek bántalmazni” – meséli a 18 éves szomáliai
Ahmed, miközben beavat a szudáni sivatagból Líbiába tartó
embert próbáló 2015 novemberi utazásának részleteibe. Azt
mondja, az embercsempészek büntetés gyanánt megvonták tőlük a
vizet, sőt rájuk is lőttek amikor vízért könyörögtek egy
csapat, velük együtt utazó szomjazó szír férfi számára.
„Az
első szíriai meghalt, fiatal volt, olyan 21 éves. Ezután adtak
nekünk vizet, de a másik szír is meghalt… csak 19 éves volt”
– idézi fel, majd hozzáteszi, hogy az embercsempészek
összeszedték a halott férfiak személyes tárgyait, és még arra
sem adtak időt, hogy eltemessék őket.
Paolos
– 24 éves eritreai férfi, aki Szudánon és Csádon átkelve
érkezett Líbiába 2016 áprilisában – arról számolt be, hogy az
embercsempészek útközben a sivatagban a sorsára hagytak egy
mozgássérült férfit, mielőtt az ország déli részén fekvő
Szabha város felé indulva átlépték a líbiai határt.
„Láttuk,
ahogy egy embert kidobnak [egy kisteherautóból] a sivatagba. Még
életben volt. Egy mozgássérült férfi volt az” – meséli.
Szexuális
erőszak a csempészútvonal mentén
Az
Amnesty International 15 nővel beszélt, akik közül a legtöbben
egybehangzóan állították, hogy a líbiai partokra tartó útjuk
során folyamatosan szexuális erőszaktól rettegtek. Többen
mondták, hogy a szexuális erőszak olyannyira hétköznapi
jelenségnek számít, hogy az esetleges terhességet elkerülendő
már az utazás előtt fogamzásgátló tablettát kezdtek szedni. Az
egyesület által meglátogatott, az olaszországi Bariban működő
befogadó állomás orvosi személyzete megerősítette, hogy más
nők is erről számoltak be. Az Amnesty International összesen 16
szexuális erőszakról értesült áldozatoktól és szemtanúktól.
A
beszámolók szerint a nők ellen maguk az embercsempészek,
emberkereskedők vagy fegyveres csoportok tagjai követtek el
szexuális erőszakot. Mind a csempészútvonalon, mind olyan
magánházakban, illetve elhagyatott raktárépületekben volt példa
támadásra, ahol a nőket fogva tartották, miközben az Európába
tartó csónakok érkezésére vártak.
Egy
22 éves eritreai nő arról tájékoztatta az Amnesty
Internationalt, hogy szemtanúja volt egy másik nő csoportos
megerőszakolásának, annak ürügyén, hogy az embercsempész
szerint nem fizette ki a díját.
„A
családja nem tudott újra fizetni. Elhurcolták, és öt líbiai
férfi megerőszakolta. Késő éjjel vitték el, senki sem tett
ellene semmit, mert mindenki rettegett” – mesélte.
A
22 éves eritreai Ramya elmondása szerint miután 2015 márciusában
megérkezett az országba, az északkelet-líbiai Adzsdábija
környékén emberkereskedők fogságában többször
megerőszakolták.
„Az
őrök ittak és hasist szívtak, majd bejöttek, kiválasztottak
maguknak egy nőt és kiráncigálták. A nők próbáltak
ellenállni, de amikor fegyvert szegeznek az ember fejéhez, ha
életben akar maradni, nem igazán van választása. Engem kétszer
is megerőszakolt három férfi… nem akartam meghalni” –
mondja.
A
28 éves kameruni Antoinette a következőkép jellemezte az
emberkereskedőket, akik 2016 áprilisában fogva tartották:
„Mindegy nekik, hogy felnőtt nőről vagy gyerekről van szó…
Botokat fogtak [azzal vertek minket] és a levegőbe lövöldöztek.
Engem talán azért nem erőszakoltak meg, mert gyerekkel voltam, de
láttam, ahogy terhes és egyedülálló nőket megerőszakoltak. A
szemem előtt zajlott.”
Emberrablás,
kizsákmányolás és zsarolás
Sokan
azt mesélték, hogy az embercsempészek váltságdíjat akartak
kicsikarni a családjaiktól. Szörnyűséges és nyomorúságos
körülmények között tartották őket fogva, gyakran az élelmet
és vizet is megvonták tőlük, illetve folyamatos ütlegeléssel,
zaklatással és egyéb bántalmazással kellett együtt élniük.
A
22 éves eritreai Semre, akit váltságdíj fejében tartottak fogva,
végignézte, ahogy betegség és éhezés következtében négyen,
köztük egy 14 éves fiú és egy 22 éves lány meghaltak.
„Senki
sem szállította őket kórházba, így nekünk magunknak kellett
eltemetnünk őket” – emlékszik vissza. Édesapja végül
megfizette Semre váltságdíját az emberkereskedőknek, akik
viszont, ahelyett, hogy elengedték volna, eladták egy másik
bűnbandának.
Mások
folyamatos fizikai bántalmazásról számoltak be fogva tartóik
részéről, azokat pedig, akik nem tudtak fizetni, adósságuk
törlesztéseként rabszolgamunkára kényszerítették.
A
23 éves eritreai Abdulla elmondása szerint az emberkereskedők
kínzással és ütlegeléssel bírták az embereket fizetésre,
kiváltképp akkor, amikor kényszerítették őket, hogy
nyomásgyakorlás céljából lépjenek kapcsolatba a családjaikkal.
A
20 éves eritreai Száleh 2015 októberében érkezett Líbiába,
ahol Bani Validban azonnal elhurcolták egy emberkereskedők
irányítása alatt álló raktárba. A rabság 10 napja alatt látta,
ahogy egy férfit a vízben áramütéssel kivégeztek, mert nem
tudott fizetni. „Azt mondták, hogy aki nem fizet, arra ugyanez a
sors vár” – osztotta meg.
Száleh
elmenekült, végül azonban a tengerhez közeli Szabratában
emberkereskedők egy másik telepén kötött ki.
Így
emlékszik vissza: „Nem tudtuk, mi történik… Azt mondták,
addig tartanak ott minket, amíg a családunk nem fizet… A
felügyelők rabszolgamunkára kényszerítettek minket, házakban
kellett takarítanunk vagy bármilyen egyéb munkát elvállalni. Nem
adtak rendes ételt. Még a víz is sós volt. Nem voltak rendes
fürdőszobák. Sokunknál bőrproblémák jelentkeztek. A férfiak
hasist szívtak és ütöttek minket a fegyvereikkel vagy bármivel,
ami a kezükbe akadt. Fémdarabokkal, kövekkel. Szívtelenül.”
Szexuális
erőszak és vallási üldöztetés a fegyveres csoportok részéről
Az
elmúlt években növekedett a komoly erővel rendelkező fegyveres
csoportok befolyása, köztük olyanoké is, amelyek hűséget
fogadtak a magát Iszlám Államnak nevező fegyveres csoportnak,
amely növeli a külföldi – főként keresztény – állampolgárok
fenyegetettségét az erőszakos és lehetséges háborús
bűncselekményekkel szemben. Az Amnesty International
megszólaltatott olyanokat, akiket elmondásuk szerint az Iszlám
Állam hónapokig fogva tartott.
A
21 éves eritreai Amal arról beszélt, hogy 2015 júliusában a
Tripoli felé tartó útjukon őt és a vele együtt utazó 71 másik
embert Bengázi közelében egy fegyveres csoport, feltételezéseik
szerint az Iszlám Állam tagjai elrabolták.
„Kérdőre
vonták az embercsempészt, hogy miért segít a keresztényeknek.
Úgy tett, mintha nem tudná, hogy keresztények vagyunk, ezért
futni hagyták. Minket először keresztényekre és muszlimokra,
majd nőkre és férfiakra osztottak. Minket [keresztényeket]
Tripoliba vittek, és a föld alatt zártak be – kilenc hónapig
nem is láttuk a napot. 11 nő volt ott Eritreából” – mondta.
„Volt,
hogy három napig nem ettünk. Máskor napi egyszer kaptunk enni egy
fél szelet kenyeret.”
Arról
is beszélt, kényszerítették őket, hogy térjenek át az iszlám
hitre, majd mivel nem voltak hajlandóak, tömlőkkel és botokkal
verték őket.
„Néha
fegyverrel fenyegettek minket vagy azt mondták, halálra késelnek”
– meséli.
Miután
a nők végül megtörtek és beleegyeztek, hogy áttérnek,
szexuális erőszak áldozataivá váltak. A férfiak
„feleségeikként” tekintettek rájuk és szexuális
rabszolgaként használták őket. Azt mondja, többen több
alkalommal is megerőszakolták, mielőtt egy férfi birtokába
került, aki szintén megerőszakolta.”
Egy
másik esetben a feleségével Bengáziban élő 28 éves etiópiai
Adamet 2015-ben azért rabolta el az Iszlám Állam, mert keresztény.
„Másfél
hónapig börtönben tartottak fogva. Egyikük aztán megsajnált,
amikor elmondtam neki, hogy családom van, és segített megtanulni a
Koránt, hogy szabadon engedjenek… Rengeteg embert meggyilkoltak”
– meséli. 7 hónap fogság után végül sikerült elmenekülnie.
Az
Iszlám Állam magára vállalta 49 kopt kivégzését 2015 februárja
és márciusa között három különböző alkalommal.
„A
jognélküliség, a rivális fegyveres csoportok és milíciák
virágzása súlyosbítja a Líbiába érkező menekültekre és
migránsokra leselkedő veszélyeket. A nemzeti egységkormány
kötelessége, hogy saját fegyveres erői és szövetséges milíciák
bevetésével véget vessen az erőszaknak. Garantálnia kell azt is,
hogy a jövőben büntetlenül senki, köztük a fegyveres csoportok
tagjai sem követhetnek el súlyos jogsértéseket, beleértve a
lehetséges háborús bűncselekményeket” – jelentette ki
Magdalena Mughrabi.
„A
nemzetközi közösségnek támogatnia kell a Líbia felett továbbra
is joghatósággal bíró Nemzetközi Büntetőbíróságot a háborús
és emberiesség elleni bűncselekmények kivizsgálásában.
Emellett a nyomozásban a konfliktus minden résztvevőjének együtt
kell működnie a Nemzetközi Büntetőbírósággal.”
A
fegyveres csoportoktól származó folyamatos fenyegetettség mellett
a Líbiában élő külföldiek mindennapjait széles körben
elterjedt rasszizmus, idegengyűlölet és ellenséges közhangulat
határozza meg. A megkérdezett menekültek és migránsok közül
többen számoltak be fizikai bántalmazásról, arról, hogy késsel
vagy fegyverekkel fenyegették meg őket, fegyveres rablás áldozatai
lettek vagy bűnbandák az utcán bántalmazták őket.
Életmentés
a tengeren
Az
Európai Tanács június 28-án megállapodott a Földközi-tenger
középső részét érintő Szófia művelet (Operation Sophia)
meghosszabbításáról további egy évre, fenntartva a művelet
elsődleges célját, azaz az embercsempészet felszámolását,
illetve kibővítve azt a líbiai partiőrség kiképzésével és az
információáramlás biztosításával, valamint a líbiai
fegyverembargó végrehajtásának felügyeletével.
„Az
EU-nak a migránsok és menekültek távoltartása helyett inkább
azon kellene dolgoznia, hogy a Líbiában rekedtek számára
biztonságos és legális csatornák nyíljanak. Az emberi életek
megmentése az első, ami azt jelenti, hogy a megfelelő helyekre
megfelelő erőforrásokat kell juttatni a jövőbeni tragédia
elkerülése végett” – nyilatkozta Magdalena Mughrabi.
„Az
EU feladatai közé tartozik az embercsempészek által elkövetett
erőszakos cselekmények elleni küzdelem, ugyanakkor nem törekedhet
arra, hogy csapdába zárjon embereket egy olyan országban, ahol az
életük és a jogaik egyértelműen veszélyben vannak.”
Háttér
Az
IOM szerint a Líbiában tartózkodó külföldi állampolgárok
legtöbbje Nigériából, Egyiptomból, Csádból, Ghánából és
Szudánból származik. Azok közül, akik csak átkelnek az
országon, majd csónakkal Olaszország felé veszik az irányt, a
legtöbben Eritreából, Nigériából, Gambiából, Szomáliából
és Elefántcsontpartról indulnak útnak. A Nyugat-Afrikából
Líbiába érkezők fő átjárási pontja a délnyugati Szabha
város. Azok, akik Szudánon keresztül Szomáliából, Eritreából
és Etiópiából érkeznek, Kufrán keresztül lépnek be az
országba, majd tovább utaznak Adzsdábija felé, az ország
északkeleti részébe. Az Európába tartó csónakok közül a
legtöbb Északnyugat-Líbiából indul. A külföldi állampolgárokat
indulás előtt házakban és farmokon gyűjtik össze, ahol addig
várakoznak, amíg nem érkezik elegendő ember az utazáshoz.
Az Amnesty International által
dokumentált jogsértések közül, amelyeket a menekültek és
migránsok ellen követtek el Líbiában, némelyek
emberkereskedelemnek minősülnek. Az emberkereskedelem amellett,
hogy az emberi jogok megsértése, a legtöbb nemzeti büntetőjogi
rendszerben bűncselekménynek számít. Beletartozik az egyes
személyek fenyegetéssel történő átadása, valamint az erőszak
vagy kényszerítés, beleértve az emberrablás, csalás vagy
megtévesztés alkalmazását. Megállítása és az elkövetők
bíróság elé állítása a nemzetközi emberi jog szerinti
kötelezettség. Az embercsempészet ezzel szemben nem foglalja
magába a kényszerítést; hozzájáruláson alapul. Bár az
embercsempészet járhat együtt bűncselekményekkel, önmagában
nem minősül az emberi jogok megsértésének.
