2014. június 22-én 36 gyerek indult útnak Balatonakali felé…
Az Amnesty International Magyarország emberi jogi nyári tábora ezzel megkezdődött. Önzetlen és nagylelkű támogatóinknak, valamint a Norvég Civil Támogatási Alapnak köszönhetően megvalósult a tábor, mely óriási élmény volt a közel 80 gyerek, a 10 fős képzői csapatunk, valamint munkatársaink számára. A tapasztalatainkról, az érzéseinkről és a tábor részleteiről készült beszámolónkat olvashatod most.
1.NAP
10:03. A borsodnádasdi felsősök és sajókazai gimisek elindultak Balatonakali felé, a MÁV-nak köszönhetően 90%-os kedvezménnyel. A kis csapathoz később csatlakoztak az összpontosok (budapesti gimisek, akik részt vettek az emberi jogi versenyben), és a 36 főre duzzadt kis csapat 17:15-re meg is érkezett a célállomásra. Ott vártuk őket, előkészített szobabeosztással, karszalagokkal, és azzal a reménnyel, hogy mindannyian jól fogják magukat érezni a meglehetősen kötött, tematikus négy nap alatt.
Négy csapat alakult, a zöld, a narancssárga, a piros és a kék. Minden házban két szoba volt. Az egyik szoba lett a kicsiké, a másik pedig a mentoroké. A csapatok vezetői a képzőinkből és aktivistáinkból álló tábori felnőttek voltak, akik vacsora után csapatépítő foglalkozást tartottak. A drámapedagógiai eszköztárunkat a strandon is bevetettük. Meg kellett nézni a Balatont, ez egyértelmű volt. Már a vonatról is nagy élmény volt meglátniuk a tavat, de ott lenni a strandon persze még nagyobb. Hát még másnap, amikor be is mehettek!
A nagy ismerkedések után a kicsik nyugovóra tértek. Aki volt már táborban, tudja, hogy első éjszaka ez lehet szó szerint nyugovó. Nyüzsögtek, nevettek, beszélgettek, ismerkedtek; míg mi felnőttek átvettük a másnapi teendőket. Jól indultunk.
Szeretetcápa tábora
Kilenc hónap kemény munka után végre megpihenhetünk. Kicsik, nagyobbak és egész nagyok is egy helyen. A közös munka és közös játék összehoz minket. Egy csodás vasárnapi napon mi, mentorok és a felnőttek a Keletiben találkoztunk. A kicsik Borsodnádasdról és Sajókazáról érkeztek (ahol korábban Pénzes Judit, az Amnesty International Magyarország oktatási koordinátora már képzéseket tartott az emberjogi barát iskola program keretében). Mi az Összpontos mentorok egy egész tanéven át tartó emberi jogi verseny résztvevőiként kerültünk a táborba.
Többórás fárasztó utazás után – ami alatt vitézül küzdöttünk az utasokkal, a „kissé körülményes” kalauzzal, illetve szeretett fotósunkkal, aki mindenáron tokás képeket akart rólunk készíteni – megérkeztünk a táborba.
A cukorborsó gyerekek beosztása után mi is elfoglaltuk szállásunkat. Mi egy olyan ikerházban laktunk, aminek egyik felében mi telepedtünk le, a másikban három leányzó (Cinti, Tina, Dzsenifer). Délután egymás megismerésével töltöttük az időt, majd rávetettük magunkat a vacsira. Este lementünk a partra, ahol csapatépítő játékokkal üdvözöltük a Balatont. Szívesen mondanám, hogy mindenki nagyon fáradt volt és a takarodó után egyből elaludt, de sajnos nem így történt. Hajnalig ment a pizsiparti és a rohangálás.
Másnap reggel egy nehézkes ébredés és a szobaszemle után egy izgalmas akadályversenyben vehettek részt a gyerekek. Nehéz volt a kicsiket motiválni arra, hogy részt vegyenek a drámajátékokban, de a végére belejöttek és nagyon élvezték a feladatokat. Persze mindenkinek a focis vagy málnaszörpös játékok nyerték el a tetszését, de emlegették még a táncos, a pingpongos és a kvízjátékokat is. Ezek alatt végig pontokat szereztek csapatonként.
Szerencsére a kaja végig finom, és az adagok is jók. Mindig a picik terítettek meg, ez az ebédnél sem volt másképp. Aztán elérkezett a várva várt pillanat, amikor elindultunk a Balatonra. Hatalmas élmény volt mindenkinek a strand. Voltak olyanok, akiknek most először volt lehetőségük arra, hogy a Balaton habjai közt ússzanak. A felnőtteknek is kijutott a feladatból, ugyanis úszni tanították a gyerekeket és játszottak velük a vízben. Hatkor indultunk vissza a szállásra. A táborban a vacsit követően egy rögtönzött diszkót épített nekünk Dénes, ahol Oláh Gergő dalait is meghallgattuk. Ennek mi azért örültünk, mert a táborlakók annyira kimerültek, hogy egyből az ágyba zuhantak.
Most, a tábor első turnusának utolsó teljes napján izgatottan várjuk a délutáni programot, amire egész délelőtt készültünk. Van, aki plakátot, illetve szórólapot készített, a többiek vagy drámajátékokat játszottak, vagy ötperces jelenetet készítettek. Nagy izgalommal várjuk a tábor díszvendégét, Oláh Gergőt, aki ma este fog megérkezni a táborba.
Szasza, Madách Imre Gimnázium
2.NAP
A tábor hagyományai szerint a reggeli felelősei terítették meg az asztalokat, utána pedig szobaszemle volt. Gyakorlott táboroztatók voltunk, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a kicsiknek ennyire fontos lesz az, hogy tíz pontot kapjanak a körletre. Katonás rend, büszke mosolyok. Nem várt programmal egészült ki a tematika: rendcsinálási verseny. Táborvezetőként ezen voltam a legjobban meglepve. Hogy élvezhetik ennyire a gyerekek, hogy megdicsérem őket a rend miatt?
A délelőtti program az akadályverseny volt. Minden akadálynak lett egy felelőse, felnőttek és mentorok egyaránt. Négy nagy állomás volt és nyolc kicsi. Az “iskola”, a “család”, a “szerelem” és az “utca” voltak a drámapedagógiai foglalkozások témái. Minden megálló egy-egy téma, aminek kapcsán fel kellett állítaniuk egy konfliktust, megoldással együtt. A konfliktusokba szerepekkel érkeztek, s így mindenki szabadon eldönthette, mennyire viszi bele a saját tapasztalatait a játékba. Minden nagy megállóra fél óra jutott, és a nagy megállókat két negyedórás játék kötötte össze. Volt kapura rúgó verseny, Amnesty-s teszt, keresztrejtvény, táncolós feladat, szógyűjtő játék, málnaszörp ivó verseny, kanalas játék és puzzle. Működött. A gyerekek nyitottak voltak, ügyesek és kreatívak, a versenyszellem most is érvényesült. Amikor körbenéztem, mindenhol jól szórakozó kicsiket és nagyokat láttam. Voltak elmélyült beszélgetések, szűnni nem tudó nevetések, akciódús jelenetek, voltak papírlapok fölé hajoló koncentráló hiperaktívak és a focizós, táncolós, málnázós feladatban feloldódó szorongók. És voltunk mi, felnőttek és kisfelnőttek, akik nem győztük csodálni, hogy mennyire működik az egész, mennyire érvényesül az, amit egy éven keresztül átadtunk nekik: a figyelem, a tisztelet és a nyitottság.
Ebéd után elindultunk a strandra, teljes menetfelszerelésben. Az átöltözés 10 másodperce után a csapat fele már a vízben volt a megfelelő számú felnőttel együtt, és jó részük ki se nagyon jött onnan. A hűvös víztől kicsit tartó másik felével elindult a foci, a napozás, és folytatódott az ismerkedés.
A vacsora után mindenki szabadon választhatott a sportjátékok és a beszélgetős, zenélős foglalkozások között. Úgy alakult, hogy az egyik pingpongasztalon elindult 2-3 fős gitározásból végül 24 fős élményzenélés lett. Azt gondolni lehetett, hogy pár gyereknek tetszeni fog ez a lehetőség, de hogy a nagyobb fiúk is beszállnak, és végül ennyien énekeljük a tábori dalokat, cigány és magyar nótákat, aktuális popslágereket…. na, azt nem hittem volna. Tagadhatatlanul jól éreztük magunkat. Az egész napos programsorozat, a strand és a napsütés eredményeképpen pedig könnyen működött az este 10 órai visszavonulás is.
Folytatjuk…