https://www.amnesty.hu/emberi-jogi-oktatas/disputa
A
disputa módszere egyre ismertebb Magyarországon is. Mi 2014
januárjától az Összpont emberi jogi versenyünk kötelező
elemeként félévenként megszervezzük a saját, egyszerűsített
variációnkat.
A
következők alapján:
1.
Minden csapat 5 tagból áll.
2.
Az elődöntő és a középdöntő tételmondatait egy-két héttel
a verseny előtt megkapják, hogy fel tudjanak készülni.
3.
A csapatok kezdéskor kapják meg a beosztást, ki kivel, mikor
vitatkozik.
4.
A konkrét tételmondatot és a pro/kontrát (mellette, ellene) a
konkrét forduló előtt sorsoljuk.
5.
Egy elődöntő minden fordulója 8 perc. 2 perc felkészülés
mindkét csapatnak, majd 1 perc a pro csapatnak a tételmondattal
egyetértő, azt erősítő érvek felsorakoztatására, majd 1 perc
a kontra csapat ellenérveire, végül 3 perc vita a vitakultúra
szabályait betartva, és 1 perc értékelés a zsűri részéről.
6.
Öt zsűritag van. Minden zsűritag külön pontoz, és a kapott
pontokat összeadjuk. Szempontok: együttműködés 1-3 pont, a
vitastílus 1-3pont, a felkészültség 1-2pont és az elhangzott
tartalom 1-2pont
7.
A középdöntőbe négy csapat kerül be. Mindkét fordulója 12
perc. 5 perc felkészülés; 1 perc pro érvek; 1 perc kontra érvek;
3 perc vita; 2 perc értékelés.
8.
A döntőben 10 zsűritag van. Ebből 5 zsűritag az 5. helyen
végzett csapat 5 tagja.
9.
Az első három helyezett ajándékcsomagot, mindent megjelent csapat
oklevelet és emléktárgyakat kap ajándékba. Az ajándékokat és
az emléktárgyakat Fénypontjaink és együttműködő
partnereinknek is köszönhetjük.
10.
Egy disputa-verseny a jelentkező csapatok számától függően 3-5
órát tart.
2015.
december 10-én először, az Összponton kívül is meghirdetjük.
Szeitz
Brigitta és Varga Eszter, a La Mancha csapat
tagjai voltak 2013/2014-ben, az Összpont 1.0-ban. A Kispesti
Károlyi Mihály Magyar-Spanyol Tannyelvű Gimnázium diákjai így
írtak az első disputánkról:
„Az
Amnesty International Összpont középiskolásoknak szóló emberi
jogi versenyének keretén belül lehetőségünk volt részt venni
egy egész napos programon, amin a többi csapattal kellett vitáznunk
a versenyben töltött fél év egyfajta méltó lezárásaként. A
disputára való felkészülés is hatalmas élményeket nyújtott.
Olyan tételmondatokat kaptunk, mint: „A szavazati jogokat már 16
éves kortól biztosítani kéne”,”a makarenkói pofonnak
létjogosultsága van”, “A szegények ne vállalhassanak
gyereket” illetve “Az emberi jogokat tantárggyá kellene
tenni a középiskolákban” stb. Tehát tényleg mindenkit
érdeklő és érintő témákról volt szó, azonban fel kellett
készülnünk arra az esetre is, ha a személyes véleményünktől
eltérő állítás mellett kell kiállnunk. Emiatt egész máshogy
kellett megközelítenünk egy-egy témát, és ez a kihívás
aggodalommal vegyes izgalommal töltött el minket. Azt tapasztaltuk,
hogy a disputa mellékhatása az, hogy rá lehet szokni. Amikor
hajnali négykor a csapattagokkal és pár barátunkkal ültünk a
lakásban, és pro-kontra érveket hoztunk fel egymásnak akár a
verseny témáit érintő, akár egyéb kérdésekben, akkor jöttünk
rá, hogy nem is sejtjük mennyire sokat kaphatunk ettől a naptól,
amit így már egyre jobban vártunk. Ez a kulturált vitázási
technika elsajátítása megváltoztatja az ember gondolkodásmódját,
és fejleszti a problémamegoldó képességet. Nem véletlen, hogy
például jogi egyetemeken is ezt tanítják, és szerencsésnek
mondhatjuk magunkat, amiért ilyen formában mérethettük meg
tudásunkat.
Reggel,
miután megoldottuk az első feladatot, miszerint meg kellett
találnunk az iskolát, amiben volt a verseny, izgalommal és
feszültséggel a szívünkben léptünk be a terembe, ahol már ott
volt a többi csapat. Ahogy ment az idő, a többség egyre
szimpatikusabb lett, és végre igazán láthattuk, hogy kikkel is
versenyzünk, hiszen eddig csak a filmvetítéseken és az emberi
jogi világnapon, a Corvintetőn találkoztunk velük, és akkor
valamiért elmaradt a kapcsolatteremtés. Ez után a nap után
reméljük, hogy több esélyünk és igényünk lesz arra, hogy
megismerjük egymást. A közös étkezés az elődöntők és döntők
között jó hangulatban telt, feltöltődhettünk a kimerítő
fordulók után, és nagyon finom volt az ebéd, amit kaptunk. Így
újult erővel láthattunk neki a döntőknek.A
zsűri minden forduló után elmondta a személyes véleményét és
építő kritikáját, ha erre szükség volt, és a végén a
kiesett csapatok tagjai is csatlakoztak a zsűrihez. A csapatommal
abban a kihívásokkal és büszkeséggel teli helyzetben voltunk,
hogy a döntőig versenyben maradtunk az Agytraktorokkal, az Európa
2000 csapatával. Bár a disputát nem nyertük meg, de nagyon sok
más értéket szerezhettünk a versenynek köszönhetően. Szerintem
minden csapat nevében szólhatok, amikor azt mondom, igazán
felülmúlta minden várakozásunkat a verseny hangulata. Mérhetetlen
mennyiségű élményt szerezhetett az is, aki csak figyelte az
eseményeket; a tapasztalatról és tudásról nem is beszélve, amit
a fordulókban való részvétel adott. Csapattársaimmal még akkor
is hoztuk fel egymás között az érveket-ellenérveket, mikor nem
nekünk kellett helyt állni a kifejezetten nehéz, nagy
koncentrációt, és akár improvizációs készséget is igénylő
próbán. A
nap lezárásaként átmentünk a Katona József Színház Sufnijába,
ahol az Esküvő monszun idején című filmet láthattuk, és
megkaptuk a következő feladatokat. Mindannyian ugyanannyi
lelkesedéssel vetettük bele magát a második félév első
feladatsorába, és nagyon várjuk az elkövetkező eseményeket,
amit az Amnesty aktivistái, az Összpont lebonyolítói szerveznek
majd nekünk. A
disputa, ahogy az egész verseny is, egy életre szóló élmény
lett számunkra, és ezt köszönjük a szervezőknek.”
