Élet és halál között

A
halálbüntetést az indiai esetben sokan szorgalmazták, ezt tűnt a
legvalószínűbb ítéletnek. Végül a bíróság a négy bűnöst
halálra ítélte. Az elkövetők, nem kétséges, rászolgáltak a
szigorú büntetésre. Ám néhányakban, akik képesek minden emberi
életet kioltó cselekedetet elítélni, felmerül a kétség.
Helyes-e véget vetni négy életnek azon felbőszülve, hogy ők
kioltottak egyet. Vajon megállítjuk-e ezzel a vérengzést, vagy
tovább szítjuk azt? Vajon nem válunk-e magunk is bűnrészessé,
ha szó nélkül elfogadjuk a bűnözők kivégzését?

Ám aki a
kételyt nyíltan megfogalmazza, nem fest-e célkeresztet saját
homlokára az igazság önkéntes bajnokai szemében. Mi az, talán a
gyilkosok pártját fogod? Szerinted helyes, amit tettek?!
kérdezhetik, és nem kizárt, hogy egyre jobban belelovalva magukat
nem állnak meg a puszta kérdésfeltevésnél, hanem cselekvésre
szánják el magukat, amely a kölcsönös megértést, a kétkedő
szándékainak felderítését teljesen ellehetetlenítik.

Pedig ő
nem a bűnt pártolja, ő csak az ítélet helyességét kérdőjelezi
meg. Az elkövetők tette a kétkedő vérét is forralja. Ő is
felteszi magának a kérdést: ha megkímélik a bűnösök életét,
nem adnak-e újabb esélyt a rémtettek elkövetésére, nem lenne-e
jobb a világ a bűnösök nélkül. Ám ami még súlyosabb dilemma,
nem lehet, hogy a döntéshozóknak és a végrehajtóknak nem kéne-e
szintén bíróság előtt számot adniuk az általuk elkövetett
többszörös gyilkosságról? És menjünk egy picit még tovább:
Mire az emberiség a végére jutna ennek a véres
elégtételvétel-sorozatnak, nem lehet, hogy a megmaradt egyetlen
embernek már nem maradna más dolga, mint megásni saját sírgödrét
a kiürült bolygón? Persze, mindez nagyon abszurd, amely egy
sarkított véleményt illusztrál. Mégis a Talio-elv, azaz a szemet
szemért, fogat fogért gyakorlat extrém esetben láncreakciókat
válthat ki, és akár így is végződhet.

Gandhi
erre rögtön találna megoldást. Mi pedig, akiknek megadatott, hogy
tanuljunk életének példájából inkább a megtorlást választjuk?
Az indiai bűnösökre már a kimondott sors vár. Egyedüli enyhítő
gondolatot csak az jelenthet, hogy megszolgálták a kíméletlen
elbánást. Végső soron e kétkedő szavak írója valójában a
jövő miatt aggódik, azok miatt, akik még ezután állnak majd
bíróság elé. Akik közül egyesekről akár a halálos ítélet
végrehajtása után derül majd ki, hogy valójában ártatlan.

Téma