Az Amnesty International ma megjelent jelentése szerint a nigériai rendőrség és hadsereg rendszeresen kínoz meg nőket, férfiakat, vagy akár egy 12 éves gyereket. Eszköztárukban megtalálható többek között a verés, a lőfegyverek használata és a nemi erőszak.
© Chijioke Ugwu ClementKínzás NigériábanGyakran hosszabb időre kikötik őket, a végtagjaikat a kosárlabdapálya körüli rácshoz rögzítik. Hátrafeszített kézzel kötik ki az embereket (ún. Tabay)…a hat-hét órán át így tartott emberek elvesztik a kezüket, akit tovább tartanak így, az bele is halhat.
A “Welcome to hell fire”: Torture and
other ill-treatment in Nigeria („Üdv a
pokolban”: Kínzás és embertelen bánásmód Nigériában)
című jelentés részletesen beszámol róla, hogy gyakran
tömegesen tartóztatnak le embereket, akiket azután
büntetésből megkínoznak, hogy pénzt vagy „vallomásokat”
zsaroljanak ki belőlük, és így „oldjanak meg” egyes
ügyeket.
„Ez messze túlmutat a feltételezett Boko Haram-tagok
elfogadhatatlan megkínzásán és kivégzésén. A nők,
férfiak és gyerekek ellen – az őket védelmezni hivatott
hatóságok által – Nigéria szerte elkövetett kínzás
mértéke és súlyossága még a legtapasztaltabb emberi jogi
megfigyelőket is sokkolja.” – nyilatkozta Netasnet
Belay, az Amnesty International kutatási
és érdekvédelmi igazgatója. „A kínzás még csak
nem is számít
bűncselekménynek Nigériában. A nigériai országgyűlésnek
azonnal orvosolnia kell ezt a régóta fennálló
hiányosságot, és büntethetővé kell nyilvánítania a
kínzást. Semmiféle mentség nincs a késlekedésre.”
A 10 év alatt összegyűjtött több száz személyes
beszámolóra épülő jelentés feltárja a rendőrségi
kínzókamrák intézményesített használatát, és a hadsereg
által rutinszerűen elkövetett visszaéléseket, amelyek
ellen törvényt annak ellenére nem hoztak a mai napig,
hogy az ország alkotmánya tiltja a kínzást.
A jelentés arról is beszámol, hogy a rabok többségét
„incommunicado” tartják fogva, elzárva a külvilágtól, az
ügyvédjeiktől, családjuktól és a bíróságoktól.
A kínzás a nigériai rendfenntartásnak olyan szerves
részévé vált, hogy sok rendőrőrsnek nem hivatalosan még
„kínzással megbízott tisztje”, úgynevezett kínzótisztje
is van. Kínzómódszerek ijesztő tárházát alkalmazzák,
mint például a szögek használatát vagy a foghúzást,
fojtogatást, elektromos sokkolást és szexuális
erőszakot.
A 24 éves Abosede elmesélte az Amnesty
International-nek az esetét, amely során maradandó
károsodást okozott neki a rendőrség gyomorforgató
bántalmazása: „Egy rendőrnő egy kis szobába vitt és
megparancsolta, hogy vegyem le az összes ruhámat.
Széttette a lábaimat és könnygázt fújt a vaginámba…
azt akarták, hogy ismerjem be egy fegyveres rablás
elkövetését… véreztem… még ma is fájdalmat érzek a
méhemben.”
A nigériai hadsereg is hasonló emberi jogi
visszaéléseket követ el, miközben ezreket tartóztatnak
le a Boko Haram tagjai után kutatva.
Mahmoodot, egy 15 éves fiút Yobe államból 50 másik,
nagy részt 13 év 19 év közötti fiatallal együtt
tartóztatták le a katonák. Elmondta az Amnesty
International-nek, hogy a hadsereg három hétig tartotta
fogva, és rendszeresen összeverték puskatussal,
gumibotokkal és machetékkel, olvadt műanyagot öntöttek a
hátára, arra kényszerítették, hogy üvegszilánkokon
járjon és feküdjon, illetve végig nézették vele más
rabok bírósági ítélet nélküli
kivégzését. 2013 áprilisában végül szabadon engedték.
Yobe államában a hadsereg még egy 12 éves fiút is
letartóztatott, akire ezután alkoholt locsoltak,
megtapostak, majd arra kényszerítettek, hogy puszta
kézzel tisztítson fel hányást.
„A katonák több száz embert tartóztatnak le a Boko
Haram tagjai után kutatva, majd a gyanúsítottakat egy
középkori boszorkányüldözéseket idéző „Vizsgálati”
eljárás keretében megkínozzák.” – mondta Netsanet
Belay. „A kínzás azért ölthetett ilyen
mértéket, mert senkit nem vonnak érte felelősségre a
ranglétra egyetlen fokán sem. Nigériának radikálisan meg
kell változtatnia a hozzáállását, fel kell függesztenie
minden olyan
tisztet, aki megbízható feltételezések szerint kínzást
követett el, és alaposan ki kell vizsgálnia ezeket az
eseteket, hogy a kínzással gyanúsított személyeket
bíróság előtt felelősségre vonhassa.”
Az Amnesty International által dokumentált legtöbb
ügyben, amelyekben a nigériai biztonsági erők
feltételezhetően kínzást követtek el, nem került sor
megfelelő nyomozásra, és a hatóságok semmit nem tettek
annak érdekében, hogy a feltételezett elkövetőket
bíróság elé állítsák.
Amikor a rendőrség vagy a hadsereg mégis belső
nyomozást indít, annak eredménye nem nyilvános és a
javasolt intézkedéseket a legritkább esetben valósítják
meg. Az Amnesty International által vizsgált több száz
ügy között egyetlen olyan sem volt, amelyben a kínzás
vagy embertelen bánásmód áldozata bármiféle kárpótlásban
részesült volna a nigériai állam részéről.
Nigéria kormánya tisztában van a problémával, és az
elmúlt évtized során legalább öt elnöki bizottságot és
munkacsoportot állított fel a büntetőjogi rendszer
megreformálása, és a kínzás megszüntetése céljából. Az
így született javaslatok megvalósítása azonban
fájdalmasan lassúnak bizonyult.
„A nigériai hatóságoknak szóló üzenetünk egyszerű:
büntessék a kínzást, vessenek véget az incommunicado
fogva tartásnak, és teljeskörűen vizsgáljanak ki minden
feltételezett visszaélést.” – hangsúlyozta Netsanet
Belay. „Mindez fontos lépés lenne ennek a szörnyű
gyakorlatnak a megszüntetése felé vezető úton. Ideje
bebizonyítania a nigériai hatóságoknak, hogy komolyan
lehet őket venni az ügyben.”
Beszámolók Nigéria kínzókamráiból
Chinwe
Chinwe-t 2013. július 31-én tartóztatták le a
szállodában, ahol dolgozik. A szállodában két lőfegyvert
és egy emberi koponyát találtak. Elmondta az Amnesty
International-nek, hogy őt és a szálloda 12 másik
alkalmazottját (6 nőt és 6 férfit) levetkőztették,
megverték, majd öt órára egy szellőzés nélküli
rendőrfurgonba zárták a tűző napon.
Augusztus 1-jén a különleges rablás-elleni osztag
központjába szállították őket, az Anambra állambeli
Awkuzuba. Így írta le az Amnesty International-nek a
vele történteket: „Belöktek egy cellába. Észrevettem egy
táblát a falon, amin annyi állt „Üdv a pokolban!”… A
kihallgatószobába vittek. A szoba egyik végében egy
rendőrtiszt volt két összeláncolt gyanúsítottal. Ez volt
a „színház”, a kihallgatószoba. Kötelek lógtak a
plafonról, a fal mellett homokzsákok
sorakoztak, valamint különböző formájú és méretű
fémrudak. Hallottam a megkínzott emberek
üvöltését…több vödör vizet is előkészítettek arra az
esetre, ha valaki elájulna vagy a halált választaná,
mielőtt még aláírta volna az előre megfogalmazott
vallomását.”
Chinwe elmesélte, hogyan vallatta ki négy rendőrtiszt a
családjáról és a tanulmányi hátteréről, miközben az
összekötött kezeinél és lábainál fogva lógatták egy
rúdról. Amikor elájult, vizet öntöttek rá.
Chinwe ellen vádat emeltek gyilkosságért és elzárták.
Azóta óvadék ellenében szabadon engedték, jelenleg a
tárgylását várja.
Musa
Musa piaci árus volt Yobe állambeli falujában. 2012.
október 7-én a hírhedt nigériai különleges egység
katonái érkeztek a faluba a Boko Haram tagjai után
kutatva. 180 másik emberrel együtt Musát is
letartóztatták.
Musa elmesélte az Amnesty International-nek, hogy őt és
a többi fogvatartottat egy potiskumi fogdába, az
úgynevezett „nyaralóba” vitték. Elmondása szerint a
katonák bekényszerítették hat másik férfival együtt egy
gödörbe, amiben már ott állt négy másik férfi.
A gödör alján üvegszilánkok voltak szétszórva, Musának
és a többieknek azokon kellett mezítláb állniuk.
Musa három napot töltött a gödörben. Megtudta, hogy
egyik rabtársa már három napja a gödörben volt, amikor
Musa megérkezett. A férfi kezei hátra voltak kötve,
karjairól pedig lemarta a bőrt a sav, amivel a kötél át
volt itatva. A testét vér borította. Musa szerint a
katonák időnként hideg vizet vagy forró, olvadt
műanyagot öntöttek rájuk, amíg a gödörben voltak.
Musát ezután a „Guantanamo” néven ismert Damaturu
táborba szállították, ahol három napig élelem és ivóvíz
nélkül tartották fogva. Musa beszámolója szerint a
katonák rendszeresen bakanccsal taposták a
fogvatartottakat, reggelente megverték, és egész nap
szellőzés nélküli cellákban tartották őket. Becslése
szerint a bánásmód következtében minden nap meghalt
legalább egy-két ember.
Musát végül vádemelés nélkül szabadon engedték, de el
kellett hagyni otthonát, mert félt, hogy újra elkapják
és megkínozzák.
Egy katona, aki egykor Damaturuban teljesített
szolgálatat a következőt mondta a rutinszerű kínzásról
az Amnesty International-nek: “Elektromos bottal bírják
beszédre az embereket. Gyakran hosszabb időre kikötik
őket, a végtagjaikat a kosárlabdapálya körüli rácshoz
rögzítik. Hátrafeszített kézzel kötik ki az embereket
(ún. Tabay)…a hat-hét órán át így tartott emberek
elvesztik a kezüket, akit tovább tartanak így, az bele
is halhat. A vallatótisztek gyakran kézen vagy térden
lövik a
gyanúsítottat vagy bottal ütik őket…”
Abosede
Abosede 24 éves volt, amikor 2013. november 18-án
letartóztatta a rendőrség. Elmondta az Amnesty
International-nek, hogy rendszeres szexuális erőszaknak
volt kitéve, mialatt lopás gyanújával öt hónapig fogva
tartották. Elmondása szerint rendszeres volt ezen kívül
vele és a többi női fogvatartottal szemben a szóbeli
bántalmazás is. A rendőrök prostituáltnak és rablónak
nevezték őket.
Abosede elmondta, hogy egy rendőrnő többször egy kis
szobába vitte és levetkőztette, majd a földre fektette.
A tiszt ráparancsolt, hogy vallja be a lopást, és
könnygázt fújt a nemi szervébe. Bár több alkalommal
sikerült ellenállnia a kínzásnak, végül megtörte a
fájdalomtól való folyamatos rettegés. Egyszer sem vitték
kórházba, hiába vérzett rendszeresen a kínzástól.
Abosede ellen lopás miatt vádat emeltek és a lagosi
Kirikiri női börtönbe vitték. Tíz hónappal a
letartóztatása után még mindig a tárgyalására vár.
Moses Akatugba
Moses 16 éves volt, és éppen az érettségije eredményére
várt, amikor örökre megváltozott az élete. 2005.
november 27-én letartóztatta a nigériai hadsereg, és
megvádolták három telefon eltulajdonításával.
Moses elmondta, hogy a letartóztatása során a katonák a
fejét ütötték és kézen lőtték. Először a katonai
támaszponton tartották fogva, ahol a katonák egy hullát
mutattak neki. Amikor nem sikerült azonosítania a halott
férfit, összeverték.
Miután a Delta állambeli Epkan rendőrőrsre
szállították, további kínzásnak és embertelen
bánásmódnak vetették alá. Moses elmondta egy
emberijog-védőnek, hogy a rendőrök machetével és
gumibottal ütötték, összekötözték, és több órára
fellógatták a vallatószobában, majd fogóval tépték ki a
körmeit, hogy rávegyék két vallomás aláírására.
Moses tárgylását a Delta állambeli Effurun bíróságán
folytatták le. A nyomozók nem jelentek meg a
tárgyaláson, Mosest így az áldozat (Moses ügyvédje
szerint ellentmondásos) tanúvallomása és a kínzással
kikényszerített vallomások alapján ítélték el.
Nyolc évnyi börtön után Mosest kötél általi halálra
ítélték. Moses Akatugba nem fellebbezhetett a bírósági
döntés ellen az általa elszenvedett kínzás miatt.
Jelenleg halálsoron van, és csak havonta kétszer
láthatja a családját. 2014 februárjában ezt mondta
nekik: „Elviselhetetlen a kínzás. Nem gondoltam volna,
hogy megérem ezt a napot. Elképzelhetetlen fájdalmakat
okoztak a rendőrtisztek. Soha életemben nem
tapasztaltam még ilyen embertelen bánásmódot.”
