Délkelet-Ázsia: a Mianmarból elüldözött rohingyáknak rettenetes megpróbáltatásokat kell kiállniuk a tengeren

Nőket, férfiakat és gyerekeket rabolnak el váltságdíjért és tartják őket pokoli körülmények között;
Félő, hogy a korábbi feltételezésekhez képest százakkal, sőt talán ezrekkel magasabb a tengeren meghalt menekültek és migránsok száma;
Újra kitörőben a válság: a menekülők ismét hajókra szállnak a Bengáli-öbölben és az Andamán-tengeren.

Az
Amnesty International ma kiadott új jelentésében feltárja, hogy
számos, a Mianmarból idén korábban hajókon menekülni
próbáló rohingya nő, férfi és gyerek életét vették el az
emberkereskedők, vagy verték meg őket durván, ha a családjaik
nem tudták megfizetni a kiszabott váltságdíjat, és pokoli,
emberhez nem méltó körülmények között tartották őket fogva.

A Halálos
utazások: A menekült- és emberkereskedelmi válság
Délkelet-Ázsiában
(Deadly
journeys: The refugee and trafficking crisis in Southeast Asia
)
címet
viselő jelentés alapját több mint 100rohingyamenekülttel
készített interjú képezi; a megkérdezettek főként
emberkereskedelemnek áldozatul esett emberek (köztük sok gyerek),
akik az Andamán-tengeren átkelve menekültek el Mianmarból vagy
Bangladesből Indonéziába.

A
monszun végével egy újabb „hajózási szezon” előtt állva
valószínű, hogy újból ezrek fognak hajóra szállni. Az Amnesty
International arra szólítja fel a régió kormányait, hogy azonnal
álljanak elő a válság lehetséges megoldási javaslataival.

„A
Bengáli-öbölben és az Andamán-tengeren hajókon csapdába esett
rohingyák napi rendszerességgel elszenvedett fizikai kínjai olyan
szörnyűek, hogy azt szinte képtelenség szavakba önteni. Sikerült
elmenekülniük Mianmarból, de csak hogy egy másik rémálomba
csöppenjenek. Még a gyerekek sem mentesültek a kegyetlenségek
alól”
mondta
Anna
Shea
, az
Amnesty International menekült-kutatója
.
„A szörnyű igazság az, hogy azok, akikkel interjút
készítettünk, a ‘szerencsések’ közé tartoznak, akiknek sikerült
kijutniuk a partra: megszámlálhatatlanul sokan vannak, akiknek a
tengeren kellett elpusztulniuk vagy kényszermunkásként végezték.
A kormányoknak többet kell tenniük azért, hogy ez a tragédia ne
tudjon megismétlődni.”

A
2015 májusában kibontakozó szívszorító események (melynek okai
Thaiföld embercsempészet felszámolására tett lépései, majd a
menekültek magukra hagyása volt a tengeren) menekültek és
migránsok ezreit hagyták víz, étel és orvosi ellátás nélkül.

Az
ENSZ becslései szerint 2015 januárja és júniusa között 370
ember vesztette életét, az Amnesty International azonban úgy
gondolja, hogy a halottak száma ennél sokkal magasabb lehet. A
szemtanúk, akikkel az Amnesty beszélt, menekültekkel és
migránsokkal tömött hajók tucatjait látták hasonló körülmények
között, azonban az ENSZ forrásai szerint mindössze öt hajó érte
el az indonéz vagy a maláj partokat. Százas, sőt ezres
nagyságrendű azok száma, akik még nem kerültek elő és talán
meg is haltak az utazás során, vagy esetleg eladták őket
kényszermunkára.

Töltsd le jelentésünket!

Halál
és verések a pénz miatt

Sok rohingya számolt
be arról, hogy látták, amint a legénység tagjai meggyilkoltak
embereket, ha a családjuk nem tudta kifizetni a váltságdíjat
értük. Néhányakat a hajón lőttek le az emberkereskedők, míg
másokat egyszerűen a tengerbe dobtak és hagyták őket
megfulladni. Voltak, akik az élelem és víz hiánya miatt, vagy
valamilyen betegség következtében haltak meg.

A
menekültek beszámoltak arról, miként tartották őket fogva
óriási hajókon hónapokon keresztül, és hogyan verték őket,
míg az emberkereskedők kapcsolatba léptek a családtagjaikkal,
hogy váltságdíjat követeljenek értük. Egy 15 éves rohingyalány
elmondta, hogy a legénység tagjai felhívták az apját
Bangladesben és arra kényszerítették, hogy a lánya sikolyait
hallgassa, miközben verik, majd körülbelül 1700 dollárt
követeltek érte.

Gyakorlatilag
mindenrohingyanő, férfi és gyerek azt nyilatkozta, hogy vagy
megverték őt magát vagy látta, amint mások szenvednek el durva
fizikai bántalmazást. Az embereket fém vagy műanyag ütőkkel
verték néha órákon keresztül, csak mert ételért mertek
könyörögni vagy megmozdultak, illetve ki szerettek volna menni a
vécére. Sokak szenvedtek maradandó fizikai vagy lelki sérülést
a kegyetlenségektől.

A
veréseket gyakran rideg rutinszerűséggel és szisztematikus módon
követték el. Egy 15 éves rohingyafiú szavaival élve: „Reggel
megütöttek háromszor. Délután megütöttek háromszor. Este
megütöttek kilencszer.”

Üldözve
az otthonukban

A
rohingyák elszánt kétségbeesése több évtizednyi üldöztetésből
és diszkriminációból eredeztethető, amit Mianmarban el kellett
szenvedniük, ahol a nemzeti törvények értelmében lényegében
megtagadták tőlük az állampolgárságot. A rohingyák elleni
erőszakhullámok, így a 2012-ben kirobbant legutóbbi is, arra
kényszerítették emberek tízezreit, hogy kétségbeejtő
körülmények között, túlzsúfolt táborokban éljék életüket.

Sokan
számoltak be arról, hogy még Mianmarban vagy Bangladesben rabolták
el őket emberkereskedők, míg másokat azzal csaltak csapdába,
hogy jelképes összeg fejében biztonságos úton eljuttatják őket
Malajziába: ezt a módszert gyakran alkalmazzák az emberkereskedők
annak érdekében, hogy kényszermunkára kényszerítsenek
embereket.

„A
rohingyák annyira kétségbe vannak esve, hogy egészen addig
kockára fogják tenni az életüket a tengeri utazással, amíg meg
nem találják a válságot kiváltó problémák gyökereit. A
mianmari kormánynak azonnal fel kell hagynia a rohingyák
üldözésével”
mutatott
rá a problémára Anna
Shea
.

Pokoli
körülmények

A
rohingyákat embertelen és megalázó körülmények között
tartották utazásuk során. A hajók elképesztően meg voltak
tömve, az emberek így kénytelenek voltak végtelenül
összezsúfolva ülni, néha hónapokon keresztül. Egy helyi férfi,
aki segédkezett az emberek mentésében az indonéziai Acehnél, azt
mondta, olyan rettenetes volt a bűz, hogy a mentésben részt vevők
képtelenek voltak a fedélzetre lépni.

Ételből
és vízből súlyos hiány volt, a napi ételadag pedig egy kis
csésze rizsből állt. Sok rohingya, aki eljutott Indonéziába,
teljesen lesoványodott, a hosszú időn át tartó szűkös
mozgástér miatt nehezükre esett a járás, valamint kiszáradástól,
alultápláltságtól, légcsőhuruttól és influenzától
szenvedtek.

Indonéziai
körülmények

2015
májusában eleinte Indonézia, Malajzia és Thaiföld sem engedte
kikötni a hajókat, megakadályozva ezzel, hogy a rajtuk utazók
ezrei partra szállhassanak. A nemzetközi nyomás hatására végül
Indonézia és Malajzia beleegyezett bizonyos számú menedékkérő
befogadásába azzal a feltétellel, hogy 2016 májusáig áttelepítik
őket egy másik országba.

Indonézia
elismerést érdemel erőfeszítéseiért, hogy megoldja a sebezhető
helyzetben levő emberek százainak lakhatását Aceh tartományban,
valamint a helyi civil társadalommal és nemzetközi ügynökségekkel
együttműködve kielégítse alapvető szükségleteiket. Azonban
így is maradnak még súlyos megválaszolatlan kérdések a hosszú
távú megoldásokkal kapcsolatban, mivel a kormány nem tisztázta,
hogy a menekültek maradhatnak-e 2016 májusa után.

Javaslatok„Az
emberkereskedelem felszámolására irányuló kormányok közötti
együttműködés hiányában a súlyos emberi jogi jogsértések
újból be fognak következni Délkelet-Ázsia legsebezhetőbb
helyzetű és legkétségbeesettebb emberei rovására” –
mondta
Anna
Shea
.
„A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy az emberkereskedők
elleni fellépésükkel nem kockáztatják emberek életét vagy
emberi jogait, ahogy ez 2015 májusában történt. Gyorsan kell
cselekedniük, hogy végrehajthassák tengeri kutató- és
mentőprogramjaikat.”

Az
Amnesty International felszólítja Délkelet-Ázsia államait az
azonnali cselekvésre, valamint arra, hogy ne várják meg, amíg egy
újabb emberi jogi katasztrófa következik be a tengeren.

Téma

    © 2024 Amnesty International Magyarország