„Az Önök eredményei világszerte emberek millióit inspirálták arra, hogy a méltóság, az egyenlőség és az igazságosság ügyét képviseljék” – megnyitó beszédében ezekkel a szavakkal köszöntötte Michael D. Higgins, az Ír Köztársaság elnöke az Amnesty International Nemzetközi Tanácsának ülésén (International Council Meeting, ICM) résztvevőket.
Az
ICM, amelynek feladata kétévente a nemzetközi tisztségviselők
megválasztása és az egész mozgalomra vonatkozó stratégiai
döntések meghozatala, idén augusztus 7. és 11. között Dublinban
került megrendezésre. Michael D. Higginsen kívül Christopher
Stone, a Nyílt Társadalom Alapítvány elnöke is jelen volt a
megnyitón. Skype-on bejelentkezett a bahreini jogvédő aktivista,
Nabeel Rajab, illetve Zeid Raad Al Husszein, az ENSZ emberi jogi
főbiztosa tette még nagyszerűbbé az eseményt.
Elképzelni
is nehéz, milyen óriási munka lehetett az ICM megvalósítása,
amelyen több mint 400 ember vett részt a világ minden tájáról;
az ülésre az Amnesty összes országos szervezete delegációt
küld, hogy mindenki képviselhesse véleményét a legmagasabb
döntéshozói fórumon. Leesett állal figyeltük, milyen
szervezetten és gördülékenyen zajlik minden, ráadásul nagyrészt
azoknak az önkénteseknek köszönhetően, akik fáradhatatlanul
dolgozták végig a konferencia öt napját. Külön említést
érdemelnek a szintén önkéntes alapon dolgozó szinkrontolmácsok,
akik napokon át a legmagasabb színvonalon végezték a munkájukat,
ami pedig igen fárasztó és megterhelő (ezt e sorok szerzője
bizton állíthatja, mert már próbálkozott tolmácsolással). De
annyi bizonyos, hogy megérte; sikeres ICM-et tudhatunk magunk
mögött, amelyen a 2016-2019 közötti időszakot alapvetően
befolyásoló döntéseket hoztunk meg.
Az
ICM-en belül öt munkacsoport dolgozott párhuzamosan a legfontosabb
stratégiai célok megvitatásán, elemzésén, elfogadásán. Az
egyes számú stratégiai cél a Szabadságok visszaszerzése
(Reclaiming freedoms) címet viselte, témája pedig a jogvédőkkel
való szorosabb együttműködés megteremtése, valamint az emberi
jogi oktatás jelentőségének elismerése, illetve az e téren
folytatott munka elősegítése volt. A kettes számú cél, az
Egyenlő jogok (Equal rights) igen izgalmas témák gyűjtőhelye
volt, és a mozgalom központi feladatává tette az identitás alapú
erőszak és a diszkrimináció visszaszorításáért, valamint a
gazdasági, társadalmi és kulturális jogok érvényesüléséért
folytatott küzdelmet. Ez a munkacsoport foglalkozott a szexmunkások
emberi jogainak védelmére kidolgozandó irányelvvel is, amely az
idei ICM legnagyobb vitákat kiváltó javaslata volt, és amelyről
részletesebben korábbi bejegyzésünkben írtunk. A harmadik,
Válságkezelés (Responding to crises) című stratégiai cél az
egyik legégetőbb emberi jogi problémával, a fegyveres
konfliktusok során elkövetett jogsértésekkel, illetve a
válsághelyzetek miatt otthonukat elhagyni kényszerülő menekültek
problémájával foglalkozott. Miután a világnak ma olyan
menekültkrízissel kell szembenéznie, amilyenre a második
világháború óta nem volt példa, az Amnesty egyik fő feladatának
tartja, hogy minden erejével igyekezzen feltárni a jogsértéseket,
és elérje, hogy a menedékkérők segítséghez és a szükséges
védelemhez jussanak. A negyedik, Az elszámoltathatóság
biztosítása (Ensuring accountability) című cél témája
különösen fontos azoknak az országoknak, amelyekben az emberi
jogok védelme, illetve a jogvédő szervezetek munkája nincs
kellőképpen biztosítva. Az Amnesty a következő években kiemelt
területnek fogja tekinteni az emberi jogok védelmének
megerősítését azokban az országokban és régiókban, ahol a
jogvédelem nem, vagy nem megfelelően működik, hogy az első három
stratégiai célban foglaltak sikerrel megvalósulhassanak. Az ötödik
stratégiai cél, amely a Forrásaink maximalizálása (Maximizing
our resources) címet kapta, kicsit különbözik az előbbiektől,
ugyanis elsősorban nem kifelé, hanem befelé irányuló
törekvéseket határoz meg. Hatása az Amnesty emberi jogi munkájára
közvetett, ugyanis elsősorban a mozgalom működésére irányuló
változtatásokat fogalmaz meg. A cél a mozgalom olyan átalakítása,
hogy az a lehető legnagyobb hatékonysággal tudja végezni munkáját
a jövőben, lehetővé téve a tagság bővítését és az anyagi
források növelését, valamint a források szervezeten belüli
igazságosabb elosztását.
A
munkacsoportokon belüli megbeszélések és viták nem csupán saját
álláspontjaink kifejtésére nyújtottak alkalmat, de egyedülálló
lehetőséget jelentettek arra is, hogy közvetlen módon ismerhessük
meg a világ legkülönbözőbb tájain működő Amnesty csoportok
nézőpontjait, kihívásait, sikereit. Hiszen magától értetődő,
hogy például egy emberi jogi oktatási program megvalósítása
egészen mást jelent Svédországban, Indiában vagy Kenyában, és
a diszkrimináció is különböző formákban jelenik meg az
Egyesült Államokban, Norvégiában vagy Japánban. Az ICM során
pedig egy pillanatra sem feledkezhettünk meg róla, hogy az Amnesty
International egy globális mozgalom, így a stratégia megalkotása
során ügyelnünk kellett arra, hogy minden delegáció a sajátjának
érezhesse a megfogalmazott célokat. Viták természetesen akadtak
bőven – míg egyes kérdésekben nagy volt az összhang, addig
mások erősen megosztották a résztvevőket. Az utolsó napon
azonban sikerült minden stratégiai célt elfogadni, és bízunk
benne, hogy az Amnesty továbbra is egységesen tudja majd képviselni
az emberi jogok ügyét.
Az
ICM azonban a stratégiai munka mellett egymás megismeréséről és
kapcsolatépítésről is szólt, hiszen ritkán adódik rá alkalom,
hogy az ember több száz külföldi jogvédővel találkozhasson
egyszerre. Nagyszerű érzés megtapasztalni, hogy az emberi jogok
védelme iránti elkötelezettség milyen könnyedén hoz össze
olyanokat, akik akár több kontinensnyi távolságra élnek
egymástól, és korábban még sosem találkoztak. Rögtön az ICM
0. napján, augusztus 6-án (amikor hivatalosan a konferencia még
nem kezdődött el, de a delegáltak egy része már megérkezett
Dublinba) részt vettünk a házigazdák szekciója által az ír
parlament épülete elé szervezett demonstráción, amelyen a
rendkívül szigorú ír abortusztörvény megváltoztatását kértük
a kormánytól. Az Amnesty ugyanis erről is szól: megérteni és
magunkévá tenni mások küzdelmét, és segíteni egymást, ahol
csak lehet. A konferencia szüneteiben, a vacsoránál, vagy este egy
sör mellett folytatott beszélgetések sem csak a kikapcsolódásról
szóltak: ezek tették átérezhetővé, hogy milyen élő, sokszínű
és változatos ez a mozgalom.
