10 börtönben töltött év és 800 000, a világ minden tájáról küldött támogató levél után kegyelmet kapott Moses Akatugba. Justine Ijeomah-val, a Human Rights, Social Development and Environment Foundation (HURSDEF) nigériai igazgatójával beszélgettünk, aki kitartó szövetségesünk volt a Moses szabadságáért folytatott kampányban. Mesélt az osztályteremtől a halálsorig vezető útról, amelyet Mosesnek be kellett járnia, és arról, hogyan reagált a kínzások 26 éves túlélője, amikor megtudta, hogy kegyelmet kapott.
„Megfogadom,
hogy emberi jogi aktivista leszek, hogy másokért küzdhessek.”
– Többek
között ezek voltak Moses első
szavai, amikor Justine felhívta a jó hírrel, hogy Emmanuel
Uduaghan, a Niger Delta leköszönő
kormányzója 2015. május 28-án, az utolsó pillanatban
megkegyelmezett neki. Justine egész nap nyugtalanul böngészte a
kormányzó Facebook oldalát, remélve, hogy új információk
kerülnek fel az üggyel kapcsolatban. „Aznap szörnyen feszült
voltam: tudtam, hogy ez az utolsó nap, amikor a kormányzó még
megkegyelmezhet Mosesnek, mielőtt
leköszön posztjáról” –
mesélte. „Végül megérkezett a jó hír.”
„Azonnal
telefonáltam Mosesnek, és amikor elmondtam neki, hogy mi történt,
annyira boldog volt, hogy szóhoz sem jutott. Csak hosszú idő
múlva válaszolt, aztán kiabálni kezdett örömében.”
Az
iskolás, aki túlélte a kínzást
16
évesen Moses átlagos dél-nigériai iskolás volt. Nagy reményekkel
tekintett a jövőbe,
épp megkönnyebbült, hogy túlesett a középiskolás vizsgáin, és
az eredményekre várt. Arról álmodott, hogy elhunyt édesapja
kívánságára orvosi egyetemre megy. 2005. november 27-én Moses
elbúcsúzott a családjától, és elindult, hogy meglátogassa a
nagynénjét. Amikor nem ért haza a megbeszélt időben,
az édesanyja aggódni kezdett. Az özvegyasszony öt gyermekét
tartotta el abból, hogy Effurun –
egy Delta állambeli nagyváros –
piacán élelmiszert árult. Miközben az édesanyja a fia után
kutatott, Mosest épp katonák hallgatták ki. Ha megengedték volna,
hogy ügyvédet hívjon –
vagy legalább telefonáljon az édesanyjának –,
talán nem kínozták volna meg. Az első
24 órában azonban senki sem tudott a hollétéről.
Végül egy helyi utcai árus felkereste Moses édesanyját, és
elmondta, hogy látta, amint egy csapatnyi katona őrizetbe
vette a fiút. Moses kis híján tíz év múlva térhetett csak
haza.
Egy német kisfiú rajza Mosesnek
Nyolc
év telt el, mielőtt
Justine egyáltalán tudomást szerzett Moses ügyéről,
azonban amint megtudta, mi történt, a Warri börtönbe ment, hogy
beszélhessen a fiúval. „Az általam vezetett szervezet (a Human
Rights, Social Development and Environmental Foundation) olyan
nigériai eseteket dokumentál, amikor kiskorúak a felnőttek
börtönébe kerülnek. Így amikor tudomást szereztem Moses
ügyéről,
azonnal felkeltette a figyelmemet” –
mondta Justine.
Az
interjúban Moses elmesélte Justine-nek, hogy miután
letartóztatták, a katonák meglőtték
az egyik kezét, verték a fején és a hátán, és egy helyi
laktanyába szállították kihallgatásra. Mutattak neki egy
holttestet és felszólították, hogy azonosítsa. „Amikor Moses
azt mondta, nem ismeri a halottat, a katonák ismét megverték” –
emlékszik vissza Justine. „Ezután egy rendőrőrsre
vitték, ahol a rendőrök
brutálisan megverték machetékkel és gumibottal. Megkötözték és
órákig fejjel lefelé lógatták egy mennyezeti ventilátorról.
Fogóval letépték a kéz- és lábujjkörmeit is.”
„Elképzelhetetlen
fájdalmakat éltem át. Soha eddigi életemben nem volt részem
ilyen embertelen bánásmódban.” –
panaszkodott Moses. A rendőrség
azzal gyanúsította, hogy három mobiltelefont, némi készpénzt és
utalványokat tulajdonított el egy fegyveres rablás során. Ő
mindvégig tagadta a vádakat. A rendőrök
azonban megkínozták és arra kényszerítették, hogy két előre
megírt „beismerő
vallomást” írjon alá, amelyeket később
bizonyítékként felhasználtak a bírósági perben.
Az
osztályteremből
a halálsorra
2013.
november 12-én, nyolc börtönben töltött év után Mosest
akasztás általi halálbüntetésre ítélték. Az ítélet az
általa aláírt „vallomáson” és az állítólagos rablás
egyik áldozatának tanúvallomásán alapult.
Az
ügyben nyomozó rendőr
meg sem jelent a bíróságon. Mivel Moses még gyerek volt, amikor
letartóztatták, nem is lett volna szabad halálra ítélni. Ezt
tiltja a nemzetközi jog. Ezen kívül nem szabadna kínzással
kikényszerített „vallomásokat” bírósági perekben
bizonyítékként felhasználni.
A
fiatalok világszerte felháborodtak
Justine
nagyjából ez idő
tájt kereste meg az Amnesty Internationalt, hogy csatlakozzanak a
kampányhoz. „Sok országba elutaztam, hogy Mosesről
meséljek az Amnesty tagjainak, és rávegyem őket,
hogy csatlakozzanak a kampányhoz” –
mondta Justine. „Lenyűgözött
az elkötelezettségük. Különösen a fiatal aktivistáké, akik a
nigériai nagykövetségek előtt
tiltakoztak. Arra gondoltam, hogy ha ezek a gyerekek ennyire lelkesek
Moses ügyével kapcsolatban, akkor én is próbálkozhatnék még
erőteljesebben.
Így hát lobbizni kezdtem az összes külföldi kirendeltségen,
hogy engedjék szabadon a fiút.”
„Moses
börtönében is kampányolni kezdtünk, és anyagokat vittünk az
Amnesty globális kínzás elleni kampányáról a halálraítélteknek.
A látogatásunk után sokan közülük elmondták, hogy őket
is megkínozták. Borzasztó volt hallani a történeteiket; sokuk
csak azért tett vallomást, mert megkínozták”.
Újrakezdés
Moses
az elmúlt tíz év nagy részét elkülönítve töltötte, nem
tudta feldolgozni az őt
ért traumát. Miután 2006-ban átszállították egy másik
börtönbe, csak havonta kétszer láthatta a családját. Nemrégiben
azt mondta: „Nem hittem volna, hogy megérem ezt a napot”. Már
azt hitte, hogy az álma –
hogy orvos lesz belőle
–
örökre szertefoszlott. Nemrég elmesélte nekünk, hogy a börtönben
töltött évek alatt az volt számára a legfájdalmasabb, hogy a
régi osztálytársai közül sokan már elvégezték az egyetemet és
jó állásokat találtak.
Az
utolsó hetekben azonban minden megváltozott: a helyi aktivisták
minden addiginál keményebben dolgoztak, az Amnesty tagjaitól pedig
több ezer Twitter és Facebook bejegyzés, illetve üzenet érkezett
Uduaghan kormányzóhoz. „Igazán mindent beleadtunk a hatóságoknál
a Mosesért folytatott lobbizásba” –
mesélte Justine. „SMS-eket küldtem és mindenkivel beszéltem,
akinek köze volt az ügyhöz; ötször felhívtam a kormányzót, de
nem vette fel a telefont. Végül azonban megkaptuk a jó hírt.”
Közel
10 börtönben töltött év után Moses újra szabad. Végre
hazatérhet, hogy ott folytassa az életét, ahol abbahagyta. Talán
orvos is lesz, de emberi jogi aktivista egészen biztosan.
„Az
Amnesty International tagjai és aktivistái számomra hősök.
A HURSDEF tagjainak és önkénteseinek is hálás vagyok a
támogatásért. Biztosíthatom őket,
hogy a sok fáradozás, mellyel támogattak, nem vész kárba. Ha
Isten is megsegít, beváltom a hozzám fűzött
reményeiket. Megfogadom, hogy emberi jogi aktivista leszek, hogy
másokért küzdjek.” –
fogadta meg Moses Akatugba.
