Miután 2013-ban Hasszán Rohani lett Irán elnöke, a bíróságok és rendvédelmi szervek durva hadjáratba kezdtek a jogvédők ellen: ellenségnek állítják be és bebörtönzik azokat az aktivistákat, akik még ki mernek állni az emberi jogokért.
Az elnyomás áldozatai: támadás az iráni jogvédők ellen című
jelentés részletesen bemutatja, hogy a gyakran „külföldi
ügynöknek” és „árulónak” bélyegzett jogvédők ellen
„nemzetbiztonsági” érdekekre hivatkozva milyen eljárásokat
indítanak és zárják őket rács mögé. Különösen fájdalmas
arculcsapása ez a Rohani elnök első választási kampányában
tett ígéreteknek. Vannak aktivisták, akik több mint 10 év
börtönt kaptak, mert szóba mertek állni az ENSZ, az EU vagy
jogvédő szervezetek – köztük az Amnesty International –
munkatársaival.
„Ironikus, hogy miközben az atommegállapodás után az iráni
hatóságok az egyre javuló enszes és uniós kapcsolataikkal
dicsekszenek, azokat a jogvédőket, akik ugyanezekkel az
intézményekkel szóba mernek állni, bűnözőkként kezelik.” –
mondta Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és
észak-afrikai programjának kutatási igazgatója.
„Az iráni hatóságoknak azzal kéne foglalkozniuk, hogy a
jogvédők által felvetett problémákat megoldják, ahelyett, hogy
a jogvédőket az állam ellenségeinek állítják be. Ezek az
emberek mindent kockára tesznek, hogy egy emberségesebb és
igazságosabb társadalmat hozzanak létre, elképesztő, hogy a
bátorságuk jutalma durva elnyomás és megtorlás.”
Az EU tavaly bejelentette, hogy újrakezdi az országgal
folytatott kétoldalú emberi jogi tárgyalásokat. Az Amnesty
International felszólítja az uniós tárgyalások vezetőit, hogy a
lehető leghatározottabban emeljék fel a szavukat a jogvédőket ért
hatósági támadásokkal kapcsolatban.
„A nemzetközi közösség, különösen EU nem maradhat néma a
jogvédők elleni felháborító támadássorozat kapcsán.” –
mondta Philip Luther.
„Az iráni hatóságok megnyugtatása helyett az EU-nak
határozottan követelnie kell minden olyan jogvédő azonnali és
feltétel nélküli szabadon bocsátását, akit békés emberi jogi
munkája miatt vetettek börtönbe, és követelnie kell az
aktivisták elhallgattatását célzó büntetőeljárások
leállítását is.”
A jelentés átfogó képet ad az iráni jogvédők elleni
támadásokról. 45 eset szerepel a jelentésben, köztük
halálbüntetés elleni, nőjogi, szakszervezeti, kisebbségi jogi
aktivisták, emberi jogi ügyvédek és olyan aktivisták történetei,
akik a nyolcvanas évek tömeges kivégzései és erőszakos
eltüntetései miatt keresik még ma is az igazságot és a
kártérítést az áldozatok és rokonaik számára.
Hosszú börtön a jogvédőknek
Az elmúlt négy évben az iráni igazságszolgáltatás
előszeretettel vádol meg jogvédőket homályos és elképesztően
tágan értelmezett az állam ellen elkövetett „bűncselekményekkel”,
ezzel párhuzamosan pedig drasztikusan megemelte a börtönbüntetések
idejét. A bíróság vezetőjét a Legfelsőbb Vallási Vezető nevezi ki.
Egymás után ítélnek el embereket hosszú – akár több mint
tíz éves – börtönbüntetésre olyan dolgok miatt, amelyek nem
bűncselekmények. Emberek mennek börtönbe, mert kapcsolatba léptek
az ENSZ, az EU, újságok, nemzetközi szakszervezetek és külföldi
jogvédő szervezetek – köztük az Amnesty International –
munkatársaival.
Az egyik legismertebb eset a súlyos beteg, Arash Sadeghié, akit
összesen 19 év börtönre ítéltek, mert kapcsolatban állt az
Amnesty Internationallel, és információkat osztott meg az ENSZ
különleges jelentéstevőjével és az Európai Parlament
képviselőivel az iráni jogvédők helyzetéről.
Súlyos egészségi állapota ellenére a hatóságok folyamatosan
elutasítják, hogy egy börtönön kívüli kórházba szállítsák
Sadeghit. Ez a bosszú azért, mert a férfi tavaly október és idén
január között éhségsztrájkolt a felesége, Golrokh Ebrahimi
Iraee bebörtönzése miatt, aki azért került rács mögé, mert
írt egy fiktív történetet egy kövezésről.
Arash Sadeghi és Golrokh Ebrahimi Iraee
Narges Mohammadi, Irán egy másik ismert jogvédője, a Centre
for Human Rights Defenders nevű szervezet vezetője jelenleg 16 éves
börtönbüntetését tölti. Ezzel bosszulták meg, hogy 2014-ben a
Nemzetközi Nőnapon találkozott Catherine Ashtonnal, az EU akkori
külügyi főképviselőjével.
Narges Mohammadi
Raheleh Rahemipour egy év börtön kapott, miután az ENSZ
információkat kért az irániaktól Rahemipour bátyja és
unokatestvére nyolcvanas évekbeli erőszakos eltüntetésével
kapcsolatban.
Raheleh Rahemipour
„Ez egy szándékos ördögi támadássorozat, amelynek az a
célja, hogy elvágja az iráni jogvédőket a külvilágtól, és
megakadályozza, hogy felemeljék a szavukat a hatóságok által
elkövetett jogsértések ellen.” – mondta Philip Luther.
Az olyan szakszervezeti képviselők mint Esmail Abdi vagy Davoud
Razavi szintén zaklatásokkal és börtönnel néznek szembe, mert
kapcsolatban állnak nemzetközi szervezetekkel, köztük a
Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel.
A kisebbségi jogokkal foglalkozó aktivisták sem számíthatnak
semmi jóra. Alireza Farshi az azeri török kisebbség tagja 15 évet
kapott, mert levelet írt az UNESCO-nak egy az anyanyelv nemzetközi
napjával kapcsolatos esemény miatt.
Alireza Farshi
Tisztességtelen eljárások
A jelentésben szereplő minden jogvédőt tisztességtelen
eljárás során ítélt el az iráni forradalmi bíróság.
Az eljárások jellemzően elképesztően gyorsak. A halálbüntetés
ellen küzdő Atena Daemit és Omid Alishenast első fokon 14 és 10
évre ítélték 2015 márciusában egy 45 perces tárgyalás során.
A fellebbezés után büntetésüket 7 évre csökkentették.
Az eljárásokat a félelem légköre veszi körül, az ügyvédek
egy sor zaklatással néznek szembe. A hatóságok mindent
megtesznek, hogy ne találkozhassanak vagy beszélhessenek
védenceikkel négyszemközt vagy direkt visszatartják az iratokat.
A kínzás és tisztességtelen eljárások ellen kiálló
ügyvédeknek megfélemlítéssel, a kamarából való kizárással
és börtönbüntetéssel kell számolniuk. Az ismert ügyvédet,
Abdolfattah Soltanit 2011-ben ítélték 13 évre, többek között a
Centre for Human Rights Defendersnek végzett bátor munkája miatt.
Abdolfattah Soltani
