Az éves halálbüntetés jelentés margójára

Március 27-én kedden az
Amnesty International közzé tette éves globális jelentését a
halálbüntetésekről és kivégzésekről

Egy olyan szervezetnek
dolgozni, amelynek a küldetése az igazságért és a szabadságért
való kiállás, valamint a visszaélések és igazságtalanságok
feltárása, azt jelenti, hogy gyakran kényszerülök a fejlődés
kiemelése helyett a problémák hangsúlyozására.

Az Amnesty International
mint minden évben, így 2012-ben is közzé tette az éves globális
jelentését a világszerte zajló halálos ítéletekről és
kivégzésekről. Kezdjük a jó hírrel: a halálbüntetés
visszaszorulóban van.

A
tavalyi év során a 198
orsz
ág
közül csupán 20-ban történt kivégzés – a tíz évvel
ezelőtti adathoz képest harmadával csökkent ez a szám. Az ENSZ
tagállamok 90
sz
ázaléka
kivégzésektől mentes volt, míg 140
orsz
ág
jogilag vagy a gyakorlatban már eltörölte a halálbüntetést.

Érdemes
egy pillanatra elidőzni a számadatok felett. Amikor az Amnesty
International elkezdte halálbüntetés elleni kampányát 35 évvel
ezelőtt – ellenezve azt minden esetben, bűntényre, elkövetőre
vagy a kivégzés módszerére való tekintet nélkül – az a 16
orsz
ág
volt kisebbségben, amely már eltörölte a halálbüntetést. Mára
fordult a kocka, és azok az államok váltak kivételekké és
elszigeteltté, amelyek továbbra is ragaszkodnak a halálbüntetéshez.

2011-ben, a
kivégzésmentes övezetek közé tartozott a teljes Európa és a
volt Szovjetunió, Fehéroroszország kivételével, valamint az
amerikai kontinens egésze az Egyesült Államok kivételével.

A csendes-óceáni térség
is mentes a halálbüntetéstől, eltekintve öt új halálos
ítélettől, amelyet Pápua Új-Guineában hoztak.

Ez a földindulás
mértékű változás bizonyíték és elismerés az emberi jogi
aktivisták számára, akiknek van bátorságuk kiállni az elnyomás
ellen; a döntéshozók és politikusok számára, akiknek van
bátorságuk szembemenni az éppen népszerű politikai áramlattal;
újságírók és akadémikusok számára, akiknek van bátorságuk
feltárni az igazságot.

Ezek az emberek
rámutattak arra, hogy a halálbüntetés nem csak helytelen – az
élethez való joggal összeegyeztethetetlen –, hanem ha
tüzetesebben megvizsgáljuk, az államilag szentesített gyilkosság
intézménye tarthatatlan.

Vajon tényleg elrettentő
hatása van a halálbüntetésnek az erőszakos bűncselekményekre?
Erről meggyőző bizonyíték nem létezik. A halálbüntetést
eltörlő országokban gyakran alacsonyabb a gyilkosságok száma,
mint azokban, ahol azt még nem törölték el. Az államilag
szentesített gyilkosság csak egyre jobban szítja az erőszakot és
a megtorlást.

Mi a helyzet a
közvélemény, és azzal, hogy a társadalmi többség kiáll a
halálbüntetés mellett? Az ilyen jellegű közvélekedés
meglehetősen gyenge lábakon áll. Amint a politikai vezetők és a
véleményformálók haszonleső és manipulatív reakcióit és
elképzeléseit a bűnözés elleni kemény fellépéssel
kapcsolatban felváltja a megfontolt vita, illetve amint alternatív
megoldások is felmerülnek, a halálbüntetés társadalmi
támogatása is vissza fog szorulni.

Vajon a bűncselekmények
áldozatai nem érdemelnének igazságot és megnyugvást? De, a
szörnyű bűncselekmények elszenvedői igazságot érdemelnek,
azonban ez az igazság semmiképp sem gyökerezhet a bosszúban. A
gyilkosság mindenképp elítélendő, akár egy személy, akár maga
az állam követi el.

Néhány áldozat
hozzátartozója megnyugvásra lel a kivégzés által, de ez nem
magától értetődő, és előfordul, hogy ők maguk, az erőszakos
bűncselekmények áldozatai ellenzik támadójuk kivégzését.

Az Egyesült Államokban
egy bangladesi bevándorló, Rais Bhuiyan sikertelenül kampányolt
annak érdekében, hogy az a Mark Stroman kegyelmet kapjon, aki a
9/11-es támadásokra adott reakcióként elkövetett erőszakos
támadássorozat alatt lőtte meg őt. Rais azt mondta: „Az én
vallásom azt tanítja, hogy a megbocsátás mindig jobb, mint a
bosszú.”

Természetesen a sírból
nincs fellebbezés. Az Egyesült Államok-beli Illinois, számos
tévedésből meghozott ítélet után, 2011-ben eltörölte a
halálbüntetést.

Nem meglepő, hogy sokak
szerint a halálbüntetés melletti kiállás igazi próbája nem a
kivégzés végrehajtása, hanem annak elfogadása, hogy esetleg egy
ártatlan embert is megölnek.

Mások a halálbüntetést
területi, vallási vagy kulturális különbségekkel magyarázzák.
Ez az érv sem állja meg a helyét, hiszen a halálbüntetést nem
alkalmazó többség közt minden főbb földrajzi térség, vallás
és kultúra képviselteti magát.

Ennek ellenére néhány
állam még kitart a halálbüntetés mellett, így most
foglalkoznunk kell a rossz hírekkel. Elszigetelt országok kis
csoportja vészjósló arányban folytatta a kivégzéseket 2011-ben.

Lefejezés,
akasztás, halálos méreginjekció vagy sortűz által világszerte
legalább 676
embert v
égeztek
ki és legalább 18750
ember maradt az
 év
végéig halálos ítélet alatt.

Ezek a számok nem
tartalmazzák a Kínában végrehajtott kivégzések ezreit, amellyel
a világ első számú országa a végrehajtott kivégzések
szempontjából. Az országra vonatkozó nyilvános forrásokból
összegyűjtött számokat egy ideje már nem publikáljuk, ugyanis
ezek jelentősen alulmúlják a valódi adatokat. Kína a mai napig
nem vette figyelembe felhívásunkat, hogy hozza nyilvánosságra a
valós számokat a kivégzésekről azon állításainak
bizonyítására, miszerint az elmúlt négy évben a halálbüntetés
használatát jelentősen csökkentették az országban.

Ezen felül számadataink
nem tartalmazzák azt a rengeteg további kivégzést, amelyek
hiteles források szerint Iránban történtek, de amelyeket a
hivatlos vezetés nem ismer el. Ezen nem megerősített adatok
hozzáadása majdnem megduplázná az Iránban végrehajtott
kivégzések hivatalos mértékét.

Kínához
és Iránhoz – kivégzési hajlandóságukban – csatlakozott
Szaúd-Arábia, Irak és – egyedül az amerikai kontinensen és a
vezető gazdaságok G8
csoportj
ában
– az Egyesült Államok. Észak-Koreával, Szomáliával és
Jemennel egyetemben ezek az országok minden évben, most már
sokadszorra a legtöbb kivégzést végrehajtó országok közé
tartoznak.

A
régiók szempontjából a Közel-Keleten
volt tapasztalhat
ó
jelentős növekedés a dokumentált kivégzések számában,
majdnem 50
sz
ázalékkal
volt több, mint 2010-ben. Ezen kivégzések 99
sz
ázalékáért
azonban mindössze négy ország, Irak, Irán, Szaúd-Arábia és
Jemen voltak a felelősök.

Emellett mindenképpen rá
kell mutatnunk arra is, hogy a legtöbb országban, ahol halálos
ítéletek sokaságát szabták ki vagy kivégzéseket hajtottak
végre, mindezt tisztességtelen bírósági eljárások után
tették. Fehéroroszországban, Kínában, Iránban, Irakban,
Észak-Koreában és Szaúd-Arábiában a halálos ítéleteket
gyakran olyan „vallomások” alapján hozták, amelyeket kényszer
vagy akár kínzás hatására tettek az áldozatok. Így ahogy a
történelem során eddig is, a halálbüntetést az elnyomó államok
arra is felhasználták, hogy eltávolítsák az engedetlen és
nemkívánatos személyeket.

Elégedettségre
még nincsen ok. Minden egyes kivégzés eggyel több a kelleténél.
Azonban2011
meger
ősítette
a halálbüntetés eltörlése felé haladó általános
irányvonalat, így ez a kegyetlen és visszavonhatatlan büntetés,
amelynek mindannyian áldozatai vagyunk, minden kétség nélkül a
történelemkönyvek lapjai felé halad.

Téma

    © 2024 Amnesty International Magyarország