A „sürgős akciók”
az Amnesty több ezer támogatójának mozgósítását jelentik,
akik a sürgős akció hálózat tagjai, és akik rögtön
levélírásba kezdenek valakinek a kínzástól vagy bántalmazástól
való megvédelmezése, szabadon engedése, vagy akár életének
megmentése érdekében.
Az első ilyen sürgős
akciót 1973. március 19-én hirdették meg Luiz Basilio Rossi, a
brazíliai Sao Paulo-i egyetem közgazdaságtan professzorának és
szakszervezeti vezetőnek a letartóztatása után.
Korábban már érkeztek
aggasztó beszámolók az akkor Brazíliában hatalmon lévő katonai
diktatúra intézkedéseiről a politikai ellenállás elfojtására.
1973. február 15-én este Rossi professzor otthonát körülvette a
katonai rendőrség, gépfegyverekkel fölszerelkezve. Rossit minden
magyarázat nélkül letartóztatták.
A körülmények
szerencsés láncolatának köszönhetően ez az információ pont
akkor jutott el az Amnesty-hez, amikor az amerikai kutatócsoportja
engedélyt kapott az új „sürgős akció” módszer
kipróbálására.
Tracy Ultveit-Moe, az
Amnesty egyik kutatója, akit nyugtalanítottak a brazil beszámolók
a fogságban történő kínzásokról, úgy érezte, hogy valami
radikálisat kell tenni Rossi professzor védelmében. Felvetette az
úttörőnek számító ötletet, hogy hirtelen árasszák el a
brazil hatóságokat Rossiról információt követelő és szabadon
engedését kérő levelekkel. Ez hatásosnak bizonyult.
Rossi professzort 1973.
október 24-én engedték szabadon. Szabadulását követően Rossi
azt mondta, hogy az Amnesty International aktivistáinak tulajdonítja
ennek elérését.
Ennek az első akciónak
a bámulatos sikere után más Latin-Amerikával foglalkozó
kutatócsoportok is gyorsan elindították saját akcióikat, és a
módszert hivatalosan is beemelték az Amnesty International
kampánytechnikái közé a szervezet első, világméretű, kínzás
elleni kampánya során.
1973 óta néhány
rendkívül befolyásos ember érdekében hirdetett sürgős akciót
az Amnesty International, köztük olyan politikai vezetőkért, mint
Aung Szan Szú Kji és Václav Havel, volt csehszlovák köztársasági
elnök. Kim De Dzsung is része volt egy sürgős akciónak, aki
szabadulása után megkapta a Nobel-békedíjat, és Dél-Korea
elnöke lett. Ám a történetek többsége „átlagos” emberekről
szól a világ minden részéről, akik kiállnak az emberi jogokért
saját országukban és akiknek emberi jogaik megsértésével kell
szembenézniük.
Az Amnesty
International ma is azért hirdeti meg sürgős akcióit, hogy
információt követeljen egy eltűnt személyről, hogy kérelmezze
egy igazságtalanul bebörtönzött ember szabadon bocsátását,
vagy hogy megpróbáljon késleltetni egy közelgő kivégzést.
Ám egy dolog nem
változott, és ez a sürgős akciók bámulatos képessége arra,
hogy megelőzzön és megállítson emberi jogi visszaéléseket
világszerte, immáron 40 éve.
