A
tervezet először kivonatosan, majd január 12. és 19. között
teljes egészében kiszivárgott a hagyományos és közösségi
médiába. Számos újság beszámolt róla, hogy a Fidesz-KDNP
kormány – amely már nem rendelkezik kétharmados támogatottsággal
a parlamentben – februárban akarja tárgyalni a tervezet enyhén
módosított verzióját az Országgyűlésben.
Eddig
öt különleges jogrendi helyzetet ismert az Alaptörvény (48-54.
cikk A rendkívüli állapotra és a szükségállapotra vonatkozó
közös szabályok), a hatodik módosítás ezekhez adna hozzá egy
újabbat (terrorveszély-helyzet), amikor a kormány különleges
intézkedésekkel kormányozhatna. A terrorveszély-helyzetet
“jelentős terrorfenyegetettség vagy terrortámadás” esetén
hirdethetné ki a kormány.
A
tervezet nem tér ki arra, hogy mi számít terrorfenyegetésnek. Az
Alaptörvény módosítása a rendőrségi és honvédségi törvény
módosításával együtt rettenetesen tág és homályos
terrorellenes szabályok és intézkedések bevezetéséhez
vezethetnek. Az Amnesty International komolyan aggódik, hogy a közel
abszolút hatalom bevezetése lehetőséget ad a mindenkori
kormánynak annak kihasználására, és olyan körülményeket
teremtene, ahol a jogsértéseket elkövető állami hatalmat nem
vonják felelősségre.
Január
21-én a Miniszterelnökséget vezető miniszter arra a kérdésre
válaszolva, hogy a kormány milyen “terrorveszély-helyzetekben”
használná ezt a különleges jogosítványát, három példát
említett 2015-ből: a menekültek és rendőrök közötti kisebb
összecsapást Röszkénél, az autópályán gyalogló menekülteket,
valamint a Keleti pályaudvaron kialakult helyzetet.
„Nem
azzal van a baj, hogy a magyar kormány korunk egyik legfélelmetesebb
jelenségétől, a terrorizmustól szeretné megvédeni lakosait. A
baj az, hogy a tervezet ebben a formában szinte abszolút hatalmat
ad a kormánynak úgy, hogy közben semmilyen biztosíték nincs
arra, hogy csakis a lehető legszűkebb mértékben és legrövidebb
ideig korlátozzák a magyarok jogait” – mondta Jeney
Orsolya,
az Amnesty
International Magyarország igazgatója.
„Ráadásul semmi nem garantálja azt, hogy a mindenkori kormányok
ne tudjanak ezzel visszaélni.”
A
tervezet lehetővé tenné a kormány számára, hogy egy közelebbről
meg nem határozott “terrorfenyegetettség” alapján saját
hatáskörében hirdessen ki terrorveszély-helyzetet 60 napra. Ezt
60 nap elteltével az Országgyűlés kétharmadának egyetértésével
lehetne meghosszabbítani. A tervezetben arra nincsenek valódi
garanciák, hogy bevezetését valóban indokolják a körülmények
és arra sem, hogy csak ideiglenes helyzetről van szó, így fennáll
a veszélye a terrorveszély-helyzet állandó fenntartásának.
A
tervezet nem írja elő sem a bírói felülvizsgálatot, sem a
parlamenti ellenőrzést vagy bármilyen más valódi alapos
vizsgálatot a különleges jogrenddel kapcsolatban. Csupán annyit
ír elő, hogy a köztársasági elnököt és az országgyűlés
releváns bizottságait folyamatosan tájékoztatni kell.
A
tervezet 30 különleges intézkedést nevesít, amelyeket a
honvédelemről szóló törvénybe építenének bele (2011. évi
CXIII. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről,
valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről),
és amelyek elképesztően széleskörű hatalommal ruháznák fel a
magyar hatóságokat. Nincs olyan rendelkezés, amely alapján az
intézkedések érintettjei kifogással élhetnének az
intézkedésekkel kapcsolatban vagy jogsértések esetén
jogorvoslatért fordulhatnának. Az intézkedések között van:
-
Egy
általános felhatalmazás “speciális terrorellenes intézkedések”
bevezetésére; -
Teljes
kormányzati kontroll a javak és szolgáltatások beszerzése
felett, ideértve a beszerzési módok megválasztását; -
A
külföldiek mozgásának korlátozása, ideértve az ország
területére való belépés tilalmát, megsértve ezzel
Magyarország nemzetközi kötelezettségeit; -
A
Magyarországon jogszerűen tartozkódó külföldiek mozgásának
és tartózkodásának önkényes korlátozása (például kötelező
lenne minden tervékenységükről a hatóságokat tájékoztatni); -
Még
több lehetőség az igazoltatásra; -
Szélesebb
körú hatalom vagyonbefagyasztásokra; -
Lehetőség
a műsorszolgáltatók felszereléseinek lefoglalására, valamint a
sugárzott tartalom és üzenetek kontrollálására; -
Hatalom,
hogy felfüggesszék vagy korlátozzák a postai, telekommunikációs
vagy email szolgáltatásokat; -
Az
internethasználat és -forgalom szigorú szabályozása; -
Külföldiekkel
vagy külföldi szervezetekkel való kapcsolatfelvétel és
kommunikáció korlátozása, illetve tilalma; -
Közterületi
demonstrációk és gyülekezések betiltása; -
Kijárási
tilalom meghatározott helyeken; -
Utazási
és lakhatási korlátozások az ország egyes részeiben (az
erőszakos elköltöztetés és evakuáció, illetve az országon
belüli utazás korlátozása is lehetővé válna); -
A
hadsereg fegyveres alakulatainak országon belüli bevetése; -
A
közlekedés és infrastruktúrája használatának korlátozása
vagy felfüggesztése.
Ha
az Alaptörvény hatodik módosítása és az azt kísérő
törvénymódosítások életbe lépnek, nagy valószínűséggel túl
fogják lépni annak törvényi kereteit, és sérteni fogják a
véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és egyesülés
szabadságát, a magánélethez, szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz
való jogot, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát –
és előfordulhat, hogy a szabadsághoz és a tisztességes
eljáráshoz való jogot is. Az Amnesty International komolyan
aggódik, hogy egy ennyire kevéssé korlátozott széleskörű
hatalmat a mindenkori kormány – többek között – a politikai
ellenfelei, a jogvédők, az emberi jogi, környezetvédő, LMBTI és
más aktivisták, vagy az etnikai és vallási kisebbségi csoportok
ellen használhat fel.
A
rendkívüli és szükségállapot életbeléptetésének komoly
nemzetközi sztenderdeknek kell megfelelnie. Mindenképpen kell egy
jól azonosított kivételes fenyegetés; az ilyenkor bevezetett
intézkedéseknek szükségesnek és arányosnak kell lenniük; az
intézkedéseket törvényben kell előírni és nem lehet őket
diszkriminatívan alkalmazni, és mind maga a fennállása, mind
pedig a bevezett intézkedések csak ideiglenesek lehetnek, továbbá
kellően komoly garanciákkal kell körülbástyázni, amelyek
megakadályozzák, hogy azt nem hosszabbítják meg folyamatosan.
Jelenlegi
formájában az Alaptörvény hatodik módosításának tervezete, a
30 különleges intézkedés és a rendőrségi, honvédelmi és a
nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény módosításai
nem felelnek meg a szükségesség-arányosság nemzetközi jogban
előírt követelményének, így sértik a Polgári és Politikai
Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és az Emberi Jogok Európai
Egyezményét is.
Az
államoknak kötelességük területükön megvédeniük a
polgáraikat, ha azok életét veszély fenyegeti. De vannak határok,
ameddig a kormány elmehet, hogy eleget tegyen e kötelességének.
Az Amnesty International felszólítja a magyar hatóságokat, hogy
biztosítsák, az Alaptörvény tervezett hatodik módosítása és a
hozzá kapcsolódó egyéb jogszabálymódosítások mindenben
megfelelnek a nemzetközi emberi jogi előírásoknak, illetve a
menekültek és menedékkérők jogaira vonatkozó előírásoknak.
HÁTTÉR
Miután
a Fidesz-KDNP 2010-ben és 2014-ben is kétharmados többséget
szerzett a Parlamentben (2015 elején a kétharmados többségük
megszűnt), az Orbán Viktor vezette magyar kormány által
beterjesztett új alkotmány és számos más törvény gyengítette
az emberi jogok védelmét Magyarországon. Az Amnesty International
2011-ben és 2013-ban is kritizálta az Alaptörvényt és annak
újabb módosításait, amelyek gyengítették a védelmet a
szexuális irányultság és nemi identitás alapú hátrányos
megkülönböztetés ellen; a család fogalmából kizárták a nem
házas illetve az azonos nemű párokat; lehetővé tették az
életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását feltételes
szabadságra bocsátás nélkül, és lehetővé tették a
hajléktalanság kriminalizálását.
2016.
január 12-én az Emberi Jogok Európai Bírósága a Szabó és
Vissy v. Magyarország ügyben (37138/14) elmarasztalta Magyaroszágot
annak titkosszolgálati megfigyelési jogszabálya miatt. Úgy
találták, hogy a rendőrségi törvény 7/E (3) szakasza sérti az
Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét (magán- és családi
élethez való jog). A bíróság szerint a törvény rendelkezései
sértik a 8. cikket, amikor engedélyezik a megfigyelés elrendelését
“kizárólag a kormány hatáskörében és anélkül, hogy a
megfigyelés szigorúan szükséges lenne” anélkül, hogy
bármilyen garanciát vagy megfelelő jogorvoslatot kínálna.
