Az AI Nemzetközi Közgyűléséről jelentjük II.

(pieterstockmans)

Amint Mubarak és Ben Ali, egyiptomi és tunéziai diktátorok megérezték a felelősségre vonás közeledtét – nem sokkal hatalmuk megdöntése előtt – megsemmisítették a biztonsági szolgálataik összes titkosított aktáit. De tévedtek, amikor azt hitték, hogy kitörölhetnek több évtizednyi történelmet, tele a saját polgáraik ellen elkövetett bűnökkel és elnyomással. Az Amnesty International évek óta dokumentálja az egyiptomi és tunéziai emberi jogi sértéseket. Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára, a szervezet a közel-keleti és az észak-afrikai népfelkelésekben játszott döntő szerepéről beszélve hangsúlyozta az Amnesty International folyamatos küzdelmét a felelősségre vonhatóságért: „Közöltük az egyiptomi hatóságokkal: ha az egyiptomiak bíróság elé akarják állítani korábbi elnyomóikat, hozzánk forduljanak. Az archívumaikban 30 évre visszamenőleg találhatók feljegyzések az emberi jogok brutális megsértéséről Egyiptomban”.

Az Amnesty International-nek köszönhető, hogy a vezetők nem tudják pusztán a belső akták megsemmisítésével megváltoztatni a történelmet. Ugyanúgy ahogy a diktatúra évei alatt kiállt az áldozatokért és az emberi jogok védelmezőiért, úgy ott volt a helyszínen a felkelés alatt is – és nem csak olyan szimbolikus helyeken, mint a Tahrir tér, hanem szerte Egyiptomban.

Az Amnesty kutatója, Diana Eltahawy, aki maga is egyiptomi, számtalan olyan emberrel találkozott, akiknek a családtagjait a biztonsági erők gyilkoltak meg a tüntetések alatt. „Sok egyiptomi aktivista mondott köszönetet nekünk ezért. Emberek, akik már 30 éve szenvednek, nem feledkeznek meg az Amnesty folyamatos küzdelméről a jogsértésekért való felelősségre vonhatóságért”. Amikor a világ figyelme már lankadna a forradalom legforróbb napjait követően, az Amnesty gyertyájának fénye még mindig ráirányítja a figyelmet a szeretteiket elvesztő emberekre, akik igazságért kiáltanak.

Az egyike azoknak, aki az Amnesty erőfeszítései révén kikerült az elszigeteltség sötétjéből, Fahem Boukkadous, tunéziai újságíró és emberi jogi aktivista, aki a Ben Ali rezsim folyamatos célpontja volt. Fahem – ma már a tunéziai Amnesty aktív tagja – éveket töltött börtönben jogerős ítélet vagy bírósági tárgyalás nélkül, és a politikai foglyok közül az egyik legutolsóként szabadult Ben Ali bukása után.

Fahem beszédét lélegzetvisszafojtva hallgatta mondott a közönség az Amnesty International 30. nemzetközi közgyűlésén: „ A belügyminiszter szeme láttára kínoztak meg barbár módon. 6 hónapos eltűnésem után még 2 évig tartottak fogva. Súlyos beteg voltam. Az Amnesty volt az, ami azonnali lépéseket tett kiszabadításom érdekében. Még a szükséges orvosi ellátást is megkaptam, amely nélkül ma már valószínűleg halott lennék. Adós vagyok az Amnestynek, még az életemet is a szervezetnek köszönhetem. Az Amnesty különböző részlegeitől özönlő levelek tartották bennem az erőt napról napra. A szervezet döntő szerepet játszott a több mint 45000 tunéziai politikai fogoly jogainak megsértését dokumentáló folyamatban. Erre mindannyian büszkék lehettek. A tunéziai forradalom a tiétek is.”

Tiszta sor, hogy az Amnesty munkája nemcsak megváltoztat, de meg is ment életeteket.

A valamikori áldozatokból most emberi jogi aktivistákká váló jogvédői által az Amnesty még több élet megváltoztatásában játszhat szerepet.

Az Amnesty kutatói és munkatársai nemegyszer saját biztonságukat kockára téve végzik munkájukat. Példa erre, hogy kettejüket letartóztatták Egyiptomban, ám szabadon bocsátásuk után azonnal visszatértek munkájukhoz. Az Amnesty Tunézia elnöke, Sondes Garbouf is megerősítette a történteket: „Ámulatba ejt, valahányszor tanúja vagyok, hogy sokszor mekkora kockázatot vállalnak az Amnesty munkatársai. Képesek voltak az utcákon folytatni munkájukat a mesterlövészek jelenlétében is. Munkájuk nélkül soha nem látott volna napvilágot a tunéziai eseményekről szóló jelentés, amely döntő fontossággal bír a tunéziai Amnesty irodának.”

A Tunéziáról szóló jelentés itt található (angol nyelven): http://amnesty.org/en/library/info/MDE30/011/2011/en

Fordították Padányi Andrea és Radosits Magdolna, az AIM gyakornokai

Téma