Ausztrália: Bizonyíték van rá, hogy hivatalos személyek is érintettek a nemzetközi bűncselekményben

Az Amnesty International birtokába jutott legújabb bizonyíték arra enged következtetni, hogy Ausztrália tengeri határellenőrzési műveletei jogtalanok és bűncselekmények elkövetését valószínűsítik: hajók legénységének lefizetését, valamint a menedékért folyamodó nők, férfiak és gyerekek bántalmazását.

Menedékkérőkkel,
egy hajó legénységével és az indonéz rendőrséggel készített
interjúk alapján a Mindenáron
(By
hook or by crook
)
címet
viselő új jelentés bizonyítékokat mutat be arról, hogy 2015
májusában a ‘Szuverén Határok Hadművelet’ keretében dolgozó
ausztrál tisztek lefizettek egy hatfős legénységet, hogy azok a
hajójukon utazó Új-Zélandon menekültstátuszért folyamodni
kívánó 65 embert 32 ezer amerikai dollár fejében inkább
Indonézia partjaihoz szállítsák. Az ausztrálok még térképeket
is adtak nekik, amelyek segítségével a megfelelő helyen köthettek
ki Indonéziában.

A
videófelvételekkel alátámasztott tanúvallomások felfedik, hogy
az ausztrál határőrök hogyan sodorták életveszélybe az
embereket azáltal, hogy olyan hajókra szállították át őket,
amelyek nem rendelkeztek elegendő üzemanyaggal, és az egész
incidens miként illeszkedik a hajók visszafordításának és
visszatoloncolásának kategóriájába.

A
jelentés azzal kapcsolatban is felveti a kérdést, hogy vajon az
ausztrálok fizettek-e egy másik, júliusban visszafordított hajó
legénységének is.

“Ausztrália
hónapokig tagadta, hogy embercsempészeknek fizetett volna, a
jelentésünk azonban egész más megvilágításba helyezi a
történteket” – jelentette ki “Az
Amnesty International által vizsgált két esetben a határellenőrzés
és a haditengerészet alkalmazottai emberek tucatjainak életét
sodorták veszélybe azzal, hogy gyatrán felszerelt hajókra
kényszerítették őket. Ausztrália egy törvényekkel
szembehelyezkedő állammá kezd válni abból a szempontból, hogy ki
hogyan bánik azokkal, akik menedékért folyamodnak.”

A
20
15.
májusi eset

Az
incidens médiában való első megjelenése óta az ausztrál
kormány emberei több alkalommal tagadták, hogy embercsempészeknek
fizettek volna, egyúttal azonban elismerték, hogy a határellenőrző
szervek észlelték egy bajba jutott hajó segélykérését a
tengeren.

Mindazonáltal
a szóban forgó hajó legénysége, akikkel az Amnesty International
még augusztusban készített interjút Indonéziában, ahol jelenleg
is őrizetben vannak, valamint az Amnesty által szintén
megkérdezett utasok egybehangzóan azt mondták, hogy hajójuk nem
volt bajban, és soha nem kértek segítséget.

Az
ausztrál határőrök először 2015.
május 17-én közelítették meg a hajót, majd május 22-én ismét.
Az utasok többsége, így egy terhes nő, két hétéves gyermek és
egy csecsemő azután szálltak át a határőrök hajójára, hogy
azt mondták nekik, azon lehetőségük lesz megfürdeni.
Felszállásuk után körülbelül egy hétig zárkákban tartották
őket fogva. Voltak, akiktől megtagadták az orvosi ellátást, de
egyes esetekben a saját gyógyszerükhöz sem férhettek hozzá.

Az
előző hajó hatfős legénysége azt állította, hogy az
ausztrálok összesen mintegy 32 ezer amerikai dollárt adtak nekik.
Legalább egy menedékkérő tanúja is volt a pénz átadásának,
és erről beszámolt az emberi jogi szervezetnek. Az indonéz
rendőrség megerősítette az Amnesty Internationalnek, hogy
találtak ilyen összegű pénzt a legénységnél, amikor az
országba belépve letartóztatták őket.

Az
Amnesty International 62 menedékkérő felnőttel, a legénység hat
tagjával és az indonéz hivatalnokokkal készített interjúira
alapozta vizsgálatát. A szervezet ezenkívül sokkoló
bizonyítékokhoz is hozzáfért, így olyan fotókhoz és videókhoz,
amiket maguk az utasok készítettek az útjuk során. Az indonéz
rendőrség is megmutatta azt a ropogós százdollárosokból álló
pénzköteget az Amnesty kutatójának, amit a hattagú legénységtől
foglaltak le.

Május
31-én az ausztrálok a legénységet és a menedékkérőket két
különböző kisebb hajóra szállították át, a legénységnek
pedig elmagyarázták, hogyan jutnak el Rote szigetére, valamint
adtak nekik egy térképet, rajta kikötésre alkalmas helyekkel.
Mindkét hajónak kevés volt az üzemanyaga, az egyikből ki is
fogyott a tengeren. A rémült utasoknak így veszélyes módon, a
tenger kellős közepén kellett átszállniuk a megmaradt hajóra,
amelyről indonézek mentették meg őket, miután az zátonyra
futott.

Töltsd le jelentésünket!

A
júliusi eset

A
Mindenáron
még
egy olyan esetet feltár, amelyben lehetséges, hogy az ausztrál
határellenőrzés emberei 2015
júliusában fizettek
egy hajó legénységének, hogy embereket csempésszenek át
Indonéziába. A 2015
májusi esettel ellentétben ez nem kapott olyan nagy médiafigyelmet.
Ebben az esetben ismét úgy tűnik, hogy az ausztrálok egy hajó
legénységét az indonéz Rote szigete felé irányították a velük
utazó emberekkel együtt. A hajón utazók elmondták az Amnesty
Internationalnek, hogy az ausztrál haditengerészet és
határrendészet július 25-én tartóztatta fel és augusztus 1-jén
szállította át egy másik hajóra őket. Akkorra a legénységnél
volt két új táska, amiket az utasok korábban nem láttak náluk.
Amikor az utasok gyanakodni kezdtek és azzal fenyegettek, hogy
kinyitják a táskákat, az ausztrálok többször felszólították
őket, hogy ne tegyék.

Ezen
incidensek Ausztrália Szuverén Határok Hadműveletével (OSB)
hozhatóak összefüggésbe, ami egy 2013-ban
indult katonai
határellenőrzési művelet, mely azt szolgálja, hogy mindenkit,
így a menekülteket és menedékkérőket is megakadályozzák
abban, hogy irreguláris módon érjék el hajóval Ausztráliát.

Az
Amnesty International egy királyi bizottság felállítását
követeli a Szuverén Határok Hadművelet ellenőrzésére, hogy
kinyomozzák és jelentsék az esetleges büntetendő és jogtalan
cselekményeket, amelyeket az ausztrál kormány alkalmazottai
követnek el.

Annak
ellenére, hogy a kormány kitart amellett, hogy az OSB célja az,
hogy életeket mentsen a tengeren, az Amnesty International és sokan
mások mégis rögzítették az ausztrálok által elkövetett
erőszakos és illegális kitoloncolások arányának riasztó
növekedését.

Olyanok,
akik Indonéziában folyamodtak menedékért, elmondták az Amnesy
Internationalnek, hogyan fordították vissza őket az ausztrál
hatóság emberei a tengeren, valamint azt, hogy a hatóságok
verbálisan és fizikailag is bántalmazták a hajókon utazókat.

Az
ilyen visszafordítások megsértik a visszaküldés tilalmának
elvét (non-refoulement), amely kimondja, hogy a menekülteket nem
lehet visszaküldeni olyan országba, ahol veszélyben lehetnek,
valamint nem lehet tőlük megtagadni azon jogukat, hogy a
menedékkérelmüket elbírálják.

“Feladva
eredeti rendeltetését, az életek megóvását, az OSB mostanra
egyet jelent a világ legsebezhetőbb embereinek bántalmazásával.
Ausztráliának egyszer és mindenkorra komolyan kell vennie a
menekültekkel szembeni nemzetközi kötelezettségeit. Minden
menedékért folyamodó ember megérdemli, hogy kérelmével érdemben
foglalkozzanak. Ahelyett, hogy tovább folytatná a hajók
visszafordítását, Ausztráliának hatékony párbeszédet kellene
kezdenie az Ázsia csendes-óceáni térségében élő sebezhető
népcsoportok regionális védelmének fejlesztése érdekében,
valamint növelnie kéne a biztonságos és legális utak számát az
olyan emberek számára, akik biztonságos helyre szeretnének
eljutni”.

HÁTTÉR

Az
ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménye (Egyezmény)
kijelöli az államok jogi kötelezettségeit arra nézve, hogyan
működjenek együtt a nemzetközi szervezett bűnözés megelőzése
és leküzdése érdekében. Az Egyezményt kiegészítő – a
migránsok földön, vízen, és levegőben történő csempészéséről
szóló – jegyzőkönyv (Jegyzőkönyv) megköveteli az államoktól,
hogy előzzék és akadályozzák meg a migránsok csempészését,
illetve, védjék meg a csempészett emberek jogait. Ausztrália
elfogadta az Egyezményt és a Jegyzőkönyvet is. A Jegyzőkönyv
megköveteli aláíróitól, hogy kriminalizálják a migránsok
csempészését, amit úgy definiál, hogy “olyan ember egyik
résztvevő országba való illegális bejuttatásának megszervezése
direkt vagy indirekt módon pénzügyi vagy más anyagi haszonszerzés
céljával, aki az adott országnak sem nem állampolgára, sem
állandó tartózkodási engedéllyel nem rendelkezik.”

Anna
Shea
.

Anna
Shea
.

Anna
Shea
.

Az
embercsempészet nemzetközi bűncselekmény, azonban a csempészett
emberek nem bűnözők, és a nemzetközi jog tiltja az államok
számára, hogy a menedékkérőket csupán az országba való
bejutási módjuk miatt büntessék.

A
Jegyzőkönyv értelmében az elkövetés módjai – tehát ami
alapján felelősségre lehet vonni valakit – az embercsempészét
esetén lehetnek a bűncselekmény elkövetése, a bűncselekmény
elkövetésének kísérlete, a bűncselekményben való bűntársként
való részvétel, valamint mások megszervezése és irányítása a
bűncselekmény elkövetésére.
Az
Amnesty International által a 2015
májusában történt eseményekről gyűjtött bizonyítékok arra
engednek következtetni, hogy május 24-én vagy ezekben a napokban
az ausztrál hatóságok emberei megszervezték vagy utasításokkal
látták el a legénységet, hogy azok elkövessék az
embercsempészés bűntettét. Mindez
ausztrál hivatalos személyek irányítása alatt történt, az ő
anyagi hozzájárulásuk mellett (két hajó, üzemanyag, térképek,
GPS) követték el a bűncselekményt azáltal, hogy az embereket
Indonéziába csempészték. Az Indonéziába való bejutás módja a
legénység elmondása alapján, vagyis az hogy az ausztrál
hatóságok eligazították őket, hogy merre menjenek és
elmagyarázták, pontosan hol érdemes kikötni Rote szigetén
ahelyett, hogy jelentkeznének az indonéz határellenőrzésnél és
alávetnék magukat az Indonéziába történő hajóval való
bejutás intézkedéseinek, a Jegyzőkönyv értelmében illegális
belépésnek számít. A 32 ezer amerikai dollár pénzügyi haszon a
legénység számára az utasok országba való illegális
bejutásáért cserébe. A legénységnek 2015
májusában fizető,
és őket Rote sziget felé eligazító ausztrálok bűntársnak
tekinthetők az embercsempészet nemzetközi bűntettében.

Téma