Ravil Mingazov korábban balett táncos volt, aki elhagyta Oroszországot, mert hátrányos megkülönböztetés érte muszlim vallási hovatartozása miatt. Egy menekülttáborban élt Afganisztánban, majd az amerikai invázió után Pakisztánba menekült. A pakisztáni rendőrség tartóztatta le, majd az amerikaiak fogságába került, akik aztán a bagrami támaszponton tartották fogva, mielőtt Guantánamóra szállították. Ravil Mingazov előtt jelenleg két út áll: Guantánamón marad vagy visszamegy Oroszországba, ahol emberi jogi visszaélés veszélye fenyegeti. Jövője attól függ, hogy az Amerikai Egyesült Államok eleget tesz-e törvényi kötelezettségének, és biztonságos megoldást teremt számára, vagy egy másik ország áll elő humanitárius alternatívával.
Számos országnak lehetőségében áll, hogy biztonságos megoldást ajánljon fel azoknak a foglyoknak, akik nem tudnak visszatérni származási országukba. Az államok bizonyos esetekben nemzetközi védelmet ajánlhatnak fel humanitárius alapon, vagy más bevándorló státuszban fogadhatják be őket. Például biztosíthatják a foglyok számára a törvényes letelepedést, mely lehetővé tenné fokozatos integrációjukat az adott országban hatályban lévő bevándorlási törvények és gyakorlatok mentén. Ez a lehetőség adottnak tűnik olyan országok számára, ahol a foglyoknak vannak kötődései, ahol beszélik a nyelvet, vagy létezik egy, a fogoly származási országa szerinti, már létező, beilleszkedett bevándorló közösség.
Csak akkor számolhatóak fel a Guantánamón zajló jogsértések, ha a foglyok biztonságos helyet találnak a továbbélésre. Nem kétséges, hogy a foglyok számos kihívással fognak szembenézni, miután hosszú évekig tartó fogva tartás után megpróbálnak beilleszkedni a mindennapokba. Azok a kormányok, melyek törvényes, emberséges és fenntartható megoldást tudnak kínálni erre a nemzetközi botrányt kiváltó jogsértésre, azonnal cselekedniük kell.
Az Amnesty International felszólítja azoknak az országoknak a kormányait, akik biztonságos és megfelelő megoldást képesek nyújtani, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket:
* Ajánljanak fel nemzetközi védelmet azoknak a guantánamói foglyoknak, akik nem térhetnek vissza országukba, és biztosítsák, hogy nem szállítják őket tovább egy másik országba, ahol további visszaéléseknek vannak kitéve.
* Vegyék fel a kapcsolatot az amerikai hatóságokkal ebben a kérdésben, és azonosítsák azokat a guantánamói foglyokat, akik biztonságosan befogadhatók, és be tudnak illeszkedni az országban.
* Utasítsanak el mindennemű, a foglyok mozgási szabadságát korlátozó feltételt, pl. utazási korlátozást vagy házi őrizetet.
* Az amerikai hatóságok együttműködésével biztosítsák, hogy az országukba befogadott guantánamói foglyok megkapják a szükséges támogatást ahhoz, hogy sikeresen integrálódjanak a közösségbe, beleértve az orvosi és a pszichológiai ellátást.
Háttérinformáció
2002. január 11-én szállítottak először foglyokat a Guantánamó-öbölben található fogolytáborba. Több száz embert tömeges letartóztatások során Pakisztánban ejtettek fogva, sokukat mint terrorista, csupán az elfogó szavára alapozva adtak át az Amerikai Egyesült Államoknak, és százaikat szállították a Guantánamó-öbölbe, a bagrami támaszpontra vagy az amerikaiak által fenntartott titkos fogolytáborokba. A Guantánamo-öbölben fogva tartottak több mint 85 százalékát nem az Egyesült Államok fegyveres erői tartóztatták le a harctéren, hanem az Afgán Északi Szövetség Pakisztánban akkor, amikor minden, az Egyesült Államoknak átadott “terroristáért” ötezer dollárra rúgó jutalmat kapott a beszolgáltató. 2008 decemberéig kb. 520 foglyot engedtek szabadon Guantánamóról a világ különböző országaiba, közöttük Albániába, Afganisztánba, Ausztráliába, Bangladesbe, Bahrainbe, Belgiumba, Bosznia-Hercegovinába, Dániába, az Egyesült Királyságba, Egyiptomba, Franciaországba, Iránba, Irakba, Jemenbe, Jordániába, Kuvaitba, Líbiába, a Maldív-szigetekre, Mauritániába, Marokkóba, Pakisztánba, Oroszországba, Spanyolországba, Svédországba, Szaúd-Arábiába, Szudánba, Tádzsikisztánba, Törökországba és Ugandába. A Guantanámón tartózkodó foglyok bűnösségének vagy ártatlanságának kérdését törvényszéki bíróságon, méltányos tárgyaláson kell eldönteni. Az USA eddig azonban nem a jogszerű igazságszolgáltatást, hanem a hírszerzést és a jogtalan fogva tartást részesítette előnyben.
