Samar Badawi levele bebörtönzött férjéhez, a szaúdi emberi jogi ügyvédhez, Waleed Abu al-Khairhoz. Samar a szintén bebörtönzött blogger, Raif Badawi húga.
Szavakkal leírhatatlan, mennyire büszke vagyok a férjemre, arra az emberre, aki a börtönbüntetésem alatt is végig hitt bennem és az ügyemben. Ügyvédemként védett engem, és soha nem hagyta, hogy egyedül nézzek szembe azokkal, akik patriarchális hatalmukat kihasználva igazságtalanul próbáltak felülkerekedni rajtam annál az egyszerű oknál fogva, hogy olyan nőnek születtem, aki fel meri emelni a hangját. Mindenki hátat fordított nekem, kivéve a férjemet, aki egészen addig mellettem állt, amíg igazságot nem szolgáltattak nekem. Mindig ő volt a kősziklám, akire támaszkodhattam, ha gyengének éreztem magam, ő jelentette számomra az erőt, a motivációt és az ösztönzést.
©PrivateSamar Badawi, a bebörtönzött emberi jogi ügyvéd, Waleed Abu al-Khair felesége kislányukkal, Jouddal.
Ő tanította meg nekem, hogy mindenki szabadnak születik, és csak rajta áll, hogy szabadon él vagy haláláig próbálja elérni azt. A szolgaságnak senki életében nincs helye, kivéve ha az egyetlen Istent szolgálja. A férjem most is szabad, annak ellenére, hogy rácsok mögött van kollégáival Abdullah al-Hamiddal, Mohammad al-Qahtanival és sok más aktivistával, akik kizárólag azért kerültek börtönbe, mert élni mertek szabad véleménynyilvánítási jogukkal.
A vele töltött életem egy csodálatos könyv: címe Az ellenállás; harc és küzdelem tölti meg a lapjait, és szabadság a vége.
Szeretett férjem, most itt állok mindazzal felvértezve, amit a könyvünkből sajátítottam el – örökké ellenállok, és kitartok mindaddig, amíg börtönben vagy. Addig folytatom a küzdelmet, amíg csak ver a szívem, és soha nem adom fel, amíg nem tudlak újra közöttünk, az otthonunkban. Örökké hiszek a szabadságunkban; abban a szabadságban, amelyet egész életedben védelmeztél.
Kedves férjem, tudd, hogy az önkény és a zsarnokság vetett a rácsok mögé.
Szaúd-Arábiában csupán papírra vetett tintaként tekintenek a benne foglaltakra azok, akik a saría nevében irányítják az országot. Akik azt állítják, hogy a vallás által védenek meg engem, olyan emberek csupán, akik megfosztottak a biztonságérzetemtől. A királyságon belül mindazok, akiknek igazságot kellene szolgálniuk, úgy döntöttek, hogy az elnyomás ok az ünneplésre.
Csak egyetlen szavam lenne hozzájuk…
Minden uralkodó és bíró, aki igazságtalanul börtönözte be a szabad embereket, és rabszolgasorba kényszerítette őket, óvakodjon az isteni igazságszolgáltatástól. Jajj nektek, akik büszkeségtől vezérelte terrorizáltátok a jogfosztottakat.
Szaúdi polgárok, a férjem azért került börtönbe, hogy ti szabadon élhessetek. Szembeszállt a zsarnokokkal, hogy követelje jogaitok betartását; szembenézett az elnyomóival, hogy elmondhassa nekik, nem tűri a zsarnokoskodásukat. Emlékezzetek, a történelem nem felejt, felmagasztalja azokat, akik a szabadságért harcolnak, és félredobja mindazok emlékét, akik megadták magukat a megaláztatásnak és a szolgalelkűségnek.
Utolsó szavaimmal kislányom, Joud felé fordulok. Ne légy szomorú amiatt, hogy az apád születésedkor börtönben volt. Inkább légy büszke, hiszen az egész világ irigy rád az édesapád miatt – még akkor is, ha hazája hátat fordított neki.
A jövő csak arra vár, hogy folytasd mindazt, amit édesapád elkezdett, hogy még annál is büszkébb lehessen rád, mint amennyire most az. Te magad is példakép leszel, hamarosan úgy ismernek majd, mint Joudot, aki szabad, dacos és ellenálló.
Nejed,
Samar Badawi