Said és Jamal azután menekültek el Szíriából, miután megkínozták őket politikai aktivizmusuk miatt. Izgatottan várják, hogy új életet kezdhessenek Berlinben, ahová áttelepítették őket.
„Sírtunk
a boldogságtól” – meséli Jamal* arról a pillanatról, amikor
ő és partnere, Said* megtudta, hogy Németország befogadja őket.
„A
győzelem pillanata volt” – folytatja Jamal. „Meglepődtünk,
hogy ilyen hamar elfogadták az áttelepülési kérelmünket, csak
hat hónap telt el a beadása óta.”
Ők
szerencsések voltak. Sok menekült, aki áttelepítésért folyamodik, sokkal tovább vár arra a bizonyos mindent megváltoztató hívásra, hogy letelepedhet valami békés és
biztonságos helyen.
Új
otthon Berlinben
A
párt elborítják a kartondobozok és a bútorok, ahogy kipakolnak
és berendezkednek új otthonukban. Megnyugvásuk és boldogságuk
kézzel fogható, rég nem volt már állandó otthonuk.
Szíriában
Said és Jamal is újságíróként dolgozott, mindketten benne
voltak a politikában. Aztán a biztonsági erők elfogták és
megkínozták őket, úgyhogy túl veszélyes lett volna maradniuk.
2014-ben a szomszédos Libanonba menekültek.
Azonban
Jamal, aki HIV-fertőzött, nem jutott hozzá a szükséges orvosi
ellátáshoz Libanonban. 2015 januárjában az ENSZ menekültügyi
ügynöksége, a UNHCR segítő kezet nyújtott a párnak. Németország szír menekülteknek
indított humanitárius befogadási programján keresztül
ajánlottak fel nekik egy helyet Berlinben.
Mint
egy család
„2015.
január 8-án jöttünk el Libanonból” – meséli Said. „Amikor
leszálltunk a repülőről, nagyon hideg volt.”
„Egyszerre
voltunk izgatottak és ijedtek” – emlékszik vissza Jamal. „Nem
tudtuk, mire számítsunk. Mindenre felkészültünk.”
Tizenkét menekülttáborban eltöltött nap után egy Wohnheim-ba,
családok és fiatalok számára fenntartott közös szállásra
küldték őket. „Volt saját lakásunk, szerencsések voltunk,
hogy családként és nem két egyedülálló férfiként kezeltek
bennünket” – mondja Jamal.
Kilenc
hónap után aztán úgy döntöttek, hogy továbbállnak, mert
kényelmetlenné vált a helyzetük. „Valaki a németóráról
tudta, hogy meleg vagyok, és elmondta a szomszédainknak” –
mondja Jamal.
A
saját lakás iránti kérelem egyet jelentett rengeteg interjúval,
amire a szociális munkásukkal mentek. Végül egy HIV-fertőzötteket
támogató alapítványtól kapták meg a szükséges segítséget.
Felépíteni
egy új életet
Amikor
Németországba értek, Jamal először aggódott, hogy elfogy a
gyógyszere, aminek köszönhetően tünetmentes maradhat. Egy orvos
segített neki, így végre más dolgokra is figyelhet, mint például
a nyelvtanulásra. Said itt viccesen meg is jegyzi, hogy féltékeny
Jamalra, amiért olyan gyorsan halad a némettanulással.
Mindketten
heti ötször járnak órára, hiszen teljesíteniük kell egy
alapkurzust, mielőtt bármilyen munkára jelentkezhetnének. Eközben
mindketten folytatják az újságírást online – eddig ingyen.
Újra
társadalmi életet élni üdítő élmény a menekülés stresszes
évei után. „Ez volt az egyik legnehezebb dolog mind közül” –
mondja Jamal. „Hosszú ideig tart felépíteni a bizalmat. De mi
máris szereztünk néhány jó barátot: németet, izraelit,
norvégot.”
Mindketten
imádják Berlint, amiért ilyen befogadó és amiért könnyedén
vállalhatják, hogy melegek. „Annyira más, mint Libanonban és
Szíriában” – mondja Jamal. „Libanonban két meleg klub van,
de melegnek lenni illegális.”
Valamit
vissza is adni
Jelenleg
mindketten arra figyelnek, hogy a jövőjüket építsék, ezt pedig
ott kezdik, hogy befejeznék egyetemi tanulmányaikat. „Érdekel a
politika is, akár valamelyik politikai párt munkájában is részt
vennék” – mondja Said. „Szíriában aktivisták voltunk és
részt vettünk tüntetéseken is még 2011 elején, akkoriban,
amikor kitört a konfliktus.”
„Szeretnék
olyan menekültekkel együtt dolgozni, akik szintén Berlinbe jönnek”
– mondja Jamal. „Menekült vagyok, így tudom, hogy mire lehet
szükségük. Remek lenne úgy segíteni másoknak, ahogy nekem is
segítettek.”
„A
legtöbb ide érkező szír pszichológiai problémákkal küzd
amiatt, ami velük történt” – teszi hozzá Said. „Úgy érzik,
hogy mindent elvesztettek: barátokat, családot, munkát – az
életüket.”
Jamal
azt mondja, hogy néhány menekült félelemből titkolja el
szexuális beállítottságát, vagy hogy HIV-fertőzött. „És ha
titkolóznak, nem kapnak segítséget. Mi segíthetnénk fordítani
olyan embereknek, akiknek valamilyen érzékeny problémájuk van.
Csak képzeljétek el, ha nem beszélnék nyíltan az egészségügyi
problémámról, katasztrófa lenne.”
Összességében
az áttelepítésnek köszönhetően lehetőségük nyílt
újjáépíteni azt az életet, amit Szíriában kénytelenek voltak
maguk mögött hagyni. „Dolgozni akarunk, függetlenné válni,
szerezni egy jó munkát és saját fizetést” –
foglalja össze Jamal és Said. „Ehhez szoktunk hozzá.”
*a
férfiak kilétének védelmében a neveket megváltoztattuk
Jelenleg
több, mint 4 millió szír menekült van a környező öt ország
valamelyikében. Az Amnesty arra szólít fel, hogy közülük 400
000-et – azokat, akiket a UNHCR a legsebezhetőbbnek tart – 2016
végéig telepítsenek át valamelyik fejlett országba. Az
áttelepítés életmentő lehetőség a világ legsebezhetőbb helyzetben lévő menekültjei így a komoly egészségügyi problémákkal küzdők számára is.
2017 végére a becslések szerint világszerte mintegy 1,45 millió
embernek lesz szüksége a védelem e formájára.
